A temerini piactér

Noha az utóbbi időben ritkán hallani a magyar nemzeti közösséget ért támadásokról, időről időre azonban sajnos újabb esetekről tudósít - szinte kizárólag - a magyar média. Az elmúlt évek tapasztalata szerint az egyik ilyen gócpont Temerin. Helyszíni riportunkban a legújabb támadások iránt érdeklődtünk, és felkerestünk több sértettet is. Ottjártunkkor napra pontosan négy éve történt az a megdöbbentő eset, amely felborzolta az egész országot, s mely bűntényt szerb nemzetiségű személy ellen követték el. A temerini fiúkat példátlanul súlyos büntetéssel sújtotta a szerb igazságszolgáltatás. A szülők továbbra is reménykednek, s bíznak benne, hogy gyermekeik esetében előbb vagy utóbb kedvező döntés születik. Helyszíni riportunkban őket is felkerestük, amint a szenttamási székhelyű Emberi Jogi Központ Temerinben élő munkatársát, Nádi Karolinát is. Az Emberi Jogi Központ megalakulásának előzményeiről, a legújabb incidensekről érdeklődtünk. Csorba Bélát interjú formájában szólaltattuk meg.
Tüneti kezelés
Nádi Karolina, a szenttamási Emberi Jogi Központ munkatársa szerint az állam elsősorban tüneti kezelést alkalmaz a kisebbségeket ért atrocitások ügyében. A valódi kiváltó okokat egyelőre senki sem akarja mélyrehatóan megvizsgálni és feltárni. Az állam sokszor a saját törvényeit sem akarja betartani. Egyértelmű példa erre a helységnevek magyar nyelven való feltüntetése körüli számos bonyodalom. Hogyan és miért alakult meg az Emberi Jogi Központ, milyen területre terjed ki a tevékenysége, mik a tapasztalatai? - többek között erről is beszélgettünk Temerinben.
Az EJK 2006 elején alakult meg Szenttamáson a Civil Mozgalom egyik műhelyeként, mely időközben önálló szervezetté nőtte ki magát. Azóta folyamatosan figyelemmel kíséri a délvidéki magyarság elleni jogsértéseket, s fokozatosan bővíti a még 2004-ben létrehozott internetes adatállományát, mely elsősorban a médiumokban megjelent magyarellenes jogsértésekről tudósít. A honlap a mai napig elérhető a következő címen: www.humanrightscenter.net/atrocitasok.
Miután az Emberi Jogi Központ önálló szubjektumként is megjelent, irodát nyitottak Szenttamáson, s elkezdték rendszeresen járni a terepet. Persze, a kezdeti lépések igen nehezek voltak mind a dokumentáció összegyűjtése, mind a sértettek felkutatása tekintetében. Ennél is nehezebb volt a sértettek bizalmába férkőzni, mivel az áldatlan légkörben mindenki félt. A kezdeti lépések után azonban egyre többen és többen keresték meg őket, fordultak hozzájuk. Az EJK igyekszik a lehetőségeihez mérten segíteni a bajba jutottakon. Hogy a kitartó munkának van eredménye, azt a nemrégi beodrai eset bizonyítja: sikerült kieszközölni az újratárgyalását, s az előzőleg felmentett magyarverőt immáron pénzbírsággal sújtották.
Az EJK munkája nemcsak a peres ügyekre korlátozódik. Eddig több beszámolót jelentettek meg a magyarellenes támadásokkal és incidensekkel kapcsolatban, így a legutóbbiban két temerini esetről is szó van, illetve egy törökkanizsairól is.
Mint Nádi Karolina rámutat, az első eset még április utolsó hétvégéjén történt Temerinben: két magyar fiatalt vertek meg. A fiúk a központban tartózkodtak, majd betértek egy gyorsétkezdébe. A későbbi sértettek itt kerültek összetűzésbe 6-7 szerb nemzetiségű fiatallal. Az egyik fiút üveggel verték fejbe. Röviddel utána, hogy a támadók a két fiút összeverték, a közelben levő rendőrök elkapták őket. A magyar fiút azonnal bevitték a kórházba, és összevarrták a fejbőrét.
