home 2024. december 07., Ambrus napja
Online előfizetés
Szükség volt már a fiatalításra
Balázs Szilvia
2017.02.26.
LXXII. évf. 8. szám
Szükség volt már a fiatalításra

2016 őszén új vezetőséget választott a magyarországi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége. A leköszönő elnök, dr. Osztie Zoltán atya szerint erre már nagy szükség volt, hiszen az időnkénti vérfrissítés elengedhetetlen egy ilyen szervezetben.

Azt mondja: miután lejárt legutóbbi mandátuma, nem szerette volna újrajelöltetni magát, hiszen nem akart „nyugdíjasklubot” csinálni a KÉSZ-ből. Helyére Makláry Ákos görögkatolikus lelkészt választották meg. Dr. Osztie Zoltán atya pedig új feladatokat tűzött ki maga elé.

— Ha azt kérdezik, mik voltak az elnökségem húszéves időtartama alatt a KÉSZ legfontosabb témái, céljai, erőfeszítései és eredményei, akkor sok más mellett az elsők között kell említenem a magyar nemzet egységének a szolgálatát — mondja az atya. — Nyilván csak a magunk körein belül, hiszen nem tudjuk megváltani sem Magyarországot, sem Európát, sem a magyar nemzetet, de ha mindenki előbbre veszi azt, ami a saját lehetőségei körében van, akkor haladni fogunk. A legfontosabb megjegyezni, hogy nem szabad önmagunkból kiindulnunk, és ez egy állandóan visszatérő momentum, hiszen általában mindenki így tesz. A kereszténységben ez nem így van: indulj ki Jézusból, indulj ki a szeretett személyből! Ezt tapasztaltuk meg, hogy nem a mi elképzeléseink a döntőek, hogy mi mit gondolunk a vajdasági magyar testvéreinkről — de említhetném akár a felvidéki vagy a kárpátaljai testvéreket is —, hanem meg kell tanulnunk a súlypontáthelyezést, fontos, hogy rájuk figyeljünk, tanuljunk tőlük, kapjuk meg tőlük, amit ajándékként megkaphatunk. Például nagyon sokat tanulhatunk abból az állhatatosságból, kitartásból, önbecsülésből, amely a „másodrangú állampolgárként” élő magyar testvéreinkben megvan. Hiszen mi Magyarországon „belekényelmesedünk” a magyarságunkba. És ma, ebben a dekadens, önpusztító, európai környezetben egy nemzetben gondolkodó, magát becsülő magyar közösségnek megmaradni egész Európának fontos. Látjuk, hogy Európa élettagadóvá, életellenessé vált, és ebben a relativizmusában filozófiailag is lepusztult, dekadens lett. Ilyen körülmények között azt látjuk, hogy mi, magyarok még mindig jól állunk, és nemcsak azért, mert a miniszterelnökünk modellt teremt Európa számára (és ezért sokan támadják, gyalázzák őt), hanem azért is, mert mi, az itteni katolikus egyház sokkal jobban állunk, mint a nyugati egyházközösségek, melyek lassan már becsukják a kapuikat. Tehát mi, magyarok köszönjük szépen, jól vagyunk, de fontos, hogy a magyarság erejét fel is mutassuk, és éljünk azzal a lehetőséggel, amelyet ez ad.

* Mivel foglalkozik mostanában?

— Van egy, már két éve tartó programunk, Az idők jelei, melyet az idén is továbbgörgetünk. A korábbi években két vitaanyagunk jelent meg, ezek nagy társadalmi kérdésekről, közös ügyeinkről szólnak, sorra vettük a legfontosabbakat: az oktatást, az egészségügyet, az egyházi életet, a migrációt. Tehát minden olyan témát, amely kihat a mindennapjainkra. Az idén váltunk, most nem ezek a témák kerülnek előtérbe úgy, hogy közben próbáljuk megfogalmazni a keresztény álláspontunkat, hanem fordítva. Látjuk azokat a keresztény erényeket, amelyekre szüksége van a társadalomnak, egész Európának, mely meghasonlott önmagával, és dekadenssé vált. Most ezeknek az erényeknek a jelenlétét és a szükségességét vizsgáljuk életünk különböző területein. Azt vizsgáljuk, hogyan kell megjelennie a hitnek, a reménynek, a szeretetnek, a bölcsességnek, az igazságosságnak, az erősségnek és a többi keresztény erénynek a társadalmi és az egyéni életünkben.

* Hogyan lehet ráébreszteni Európát ezekre az értékekre?

