Ha egyelőre nem is monográfia íródik egy kis bánáti településről, legalább egy beszámolóra, helyzetkép megjelentetésére mindenképpen szükség van! Mégpedig azért, mert Tamásfalva (Hetin), de különösen az ott születettek példaként szerepelhetnek a hasonló cipőben járó vajdasági falucskák lakói számára is.
Tamásfalvát emlegethetjük elrettentő példaként, de pozitív vonatkozásban is.
Kezdjük a rossz tényállással, vagyis az elszomorító példával: a II világháború után Tamásfalvának kb. 2500 lakosa és a 60-as évek elején párhuzamosan magyar és szerb 8 osztályos iskolája volt - még ha csak néhány éven keresztül, de akkor is! S aztán - immár kb. 40 évvel ezelőtt - elkezdődött a fogyatkozás, a falu leépítése, az elvándorlás jobb megélhetési feltételeket, vagyis munkavállalási lehetőségeket keresve. Az útra kelők jegyeiket csak egy menetirányba váltották meg. Főleg Vajdaság északi városaiba költöztek, de szép számban voltak olyanok is, akik Németországban, Ausztriában, Svájcban vagy akár Ausztráliában telepedtek le. Szabadkára pl. annyian költöztek, hogy ott is létezett labdarúgócsapatuk - a tamásfalvi Törekvés ,,színeiben', vagyis nyomdokain. Évenként bált rendeztek (hetini bált), és Szentháromság napjára autóbuszt biztosítottak azok részére, akik nem személygépkocsival kívántak ellátogatni szülőfalujukba, a búcsúra.
Tamásfalva pedig a fejlődés helyett folyamatosan zsugorodott, egészen az egyharmadára. Ma kb. 750-en élnek a faluban, jóllehet a nem régi háború következtében menekültek is érkeztek ebbe az Isten háta mögötti, a román határ és a Béga-csatorna közelében levő kis faluba (is). A nyolcosztályos iskola megszűnt, negyedik osztályig még működik, de csak összevont tagozatként. A felső osztályok tanulói minden tanítási napon Ittabére utaznak. Röviden: ha ilyesmi más falvakra is jellemző, akkor úgy is fogalmazhatunk, hogy 4-5 település közül 1-2 eltűnt a bánáti rónaságról - a jó minőségű, zsíros fekete földről...
A földműveléssel és állattenyésztéssel való foglalkozás (mármint kicsiben) nem elegendő, mert nem elégítheti ki a korral való haladás igényeit. Tamásfalván pedig más munkalehetőség nemigen van. A baromfifarmon kívül (az még létezik) elkelne - ha nem is nagyobb gyár, de - néhány kisebb üzem, amely egyenként 10-20 embert foglalkoztatna. Mentsük a menthetőt!
Következzen a jó példa: gyűjtést indítottak a tamásfalviak a templom tatarozására, mert beázik, és a temető bekerítésére. A szükséges összeg akár 20 ezer euró is lehet. (A tamásfalvi templom 140 évvel ezelőtt épült, a temető meglevő ,,kerítése' pedig - úgy hallottuk - majd 100 éves.) Nem is annyira az ötlet, mint inkább annak megvalósítása, kivitelezése főleg Tuba Sándornak lesz köszönhető. Svájcba távozott földink irigylésre méltó hozzáállással viszonyul szülőfalujához. A győzködésen, rábeszélésen, folyószámlanyitáson, az űrlapok kinyomtatásán és azok szétosztásán kívül ugyanis jelentős anyagi segéllyel is hozzájárult a Bölcső Alap létrejöttéhez. Le a kalappal előtte!
Mi többiek, Tamásfalváról elköltözöttek szintén tegyük meg mindent, amit megtehetünk, járuljunk hozzá e nemes akcióhoz, legalább anyagilag, pénzadományainkkal, hogy minél szebben, jobban megvalósuljon az elképzelés.
Az elvándorlás az utóbbi időben örvendetesen mintha megállt volna. Bizonyára azért, mert városainkban is nagy a munkanélküliség, a külföldre való távozás pedig megnehezült. Nem marad más hátra, mint hogy a tamásfalviak is otthon próbáljanak munkalehetőséget teremteni. A mai világban nem elég csak termelni, tudni kell azt is, hogy hogyan és mit, mert az árut el is kell adni. A mai állapotból a kilábalás útja talán az lenne, hogy ha nem is kész, de legalább félkész termékeket dobjanak piacra. Alakulhatna például szortírozó-csomagoló üzem, vágóhíd, tejgyár, téglagyár, pékség stb., de sok minden más is, ami nekünk, olvasóknak most nem jut eszünkbe, de élünk a lehetőséggel, hogy felhívjuk azok figyelmét, akik tehetnének valamit. Lépni, ilyen téren - el kell ismernünk - nagyon nehéz, de annál nagyobb a kihívás! Különben meg sohasem lehet tudni: jelentkezhetnek vállalkozók, befektetők, de segélyek, kölcsönök is léteznek a jó tervekre.
Megjegyzés: Tamásfalván már létezett nyolcosztályos iskola, orvosi rendelő, tejgyár, téglagyár kovácsműhely, magtermesztés, labdarúgócsapat, mozi, de vasárnaponként táncmulatság is...