A második általuk dokumentált eset Törökkanizsán történt, május elején. Szintén két magyar fiú volt az incidens áldozata. A két fiatal az egyik legnagyobb - közismerten szerbek által látogatott - szórakozóhely mellett haladt el, közben pedig magyar zenét hallgattak mobiltelefonjukon. Ennek hallatán a szórakozóhelyen levő 4-5 szerb fiatal nekiesett a két fiúnak, és úgy összeverték őket, hogy az egyikük agyrázkódást kapott. A másik, aki nem szenvedett súlyos sérüléseket, hazakísérte barátját, majd hazafelé menet ismét a szórakozóhely előtt haladt el. És akkor megint megverték. Információk szerint a rendőrség ebben az esetben is megtalálta a gyanúsítottakat, és a feljelentést is megtette ellenük.
A harmadikról meg már szinte mindenki hallott, szintén Temerinben történt: két fiút (18 és 19 évesek) támadtak meg, sörösüveggel az egyiküknek olyan súlyos sérüléseket okozva, hogy a szeme világát csak négyórás műtéti beavatkozással tudták az orvosok megmenteni.
Karolina megítélése szerint bár jelentősen visszaszorult a magyarok sérelmére elkövetett fizikai leszámolások száma, az atrocitások az elmúlt hónapokban sem szűntek meg, voltaképpen állandóan jelen vannak. Az Emberi Jogi Központ megítélése szerint ebben a kérdésben tulajdonképpen csak tüneti kezelés történt. A lényeges, az ok-okozati összefüggéseket generáló szociális és társadalmi hátteret egyelőre senki sem akarta mélyrehatóan vizsgálni. Nem is lehet, mivel az EJK megítélése szerint Szerbia több éve voltaképpen nem is foglalkozik kisebbségügyi kérdésekkel, nincs kisebbségi minisztériuma, továbbra is tart a leépítése a magyar médiumoknak, a kisebbségeknek pedig az állami intézményekből való kiszorítása szinte megszakítás nélkül folyik. Megítélésük szerint nemcsak a fizikai támadásokkal kell foglalkozni, hanem az állami szervek által sokszor tudatosan elkövetett mulasztásokkal is. A szenttamási helységnévtábla-háború ismeretes a nyilvánosság előtt. És ez csak egy a sok közül.
Ezt támasztja alá az általuk most megjelentetett dokumentumfüzet, mely tizenhárom olyan vajdasági községben végez vizsgálatot, ahol a magyar nyelv hivatalos használatban van ugyan, a helység hagyományos magyar elnevezése még sincs feltüntetve a helységnévtáblán.
Húsz évet leültek
Már többször részletesen foglalkoztunk az öt temerini magyar fiatalember esetével, de úgy tetszik, még mindig nem elégszer, hiszen június 26-án volt 4 éve annak, hogy ifj. Máriás István, Illés Zsolt, Szakáll Zoltán, Uracs József, Horváth Árpád Szerbia különböző börtöneiben raboskodnak, tegyük hozzá: igazságtalanul. Meggyőződésünk, hogy igazságtalanul mivelhogy a Szerbiai Legfelsőbb Bíróság és a Strassbourgi Nemzetközi Bíróság sem talált semmilyen szabálytalanságot a nyomozás és a bírósági eljárás során. 61 esztendőre ítélték el a fiatalokat verekedésért, ebből 20 évet már leültek. Az évforduló kapcsán felkerestük az elítélt fiatalok szüleit. A beszélgetésen a Horváth, a Máriás és az Uracs család volt jelen. A szülők június 26-án, az eset negyedik évfordulóján a temerini piactéren - ahol Zoran Petrovićra, a sértettre rátaláltak - békés tiltakozást tartottak, szórólapok is készültek, melyeket, majd szétosztanak a városban. Horváth Tibor elmondja, hogy még mindig értetlenül állnak a Strasbourgi Nemzetközi Bíróság döntése előtt, hisz több nemzetközi jogász is azzal biztatta őket, hogy ügyük sikerrel jár majd. Úgy gondolják, a nemzetközi bíróságra beadott iratok nem voltak tárgyilagosak, részleteiben nem vizsgálták az esetet. Most egy párizsi magyar származású jogász, Léh Tibor próbálja nemzetközi fórumok bevonásával előbbre vinni az ügyet. A szülők minden apró szalmaszálba belekapaszkodnak. Reménykednek, és a gyerekeket azzal biztatják, hogy tartsanak ki.
