Vannak olyan évek, amikor az adventi időszak, a karácsonyi készülődés hangulata nem tud bennünket annyira megérinteni, mint szeretnénk. A sok munka és rohanás közepette nehéz befelé figyelni. De mindezek ellenére amikor kigyúlnak a városokban, falvakban az ünnep fényei, amikor mézeskalács és forralt bor illata lengi be a levegőt, megmozdul valami a lélekben. Topolya központjában december 15-én nyílt meg a Téli varázslat elnevezésű rendezvénysorozat, mely kicsiknek és nagyoknak egyaránt megszépítette a karácsonyi készülődést.
Az újévi vásárban sétálva elsőként Csípe Tímeával, a Művelődési Ház igazgatónőjével találkoztam, aki éppen a faházikók körül szorgoskodott, majd leültünk egy csésze tea mellé melegedni, és beszélgetni arról, hogy az idén milyen programokkal készültek.
— Az első újévi vásárt tizenegy éve szerveztük meg, ám igény mutatkozott a karácsonyhoz kötődő más típusú rendezvényekre is, ezért már hetedik éve kapcsolódik a vásárhoz a mézeskalács és a karácsonyi ikebanák kiállítása. Tavaly faházikókat is szereztünk, így a rendezvény kikerülhetett az utcára, és nem a Művelődési Ház termeiben kap otthont. Most már bárki, aki áthalad Topolya központján, részese lehet az ünnepi hangulatnak. Már december elején elkezdtük a ráhangolódást, Mikulás-várással és a Pelenkás Színház előadásaival vártuk a legkisebbeket. Karácsony előtt tíz nappal nyílt meg a vásár, és mindennapra készültünk egy meglepetéssel — ez a mi adventi naptárunk. Mindennap kinyitunk egy ablakot, mely mögött ott rejtőzik egy varázslat. A kiállításunkra a község egész területéről érkeztek az ötletes kompozíciók, óvodák, iskolák, civil szervezetek, intézmények és egyének is elhozzák alkotásaikat. A látogatókat is bevontuk a zsűrizésbe, és aki szavazott, az tombolán vett részt.
Két éve működik a Télapó irodája is, ahol a gyerekek személyesen találkozhatnak a Télapóval. A gyerekek részére szervezett előadások telt házasak. A Mosolycsaló gyermekbábszakkör, az óvónők szervezetének előadása is igazi színfoltja a programnak, és a topolyai önkormányzat ajándéka, az újévi koncert is mindig nagyon népszerű. Örülünk neki, hogy sokan bekapcsolódnak a munkába, minden évben van valamilyen új ötlet, új tartalom. Tagadhatatlan, hogy nekünk, szervezőknek ilyenkor van a legtöbb munkánk, hiszen több ezer ember látogat el hozzánk. Fárasztó ez az időszak, ám a pozitív visszajelzések, a vidám gyermekarcok mindenért kárpótolnak. Én például biztosan nem sütnék otthon mézeskalácsot, ha nem létezne ez a kiállítás, és nem kaptam volna itt egy igazán jó receptet — mondta nevetve Timi.
A teánk időközben elfogyott, én pedig folytattam a sétámat a vásári forgatagban. A faházikók szépen feldíszítve csalogattak. Kézművestermékek, díszek, ékszerek, búzasünik és kedves árusok mosolyogtak rám. Azért is jó ilyenkor kimenni, mert egy picit megállhatunk, beszélgethetünk. Itt találkoztam egy régi ismerőssel, Dávid Mónikával, aki Martonosról hozta el — immár másodszor — a különleges kézművestermékeit.
— A karácsonyi vásárba elsősorban az ásványokból és üvegből készült ékszereimet hoztam, de megtalálhatóak nálam a konyhám kincsei is, mint például a meggybor, a diólikőr, a csiliszószok és a mysos, azaz a kecsketejsavóból készült mézem. A faházak az esti kivilágítással nagyon hangulatosak, a karácsonyi zeneszóval kedvesebbé teszik a várakozást. Az advent nekem valójában a vásári időszakot jelenti. Az igazi ünnep számomra akkor kezdődik, amikor 24-én kisül a mézeskalács, elkészül a halászlé, a kislányunk feldíszíti a fát, és végre együtt van a család — mondja Mónika, miközben vásárlók rohamozzák meg, ezért én is továbbálltam.
Vukelity Rózsa topolyai hobbikézműves faházikója előtt is elidőztem, melynek polcait a többi közt búzasünik népesítették be. Rózsa az elmondása szerint már a kezdetektől részt vesz a vásáron. Ennek köszönhetően többedmagával megalakította a topolyai búzasünigyártó társulatot. Közös munka eredménye tehát a sok süni, mely a vásárlók körében nagyon népszerű, és sokat el is ajándékoznak belőle. A vásár miatt az otthoni készülődés egy kicsit nehézkesebb, de minden idejében megvan, és mire a család megérkezik, a karácsonyfa már áll, mely nélkül az ünnep nem igazi.
Miközben beszélgettünk, eszembe jutott, hogy otthon elfogyott a méz, úgyhogy odamentem a mézes faházikóhoz. Németh István és neje, Ilona topolyaiak, de Bajsán van a méhesük. A hagyományos mézfajtákon kívül egyéb kaptárterméket is árulnak, de elmondásuk szerint a mentás méz fűződik igazán az ő nevükhöz. A vegyes virágméz és a természetes borsmentakivonat keverékéből készült mézet bárki meg is kóstolhatja a helyszínen. Ilonka ezenkívül bemutatta az ehető karácsonyfadíszeket is, melyeket a nagymamája receptje alapján készít.
A beszélgetésünk félbeszakadt, megérkezett ugyanis a Télapó egy seregnyi óvodással, aki vidáman énekelte a Kiskarácsony, nagykarácsony című dalt. A Télapótól mindenki kívánhat valamit, de vajon mire vágyhat a Télapó?
— Minél kevesebb nélkülöző és beteg gyermek legyen a világon, és ne csak karácsonykor legyünk segítőkészek, hanem az egész évben gondoljunk a rászorulókra — súgta meg az ügyeletes Télapó, azaz Petrović Dušan, a Segíts, hogy segíthessünk! jótékonysági kezdeményezés vezetője.
Egy üveg mézzel, apró karácsonyi díszekkel és karácsonyi hangulattól elvarázsolva indultam haza.
