Templomuk védőszentjét ünnepelték a nagykikindaiak Assisi Szt. Ferenc napján. Mint minden búcsúnapra, az ideire is megtelt a majd kétszáz éves plébániatemplom. Amikor az oltár előtti kis ministrálókra figyeltünk, az sem volt érezhető, mennyire fogyatkozunk. A padsorokban szép számban voltak...
 |
Templomuk védőszentjét ünnepelték a nagykikindaiak Assisi Szt. Ferenc napján. Mint minden búcsúnapra, az ideire is megtelt a majd kétszáz éves plébániatemplom. Amikor az oltár előtti kis ministrálókra figyeltünk, az sem volt érezhető, mennyire fogyatkozunk. A padsorokban szép számban voltak jelen a hittanosaink is Csúszó Erzsébet, M. Alix nővér gondviselő szeme előtt. A templombúcsú vasárnapra esett, így Szemerédi Pál plébános úr mellől elmaradtak paptársai, de valamennyiünk kellemes meglepetésére a szentmise celebrálásában segített neki ft. Vreckó Ferenc gunarasi plébános, akit többen mint Hálós-testvért ismerünk.
Vreckó atya szentbeszédében vázolta Assisi Szt. Ferenc életét, kiemelve, hogy otthagyta az anyagi biztonságot, amelyet a családja nyújtott, és eggyé vált a szegényekkel. A gazdag fiú kalandba indult, Isten kalandjába, hogy hirdesse az Örömhírt. Szent Ferencről sokat írtak. Miért ne olvasnánk el újra az életrajzát? Példájával segíthetne, hogy ne aggodalmaskodjunk a mindennapjainkért.
A szentmise végén Pál atya köszönetet mondott mindazoknak, akik tevékenységükkel segítettek, hogy ez a nap ünneppé váljon. Megdicsérte a templomkórus tagjait, akiket M. Bernadett készített elő és kísért orgonán, majd továbbította msgr. Botka József nyugalmazott nagykikindai lelkipásztor üzenetét, hogy imáiba foglalja egykori közösségét. Botka atya két legújabb könyvét küldte el, ezekből a szentmise végén mindenki vihetett haza.
