Gera Anna átveszi a díjat Ormai Attilától, a Petőfi ME elnökétől

A szórványban élő magyarság egyik legégetőbb problémája a fiatalok érdektelensége az anyanyelv, a hagyományok és a népszokások iránt. A vészharangokat már rég megkongatták, és ki-ki a maga módján igyekszik ezt a gondot orvosolni. A nagybecskereki Petőfi Művelődési Egyesületben ezt a nehéz munkát Gera Anna tanítónő vette a vállára, aki immár kilenc éve foglalkozik folyamatosan a Csiribiri csoporttal. Lelkes tevékenységének nem maradt el az eredménye: a társulat létszáma ugyanis nemcsak hogy növekedett, hanem színvonalas fellépésekkel kápráztatják el a közönséget. Ezt az önfeláldozást az egyesület nemrégiben Petőfi-díjjal tüntette ki.
- A csoportnak 38 aktív tagja van, a 3 évesektől a 11 évesekig - mondja Gera Anna. - A gyerekek képességei különböznek, sokuk vegyes házasságból származik, vagy szerb tagozatra jár. Jöttek már azzal is, hogy egy szót sem értenek magyarul, aztán mégis megindul a beszélgetés, kialakul a társalgás, verseket, dalokat sajátítanak el.
* Hogyan sikerül lekötni a figyelmüket?
- A természetemnél fogva sem vagyok egy nyugodt tanítónő. A próbák gyorsak, dinamikusak, aktívak. Ha azt mondom, hogy most, akkor annak azonnal meg is kell történnie. Soha nem azzal múlik el az idő, hogy csak magyar táncot tanulunk. Szórakoztató zenét is hallgatunk, olyan dalokat, amelyeket nem ismernek a gyerekek. Ritmikát is oktatok, modern táncokat, valamint népi gyermekjátékokat is. Egy-egy próba második felét az alaplépések gyakorlására, a motívumok fűzésére, a játéknak a tudatosítására szánjuk. A titok tehát az, hogy semmi sem unalmas. Mindig újat mutatok nekik, amit nagyon élveznek. A Hosszú fekete haj című nótára is csárdásozunk, és igazi lakodalmas hangulat alakul ki, amibe a 3 éves picik is be tudnak kapcsolódni. Az egy óra alatt én is nagyon kifáradok, de megéri, mert látom, hogy a gyerekek élvezik, nagyon szeretik a foglalkozásokat, a szülők is elégedettek. A próba idején az anyukák az olvasóteremben társalognak, kávézgatnak, barátkoznak. A Petőfi Művelődési Egyesület a nagybecskereki magyarok összetartó ereje, a Csiribiri tagjai hetente kétszer, kedden és csütörtökön barátkoznak.
* Milyen alkalmak vannak a fellépésre?
- A Csiribiri minden aktivitásba bekapcsolódik, ami a Petőfiben zajlik. Részt veszünk a kézműves foglalkozásokon, a kenyérünnepségen, a húsvétolón... Az évzáró ünnepségen is jelen voltunk, de ezzel a koreográfiával szeretnénk bemutatkozni az idei Kőketánc rendezvényen. Nagy szeretettel látogatunk el a környező településekre, Lukácsfalvára, Muzslyára, Szentmihályra, Erzsébetlakra.
* További munkáját mennyire ösztönzi a most kapott elismerés?
- Úgy érzem, a díj plakettjén nemcsak az én nevemnek kellene szerepelnie, hanem elsősorban az odaadó szülőké is, akik rendszeresen hozzák a csemetéiket a próbákra. Természetesen a munkám semmit sem érne a lelkes gyermeksereg nélkül. Ez az elismerés az ő érdemük is, ami erőt ad és kitartásra serkent ezekben a nehéz időkben. Remélem, hogy a Csiribiri csoportban is lesz utánpótlás és még sokáig fennmarad ezeken a tájakon a magyar tánc, a zene, a népi játékok és mondókák. Bízom benne, hogy még sokáig haladhatunk azon az úton, amelyen elindultunk.