Javában tart a szünidő. A végzős nyolcadikosok végre túl vannak a felvételi vizsgákon. Most már úgy igazából élvezhetik a vakációt. A Szervó Mihály Általános Iskolában a magyar tagozaton, a 8/5. osztály tanulója, Juhász Dániel lett az évfolyam diákja. Azt kérdeztem tőle, van-e annak valami titka, hogy ő tűnt ki társai közül a leginkább. A válasz nagyon egyszerű volt: van titka, mégpedig a tanulás és a kitartás. Az már más lapra tartozik, hogy ki szeret, illetve ki kevésbé szeret tanulni. Mint Dániel mondja, a kitartás talán fontosabb egy kicsit, mert például, ha nem készül fel a diák egy órára, akkor valami kibeszéléssel a következő óráig elodázható a felelés, és ekkor már feltétlenül következik a tanulás, mert arra a másik órára már bizonyítani kell.
* Most, mikor visszapillantasz az általános iskola elmúlt éveire, hogy látod: könnyű volt megérteni a tananyagot?
- Itthon nagyon keveset tanultam. Inkább az iskolában figyeltem oda az órákon, és nem volt nehéz. De ha volt házi feladat, az iskolából hazajövet, mindig az volt az első, hogy megcsináljam.
* Valljuk be, nyolc év nem kis idő. Melyik év volt szerinted a legnehezebb? Volt, amikor azt érezted, hogy ,,süllyed alattad a talaj"?
- Az ötödik osztály volt ilyen, mert új környezetbe kerültünk, a tanárok váltogatták egymást, minden órára másik tanterembe mentünk. Ez volt egy kissé furcsa elejében.
* Az osztályod összetartó volt-e?
- Eléggé összetartóak voltunk. Akármilyen csínytevésre adtuk is a fejünket, mindig kivédtük egymást.
* Volt-e kedvenc tantárgyad?
- Kezdeném talán a legkönnyebbel: a tornával, aztán a matematika következett.
* Most már értem, miért áll itt előttetek a kosárlabda-pálya...
- Hát igen, jó idő esetén itt szoktunk kosárlabdázni vagy focizni, attól függően, mihez van kedvünk, de emlékszem arra, hogy amikor kisebbek voltunk, ugyanitt bújócskáztunk.
* Voltak-e kedvenc tanáraid az iskolában?
- A matematika- és a kémiatanár.
* Mi a hobbid?
- A horgászás és a motorozás. Atlétikára, futásra is jártam tavaly.
* Van kedvenc horgászhelyed?
- A muzslyai határban az első homokosra járok, ez egy magánhalastó, ide váltottam évi engedélyt is.
* Elég sok versenyen is részt vettél. Miből voltál a legjobb?
- Magyar nyelvből, pontosabban nyelvtanból az utóbbi négy évben. Részt vettem községi, körzeti és köztársasági versenyen is. Matematikából pedig iskolai, községi és körzeti versenyen. Ezeket a versenyeket itt a városban, illetve Szabadkán és Újvidéken tartották meg. Szerb nyelvből is eljutottam a körzeti és a köztársasági versenyre a hetedik és a nyolcadik osztályban. Az első versenyeken nagy volt a lámpalázam, féltem, de később már könnyen vettem az egészet, megszoktam. Persze, amikor jó helyezést értem el, a tanáraim is mindig megdicsértek, és jó érzéssel töltött el a siker.
* Nehezek a megoldandó feladatok a versenyeken?
- Nem nehezek, inkább olyanok, amelyeket nem lehet fejből megtanulni, hanem el kell rajtuk gondolkodni. Mint például a találós kérdéseken.
* Kanyarodjunk vissza eredeti témánkhoz: hogyan fogadta a környezeted azt, hogy te vagy a legjobb tanuló? Gondolok itt a szüleidre, nagyszüleidre, baráti körödre...
- Az osztálytársaim örültek neki, hogy éppen a mi osztályunkból került ki az évfolyam diákja, és gratuláltak. A szüleim és a nagyszüleim is nagyon örültek az eredményemnek, nagyon büszkék rám, megdicsértek, gratuláltak.
* Hova, melyik középiskolába iratkozol? És gondolkodtál-e azon, hogy mit szeretnél csinálni majd az életben?
- A nagybecskereki gimnáziumba, általános szakra szeretnék beiratkozni. Arra még van idő, hogy eldöntsem, mivel foglalkozzam, majd a gimnáziumban kialakulnak a tervek.
* Megfogalmazódott-e már benned az, hogy valójában mit vársz az új környezettől, a gimnáziumtól?
- Szeretném, hogy jól felkészítsen a további tanulmányaimra, hogy jó alapokat kapjak, mert azt tervezem, hogy egyetemre iratkozom. És szeretném, ha új barátokat szereznék, és azt is fontosnak tartom, hogy az osztályom összetartó legyen.
Beszélgetőtársam azt is elmondta, hogy felejthetetlen élmény volt számára a ballagás, amikor osztályról osztályra mentek, közben énekeltek, majd megtartották a búcsúestet, ahol nagyon jól érezték magukat, jót szórakoztak. Természetesen a ballagás nem múlhat el könnyhullatás nélkül sem, bizony, voltak, akik sírva fakadtak a búcsúzáskor. De egy dologban megállapodtak: öt év múlva ismét találkoznak az iskolában.