,,Még nem nyerte vissza a látását
Kálmán Borbála nyit nekünk kaput. A ház ura még nem volt odahaza, így Borbálával kezdünk el beszélgetni. Elmondja: nagyon megrázta őket az eset, és annak ellenére, hogy tartanak Roland, 19 éves fiuk támadóitól, úgy gondolták: a nyilvánossághoz fordulnak. Borbála a beszélgetés alatt többször is elmondja, hogy a temerini rendőrök készségesek, segítőkészek voltak, azzal biztatják őket, hogy a támadók hamarosan kézre kerülnek, ne aggódjanak. Rendőrök járőröznek a ház előtt, főleg azután, hogy gyermekük támadói személyesen is felkeresték a családot, hogy meggyőzzék őket: nem ők voltak azok, akik sörösüveggel támadtak Rolandra, olyan sérülést okozva neki, hogy csak műtéti beavatkozással lehetett megmenteni a szeme világát.
- Roland még nem nyerte vissza a látását, de az orvosok bizakodóak - mondja Borbála elcsukló hangon. A fiút hazaengedték a kórházból, maga beszéli el a péntek éjjel egy órakor történteket, legalábbis azt, amire vissza tud emlékezni.
- Nem mondtak semmit, se szó, se beszéd, egyszerűen fejbe vertek. Összeestem, és ekkor elkezdtek rugdosni - mondja szűkszavúan Roland, majd hozzáteszi, hogy harmadmagával volt, és az egyik társa, aki épp betért egy üzletbe, megúszta a támadást. A tettesek ketten voltak, Roland harmadik társa látta az egyik elkövetőt. åt azóta elfogott a rendőrség. A másik magyar fiúnak az arcát vagdosták szét a sörösüveg szilánkjai. Borbála, az édesanya elmondja, hogy fiuk szeméből több üvegszilánkot kellett kioperálniuk az újvidéki orvosoknak. A család azt szeretné, ha az elkövetők megkapnák méltó büntetésüket, hogy ezzel elejét vegyék a hasonló incidenseknek. Fiukat egyébként már nem először bántalmazták, korábban kerékpárjáról rángatták le és verték meg.
,,A feszültség nem nőtt, de a magyarok térvesztése igen”
Csorba Béla, a VMDP alelnöke, publicista és néprajzkutató a temerini nemzetek közötti viszonyokról, illetve az ok-okozati összefüggésekről nyilatkozott lapunknak.
- Milyen most a nemzetek közötti viszony Temerinben? Csökkent-e, vagy inkább növekedett a feszültség? - kérdeztük.
- A feszültség talán nem nőtt, a magyarok demográfiai, gazdasági és társadalmi térvesztése viszont igen. Ez egyébként nem kimondottan temerini jelenség, hanem általános, az egész Vajdaságra jellemző. Immár nem csupán arról van szó, hogy politikai kisebbségbe szorultunk, hanem megkezdődött a szórványosodás folyamata is. Ennek közvetlen lecsapódása van az élet minden területén, többek között az ifjúsági szubkultúrában is. Figyelje meg, mi történik azokon a településeken, amelyeken a magyarság elveszítette korábbi többségét, pl. Temerinben vagy akár Szabadkán is! A magyar fiatalok kiszorulnak a szórakozóhelyekről, megszűnnek vagy perifériára szorulnak a magyar zene mellett folyó társasági alkalmak, ismerkedési lehetőségek. Egyáltalán nem véletlen, hogy a magyar fiatalok elleni fizikai támadások színhelye igen gyakran a városi vagy a falusi szórakozóhely. A társadalom mélyszerkezetében sokszor igen agresszív módon folyik a kisebbségek háttérbe szorítása, miközben erről senki sem beszél. Ugyanakkor nézze meg, hogy estefelé kikkel vannak teli a kávéházi teraszok! Magyar beszédet csak elvétve hallani. A magyar fiatalok jelentős része nem kávéházba jár, hanem megveszi az olcsó bolti italt, és a lábát lógatva eltársalog a piaci betonasztalokon, esetleg valamelyik olcsó kültelki kocsmába megy, mert neki és szüleinek csak ennyire telik. Tessék már észrevenni, hogy a magyarok többsége gazdaságilag is leszakadt! Másrészt a menő szórakozóhelyeknek csak elvétve magyar a tulajdonosuk, nem is csoda, hiszen sokféle adminisztratív eszközzel lehet befojtani egy-egy vállalkozást.
