Miután a lap az idén nem kapott magyarországi támogatást, az eladásból befolyó összeg viszont nem elegendő a különböző költségek — nyomda, bérek stb. — fedezésére, és a tulajdonos sem tudta megoldani a helyzetet, az újságíróknak meg kellett hozniuk ezt a súlyos döntést. Sajnálják, hogy csalódást okoztak a hűséges olvasóiknak, de abban a reményben köszöntek el, hogy a felvidéki magyarságnak lesz még a jövőben közéleti, nemzeti elkötelezettségű lapja.

Két héttel később, egy Szegeden megtartott Kárpát-medencei médiatalálkozón a jelenlévők ismételten leszögezték, támogatás nélkül nem létezhet kisebbségi lapkiadás a külhoni területeken. Az ukrán államot például egyáltalán nem érdekli a magyar sajtó, és csak az anyaországi donációnak köszönhető, hogy továbbra is megjelenik a Kárpáti Igaz Szó.

Talán szerencsétlen egybeesésnek is tarthatjuk, hogy erre az összejövetelre, melyen elsősorban a saját dolgainkkal foglalkoztunk, és örültünk annak, hogy ha csak néhány órára is, de együtt lehetünk, éppen azon a szombaton került sor, amikor a kiadó felfüggesztette a Népszabadság nyomtatott és internetes formában való kiadását.

Ez az esemény igencsak megosztotta a magyar közösséget, határon belül és kívül egyaránt. Számos kommentárt, hozzászólást olvashattunk, melyek között viszonylag kevés volt a józan, reális hangvételű. De azért akadt ilyen is, például a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete Igazgatótanácsának közleménye. Ottani kollégáink szerint aggodalomra ad okot minden olyan történés, amely az újságírókat korlátozza tevékenységükben, illetve a véleményük elmondásában, mert a médiának nem lehet a profitszerzés a kizárólagos célja. Egyetértünk, mert minden bizonnyal így kellene lennie, de a magánosítás mást diktál. Még kisebbségi helyzetben is.

Mert a következő rossz hír sem váratott sokat magára. Október 10-én jelentette be a negyvennyolc éves múltra visszatekintő Szabadkai Rádió, hogy az volt az utolsó közszolgálati adásnapja, mert onnantól kezdve már az új tulajdonos határozza meg a műsor koncepcióját. Melyben nem biztos, hogy helyet kap a magyar nyelvű tájékoztatás. Vagy ha igen, akkor egészen más formában, mint ahogyan azt a hallgatók az elmúlt időszakban megszokták. És ismét csak a támogatások függvényében.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én szeretek több forrásból tájékozódni. Éppen ezért sajnálom, ha a médiapalettáról eltűnik egyik-másik „festékfolt”. Nem szeretem, ha a sokszínűséget elborítja a mindent egyformává tevő szürke. Mert nem jó a „szürkék hegedűsének” lenni.

Az alábbi képre kattintva olvassa el a szerző adatlapját is:
Tóth Lívia