— A Budapest belvárosában levő Nagyboldogasszony-főplébániatemplomban elkészült az altemplom, mely ezer év büszkén vállalható keresztény magyar múltjának a kőbe vésett dokumentuma. E falak között kerül majd sor azokra a műhelymunkákra, kerekasztal-beszélgetésekre, amelyeken szakemberek vesznek részt. Részletesen is körüljárjuk majd a már említett témákat. Ezt dokumentáljuk is, részben video-, filmanyaggal, hogy az internetre is felkerülhessen, valamint ebből készül el a harmadik vitaanyagunk is. A KÉSZ ökumenikus szervezet, tehát fontos, hogy minden kérdést együtt vizsgáljunk meg. A szakmai, hitbeli, teológiai felkészültség a mérvadó, és nem az, hogy az illető melyik történelmi egyházhoz tartozik. A programban csak a történelmi keresztény egyházak vesznek részt, hiszen éppen a keresztény egyháztanból, erénytanból indulunk ki, illetve vizsgálódunk. Ezért tehát itt nincs helye más vallási felekezetnek.

* Leköszönő elnökként hogyan látja az elmúlt időszakot a KÉSZ-ben?

— Mindenképpen nagy erény, hogy a KÉSZ egy országos szervezetté nőtte ki magát. Mára tehát megkerülhetetlen társadalmi szereplővé, tényezővé vált az anyaországban, de azon túl is. Számontartanak bennünket, és odafigyelnek a szavunkra. Éppen Az idők jelei programban mutatkozott meg, hogy mindenkit sikerült megszólítani egészen a döntéshozókig, a szakemberekig, az ifjúságig. Annak pedig különösen örülök, hogy ifjúsági kerekasztalokat tartottunk a témák kapcsán, és a fiatalok örömmel csatlakoztak hozzánk. A fejezetek közül az ifjúság, a sport, illetve a kommunikáció kérdését maguk a fiatalok dolgozták ki, az ő munkájuk került be. Hogy a fiatalokat sikerült megmozdítani, hogy a szakértők, az értelmiségiek megmozdultak, és hogy egészen a döntéshozókig eljutott a hangunk, az mind a KÉSZ erejét mutatja. A szervezet természetesen fejlődik, látjuk, hogy továbbra is „felszálló ágban van”, azaz van rá igény, hogy a keresztény értelmiség jelen legyen, méghozzá közösségben, kifejtse véleményét a társadalmi folyamatokról, és ilyen formában azokra hatással is legyen.

* Milyen módon tudnak bekapcsolódni a „nem értelmiségiek” a KÉSZ munkájába? Egyáltalán „hol kezdődik” az értelmiség? Mi alapján határozzák meg, hogy ki értelmiségi és ki nem az?

— A kezdetek óta nagy kérdés, hogy kit tartunk értelmiséginek... Ki tartozhat közénk, kivel tudunk ilyen módon kapcsolatot tartani? Az volt a definíciónk, hogy azokat tekintjük értelmiséginek, azok tartozhatnak hozzánk, akik igényes belső, szellemi-lelki életet élnek. Az értelmiség tehát ilyen módon egy létmód, és nem (feltétlenül) függ az iskolai végzettségtől. Soha nem kértünk számon diplomát, nyelvtudást vagy bármilyen papírt. Aki igényes lelki-szellemi életet él, aki velünk együtt gondolkodik, velünk együtt igyekszik a keresztény értékeket képviselni a mai társadalmi környezetben, az közénk tartozik. Sok esetben ezek az emberek nem magasan kvalifikált értelmiségiek. Persze vannak köztünk professzorok, tanárok, orvosok is, ahogyan vidéken élő, tiszta szívű, imádkozó, egyszerű magyar emberek is.

* A beszélgetés előtt viccesen úgy fogalmazott, hogy azért nem jelöltette magát ismét az elnöki tisztségre, mert nem akart nyugdíjasklubot csinálni a KÉSZ-ből, meg mert fontosnak tartotta, hogy a vezetőség megfiatalodjon. Az ifjabbakat egyébként mennyire lehet bekapcsolni a KÉSZ munkájába? A XXI. században a rengeteg inger hatására annyifelé osztódik a figyelmük, hogy egy ilyen szervezet nem feltétlenül tudja lekötni őket. Mik a tapasztalatai ezzel kapcsolatban?

— Valóban azt látjuk, hogy a fiatalok mással vannak elfoglalva. Minden korosztálynak megvan a maga élethelyzete, a korából fakadó sajátos adottsága. De azt azért tudni kell, hogy a KÉSZ-ben a fiatal nemzedék nem a tinédzserkorosztály, és még csak a huszonéves sem, mely most akar családot alapítani, egzisztenciát teremteni. Számunkra világos, hogy nem ők kezdenek majd el betekintgetni a társadalmi folyamatokba.

* Nem is érdeklődnek?

— Nem nagyon. Viszont van egy olyan szűk réteg is, amely igenis érdeklődik a közélet iránt, illetve amelyben van ambíció. Nem győzöm hangsúlyozni: ez csak egy kis réteg. A KÉSZ számára a fiatalabb korosztály az a generáció, amely a harmincas évei végén, a negyvenes évei elején jár. Ezek az emberek már sokkal aktívabbak, és most lehetőségük lesz bizonyítani is.


A szerző felvételei

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..