Az új iskola

Átadásához közeledik az iskola központi részének építése Tóthfaluban
Alig egy évszázada, hogy az alföldi tanyavilágban Tóth József nagybirtokos Oromhegyes mellett templomot építtetett, környékén pedig házhelyeket osztott ki megvetetve ezzel egy életképes település létrejöttének az alapjait. A rendszerváltozás, pontosabban a többpártrendszer újbóli megjelenése kedvezően hatott Tóthfalu lelki és szellemi megújulására, kiteljesedésére. Utasi Jenő atya szervező szolgálatával ismét erősödhetett a József, a munkás templom és a plébánia falut, közösséget teremtő kisugárzása. A plébánia területén az ezredforduló első éveiben átadott kollégium mellett az idén az új iskolaépület is felépül, amelyet vidékünkön az első önkormányzati és egyházi közös működtetésű tanintézményként képzeltek el.
- A közös működtetésű iskola alapítása és építése nem ötletszerűen vetődött fel. Amióta Tóthfalu önálló helyi közösségként létezik, Utasi atyával közösen tevékenykedünk a falu életének megszervezésén. Ennek a természetes együttműködésnek az eredményeként járhatnak ősztől új iskolaépületbe a gyermekeink, és tanulhatnak majd egy új típusú, sokoldalúságra - divatos szóval: versenyképességre - nevelő tanintézményben. A régi iskolaépület felújításával pedig lehetőségünk nyílna állandó jellegű iskolamúzeum, valamit kézműves- és egyéb táborok létrehozására - mondta Bata Ferenc, a helyi közösség tanácsának elnöke.
Amikor a kollégium épületét adták át 2002-ben, Utasi Jenő atya az akkori ünnepségen úgy fogalmazott, hogy Tóthfalu az életet választotta, mert óvoda, kollégium és iskola építését tartja fontosnak.
* Az iskolaépületnek most már nemcsak a tervrajza van meg, hanem a körvonalai is láthatóak már... Milyen tanintézmény kap benne helyet? - kérdezem a legilletékesebbet, a falu lelkipásztorát.
- Kollégiummal összekötött oktatást képzelünk el. Két dolgot emelnék ki, amit a későbbiekben részleteiben kell kidolgozni. Egyik, hogy a gyermekeket már kiskorukban megtanítsuk gondolkodni. A globalizáció kellős közepén elengedhetetlen az olyan gondolkodó embernek a kinevelése, aki megtanul különbséget tenni a jó és a rossz között, de vitatkozni, párbeszédet folytatni is csak a gondolkodó emberrel lehet, természetesen mindehhez a közösségvállalásnak is párosulnia kell. Ezt adná a kollégium, hiszen a szakkörök által ki lehetne bontakoztatni az egyébként minden tanulóban kisebb-nagyobb mélységben rejlő tehetséget. A másik alapvető didaktikai egységet tehát az esztétikai nevelés képezné. Általa a növendékek megtanulnak rácsodálkozni a szépre, a jóra. Vallási oktatást azért nem említettem, mert úgy tartom, hogy az esztétikára igényes, gondolkodó ember kiépítheti a maga keresztény életvitelét is. Lényegében tehát az iskolai oktatás és a kollégiumi nevelés egymásra épülő kapcsolatrendszerét szeretnénk megvalósítani.
* Ez lenne tehát az első egyházi iskola?
- Részben, hiszen az első négy osztály önkormányzati, a további osztályoktól kezdve pedig egyházi lenne. Már az első négy osztályt is úgy szeretnénk irányítani, hogy alapképzésükkel bekapcsolódhassanak az ötödiktől induló emelt szintű oktatási rendszerbe. Ötödiktől fölfelé ugyanis tágabbra tárnánk az iskola kapuit és a kollégiumét. Elsősorban az észak-bánáti szórványból jönnének a tanulók, mert lakóhelyükön számukra már nincs lehetőség anyanyelven tanulni. Ezért is tartom biztatónak a tartományi oktatási titkár szavait, amelyekkel a közelmúltban nálunk tett látogatásakor támogatásáról biztosította törekvésünket. Örömmel vettük ezt, mert tudjuk, ez a kis ékszerdobozhoz hasonlító építmény akkor válik igazán teljessé, ha tartalmában is kincset tud adni a gyerekeknek. Ez pedig csak közösen érhető el.
* Az oktató-nevelő munka kiváló tantestületet feltételez.