- Hogyan ítéli meg a legújabb támadást, melynek két magyar fiatal lett az áldozata, és mi a véleménye a legújabb magyarellenes falfirkákról?
- Nem zárom ki annak lehetőségét, hogy a két esemény között összefüggés van. Felháborítónak tartok minden ilyen megnyilvánulást, ám ez a jelenség csak a jéghegy csúcsa. A közelmúltban például - erről nem írt a sajtó - a temerini helyi közösség épületében bankettozó nyolcadikosok egy csoportja eltávolította a szociális központ összes magyar nyelvű feliratát. Mit gondolhattak eközben a tanáraik, ha egyikük sem lépett közbe?
- Információk szerint ismeretes a tettesek kiléte, de nem lehet semmit se rájuk bizonyítani. Ön ezt elhiszi?
- Nem hiszem el.
- Mit gondol, hogyan lehetne a temerini magyarok és szerbek egymás mellett élésének feltételein javítani?
- Kérdése Temerinre vonatkozott, viszont én most hadd általánosítsak. Köztudomású, hogy foggal-körömmel védem a fajtámat, ezt sohasem rejtettem véka alá. Ugyanakkor minden őszinte közeledésnek is híve vagyok, és minden erre irányuló lépést támogatok. Nem hiszek azonban a különféle látványos toleranciatáboroknak, mert azok csak arra alkalmasak, hogy elleplezzék a kiábrándító valóságot. Azt sem gondolom egyébként, hogy az idegengyűlölet csupán a szerb fiatalokat fertőzheti meg, és hogy a magyarok mind ártatlanok és csak áldozatok lehetnek. Az elmúlt évek incidenseit elemezve azonban jól kimutatható, hogy melyik tendencia az erősebb, és melyik soviniszta huliganizmus az agresszívan kezdeményező. Ezt csak a jelenleginél erőteljesebb, represszív hatósági eszközökkel lehetne háttérbe szorítani. Jogrendszerünk számtalan ponton nincs összhangban az európai normákkal. A szabálysértési eljárások során nemegyszer nevetségesen kis összegekkel sújtják az elkövetőket, máskor meg az önvédelmet gyakorlót is szigorúan büntetik, ugyanakkor szabálysértési szintről egyetlen ügyet sem lehet nemzetközi bíróság elé vinni, pedig néha indokolt volna. De a legfontosabb mégiscsak az lenne, ha a vajdasági magyarok a formálisan létező jogegyenlőség mellett az egyelőre még nem létező esélyegyenlőséget is gyakorolhatnák az élet minden területén, különösen a munkahelyteremtésben és a kollektív kisebbségi jogok vonatkozásában. Csak egyenlő jogok és egyenlő esélyek közepette lesz képes a vajdasági magyarság a gerincét kiegyenesíteni, márpedig ez az előfeltétele annak, hogy mások is tiszteljék, és ne rúgjanak lépten-nyomon bele. Sem a siránkozás, sem a tényleges helyzetet meghamisító kincstári optimizmus nem segít. Korszerű ismeretekkel felvértezetten, mások gyűlölete nélkül, de konok elszántsággal kell küzdenie kinek-kinek a maga területén. Ebben a társadalmi szemléletüket most formáló fiatal értelmiségiek szerepét sarkalatosnak látom.