Nem könnyű írni az előadásról, hiszen ismét arcul csapott valami a gondolkodást is félretevő őserő, az a hihetetlen energia, amellyel ezek a táncosok léteznek. Egy másodpercre sem engednek le, végig százon égnek, minden egyes izom él, minden pici ín feszül, s a koncentrációjuk sem lankad. Hét táncos, a nyolcadik maga Nagy József, akinek az arcát nem látjuk, maszkok takarják el, és hosszú, ősz paróka keretezi. Az előadásban ő a nem e világi lény, lehet, hogy éppen ő a telihold maga, vagy csak egy báb, melyet a telihold fénye vagy valami még magasabban lévő erő mozgat, varázsol. A nyugalom, a kimértség. Az előadásban szépen vegyül a kortárs zene az afrikai ritmusokkal, visszatérő motívum az ismétlődő, szinte már transzba csalogató ritmus, és ahogyan ez erősödik, a tánc is fokozódik, a ringás sem áll meg, beleszédülünk a telihold sugaraiba.

Hogy véletlen volt-e, hogy így esett, de a Temesvári TESZT Fesztiválon bemutatott Telihold című előadás napján éppen telihold volt, és Nagy Józsefet ismerve lehet, hogy ennyire jóban van az elemekkel, nappal és holddal, hogy azok kedvére tettek. Vagy csak egy tökéletesre sikeredett véletlen. Néhány évvel ezelőtt az Omma című előadásban már láttuk táncolni ezt a felállást (Nagy József nélkül a színpadon), mely szintén óriási sikert ért el, ennek továbbgondolása, következő fejezete a Telihold.  

A TESZT Fesztivál kerekasztal-beszélgetésén Nagy József elmondta, azért valósult meg a további együttműködés, mert a táncosok jelezték felé, hogy szeretnék folytatni ezt a történetet.

— A csapat tagjai között többen működnek már koreográfusként, és szeretnék Afrikában is meghonosítani a kortárs táncot. Ez egy iszonyú nagy küzdelem, melyet ők vívnak, mert semmiféle struktúra nem segítik őket. Ezért eljöttek onnan, hogy előbb itt Európában próbálkozzanak, tanuljanak. Az előző előadásban ráéreztek valamire, kipróbáltunk közösen valami újat, aminek ízére ráéreztek, de jelezték felém, hogy még mindig nem értik, miért működik jobban, amit velem csinálnak. Szerették volna megérteni. Ehhez volt szükség a folytatásra, én pedig örömmel dolgoztam velük ismét, hiszen engem is foglalkoztat, hogy hogyan lehet ma egy rituális táncot bemutatni, megcsinálni színpadon. Azt, ami nekik a vérükben van — fejtette ki Nagy József, majd személyes élményként elmesélte, hogy ő maga is megfigyelte az afrikai turnék során, amit kisebb falvakban és különféle ceremóniák alatt művelnek az ott élők. — Ez egy helyi jellegű dolog, mely attól még nem lesz kortárs, hogy egy nyugati színpadra helyezik, azt tovább kell gondolni, fűszerezni kell, foglalkozni vele. Számomra is fejtörést okozott, hogyan lehet dekódolni azt, amit ott láttam, értelmezni ezt a tradicionális, rendkívül gazdag kultúrát, és hogyan lehet úgy szétszedni és újra összerakni, hogy valami más legyen. Na erről szól ez a kapcsolat köztünk. Külső szemként talán jobban rálátok mindenre, mint akik benne vannak — mondta, majd a hallgatóság figyelmét egy hasonlóságra irányította, mely szerint Indiában is tapasztalta, mennyire erős a tradicionális tánc, melyről az ott élők azt érzik, ez elég is, másra nincs szükségük. Saját zenéjük, táncaik, filmművészetük van, és mivel ez egy hihetetlenül gazdag kultúra, érthető is, hogy nem szeretnék máshogy csinálni. Az én táncosaim azonban többet akarnak, és külső szemként követem is koreográfiáikat, melyek tele vannak az úgynevezett afrikanizmussal, azaz folklorisztikus elemekkel, melyeket még nem vetkőztek le magukról, és külföldön ez mind eladható, viszont még nem feltétlenül válik kortárssá, amire vágynak. Kell egy kompozíciós elv és dramaturgia, melyet ők saját tapasztalataik révén most ismernek meg — mondta Nagy József.

A táncosok megerősítették, hogy maradt bennünk egyfajta éhség az Omma után, azt érezték, szeretnék folytatni Nagy Józseffel a közös munkát, hiszen segített nekik, hogy önmagukról beszéljenek.

A Telihold a mozgalom olyan jeles képviselői előtt tiszteleg, mint Charles Mingus, Cecil Taylor, Anthony Braxton és az Art Ensemble of Chicago. A produkcióban bábjáték is szerepel, ez Nagy József munkásságának visszatérő motívuma, mely az élő és az élettelen közötti kölcsönhatást, a teremtés tökéletlenségét, valamint az alkotó és a teremtés közötti örök küzdelmet jeleníti meg.

Saját figurájáról beszélve elmondta, hogy az első változatban csupán egy botokból, vászonból és maszkból épült báb létezett, mert úgy érezte, kell egy báb, melyet ők raknak össze, s melytől válaszokat várnak kérdéseikre, de a folyamat úgy alakult, hogy úgy érezte, ezt a szerepet neki kell átvennie, hogy nyilvánvalóbb legyen a kapcsolat.

— Számomra Borges világa nagyon meghatározó volt, amikor ezt a figurát létrehoztam. Borgesszel sokat foglalkoztam régebben, nagyon tetszett az a gondolata, hogy az életben bármit cselekszünk, az mindig egy nagyobb játék része, valakik játékból fogadást kötnek arra, hogy mi lesz a következő lépésünk. Arra, merre fogok lépni, mit fogok mondani. Hogy van ott fent egy társaság, mely játszik velünk. Komoly és mély háttér-gondolatvilága is van mindennek. Hogy mennyire vagyunk saját tetteink és gondolataink urai, vagy mik azok a külső hatások, amelyek észrevétlenül vagy konkrétan közrejátszanak mindenben. Valahogy így képzeltem el ezt a figurámat. Egy báb, melyet felülről mozgatnak, s ő közben ellenkezik is, de át is akarja adni a többieknek, amit kívülről kap. Számomra a saját figurám tehát egy borgesi figura — fejtette ki Nagy József.

Az előadást játsszák: Timothé Ballo, Abdel Kader Diop, Aipeur Foundou, Bi Jean Ronsard Irié, Jean-Paul Mehansio, Sombewendin Marius Sawadogo, Boukson Séré — Nagy József.

Művészeti közreműködő: Ivan Fatjo, fények: Sylvain Blocquaux, jelmezek: Paula Dartigues. Létrehozta: Diffusion Bureau Platô Séverine Péan és Mathilde Blatgé. Adminisztráció: Laura Petit, együttműködők: Montpellier Danse, Le Trident, Scène nationale de Cherbourg, MC 93 — Maison de la culture de Seine-Saint-Denis, Bobigny, Charleroi Danse, Le Tropique Atrium, Fort-de-France Théâtre des Salins, Scène nationale de Martigues, Le Théâtre d’Arles. Az előadás a Ministère de la Culture — DRAC Ile de France Action támogatásával, a Région Île-de-France finanszírozásával s a francia európai és külügyminisztérium, a francia kulturális minisztérium és az Institut français Paris által kezdeményezett Teatroskop program támogatásával készült.

Fotó: Cornel Putan