- Igen. A huszonegyedik század igényeinek megfelelő tanintézmény nemcsak a számítógépekkel és egyéb korszerű taneszközökkel felszerelt tantermeket jelenti. Önzetlen szakemberekre, tanárokra is nagy szükség lesz. El tudom képzelni a bencés és a piarista tanító rendekből, de világi jeles intézményekből is érkező vendégtanárok közreműködését. Az a kapcsolatrendszer, ami eddig is gazdagította Tóthfalut, azt hiszem, ezentúl még jobban a javunkat szolgálja. A kommunikációs világban már nem az a kérdés, hogy falun vagy városon épüljön-e az iskola, hanem az, hogy milyen a felszereltsége. A húszezer kötetes könyvtárunk, internet-elérhetőségünk, telefonhálózatunk, műút-összeköttetésünk mellett nálunk a zöldövezet sem elhanyagolható. A tulajdonunkban levő termőföld már most segíti önellátó ügyvezetésünket, az egyházi vagyon visszaszármaztatása után pedig tovább bővülnek lehetőségeink, hiszen akkor már több mint száz hektár szolgálná a szükségleteinket.
* A délvidéki pártszervezeteink, magyar társadalmi-politikai intézményrendszerünk mennyiben álltak e törekvések mögé?
- Sajnos, nem érzem, hogy nagyon mellénk álltak volna. Pedig az alapkő elhelyezésekor Szabó Vilmos akkori államtitkár hangsúlyozta, hogy közoktatási intézményekre nagy szükségünk van, létrehozatalukhoz azonban több támogatót kell magunk mellé állítani. Amikor Tóth József több mint száz évvel ezelőtt belekezdett a templom építésébe, azért bírálták, hogy miért épít a pusztába, a tanyavilágba. Száz év távlatából már látjuk, bölcsen döntött akkor Tóth József. Úgy érzem, mintha ismétlődne a történelem, mert ma tőlünk is azt kérdik, hogy miért építünk iskolát ide, a pusztába. Válaszunk ugyanaz, mint amit a történelem válaszolt a templomot kifogásolóknak: óriási megtartó ereje van. Nemcsak a település jövőjét határozza meg, hanem a délvidéki magyarság fennmaradásának egyik alappillére lesz.
* Kezdeményezésüket miként fogadta a Magyar Nemzeti Tanács?
- Kimondjam? Kimondom! Az MNT elnökének 2003 októberében átadtunk egy kérelmet, hogy véleményezzék elképzelésünket. Úgy gondoltuk ugyanis, hogy a két tehetséggondozó és a püspökségi gimnáziumunk is nyer azzal, ha már az általános iskolai képzésben kapcsolódunk hozzájuk. Sajnos azóta sem kaptunk választ se a nemzeti tanácstól, se annak szakbizottságától. Hiányolom továbbá az oktatásra és művelődési életre vonatkozó hosszú távú stratégiát is, amelyet a mindenkori pártpolitikának kellene felvállalnia, hiszen nélküle széthull, atomizálódik a közösség. A pártpolitikát csak összefogó erőként tudom elképzelni. Úgy érzem, ez nagyon hiányzik közéletünkből. Nélküle a közösség mindig ki van téve annak a veszélynek, hogy egy pártpolitikus a saját érdekei szerint rangsoroljon és a saját holdudvarát juttassa hozzá a támogatásokhoz.
* Mindezek ellenére az iskolaépület központi része mégis befejezéséhez közeledik. Azt jelenti ez, hogy a tanítás is hamarosan elkezdődik itt?
- Ahhoz, hogy idáig eljutottunk, hozzájárult Magyarkanizsa község önkormányzata és polgármestere, de támogatást kaptunk - remélem, most már elmondhatom - az anyaországi kormányzati szervektől is. Az adakozók közül példásnak tartom a budapesti reformátusok erdélyi gyülekezetének adományát, a Szent György Lovagrend és nem kevésbé az egyházközségünk híveinek, valamint a helyi közösségnek a segítségét is. Reményeink és terveink szerit szeptembertől elkezdődik az oktatás a négyéves alsó tagozatos képzés első osztályában, az ezt követő tanévektől pedig folyamatosan indulnának a rákövetkező osztályok egészen nyolcadikig. Nagyon szeretnénk, és egyben fő vágyunk, hogy 2009-re, a település és a templom százéves fennállására az iskolát teljes egészében átadjuk rendeltetésének.
Bata Ferenc
Utasi Jenő atya