Szűk cipőben

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Szűk cipőben

mottó: ''...összeköt a cipőfűző, nem egy nagy dolog?” (LGT) Emlékkép a gyakran felemlegetett ''régi szép idők”-ből: a Maroknyi néptánccsoport és a Csörömpülő zenekar közös fellépéseLehangoló, hogy az egyre fogyatkozó magyarságú Temes-parti kisvárosban, vagyis a sz...

mottó: ''...összeköt a cipőfűző, nem egy nagy dolog?” (LGT)
Emlékkép a gyakran felemlegetett ''régi szép idők”-ből: a Maroknyi néptánccsoport és a Csörömpülő zenekar közös fellépése

Lehangoló, hogy az egyre fogyatkozó magyarságú Temes-parti kisvárosban, vagyis a szűkebb és tágabb értelemben vett Pancsován (is!) többen élnek azok, akiknek már csak a nevük sejtet valamit a felmenőik hovatartozásáról. Számbelileg mindenképpen többen azoknál, akik késztetést is éreznek egy másik kultúrájú etnikumhoz tartozni. Elhanyagolt(atott) anyanyelvük gyakorlásával, újra felfedezésével...
A valóság egyik, de nem az egyetlen fokmérője a néhai KIE-ben, vagyis a Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben tett szolgálat. A szervezet egyik utóbbi ülésén szokatlanul telt ház volt. A napirendi pontok egyike ugyanis éppen arról szólt, hogy az egyesület a továbbiakban is számít a néptáncosokra, ehhez pedig bizonyos fokú anyagi támogatást is tud nyújtani számukra. Annak ellenére, hogy a közeljövőben, pontosabban február 1-jétől számított három hónap múlva egy bevételi forrással lesznek szegényebbek. A szóban forgó dátum áll az albérleti szerződést felmondó nyilatkozaton, amely szerint a Petrohemija vállalat ''kivonja” a naponta ott edző asztaliteniszezőit az ME nagyterméből. Viszont:
- Hivatott szakember kell a tánccsoport élére, akinek nemcsak tudása van, de autoritása is. Akire a tagok felnéznek, akire hallgatnak, mint a vidékről jött emberekre általában! - vázolta fel a cseppet sem biztató tényállást a jelenlegi táncmester, és erre szinte magától értődően a hajdani felállás képviselői hevesebben reagáltak: - Az életben semmit sem kínálnak tálcán! Régebben mi eljöttünk a bálokra dolgozni, és a bevételből önmagunk fizettük a koreográfusokat. És nemcsak rendszeresen eljártunk a próbákra, de próbáltunk is! Habár sejtettük, hogy viseletünk nem megfelelő, de büszkén viseltük. Ez tartott meg bennünket, meg az, hogy önmagunkat adtuk, megbecsültük egymást és a sorainkból választott, velünk egyívású oktató(ka)t is!
Magvas gondolatok, viszont ez messzemenően nem a viselt dolgok kiteregetése! Csak tényfeltárás, afféle ''hangos” gondolkodás - vitatható szükségszerűséggel. Mert ugyebár a saját problémáik csak számukra azok, hiányosságaik és bajaik egyedül csak viselőiknek fájnak. A megoldásuk viszont példaértékű lehet más, hozzájuk hasonló ''szűk cipő”-ben topogó közösségek számára. Pillanatnyilag, sajnos, nyilvánvaló párbeszéd-válság van ''idelent”. Generációs szakadékkal elválasztott, igen hasznos (ráadásul tenni akaró!) emberek, olykor homlokegyenest eltérő szakvélemények, elképzelések keresnek nemegyszer sértődékenyen létjogosultságot maguknak...
Ellenben voltak szebb idők is! A Maroknyi néptánccsoport például kétszer is minősült. Bejárták Hollandiát, két ízben voltak Pécsett, a Határon Túli Magyarok Fesztiválján, tízszer Kolozsvárott a Szent István-napi Népitánc-találkozón, évi rendszerességgel szerepeltek a Gyöngyösbokrétán, a Dél-Bánáti Szemlén... s sorolhatnánk még, a teljesség igénye nélkül. Reménykedve, hogy összefogással nemcsak a tánccsoportnak, de a többi egyesületi szakcsoportnak is legalább oly sikeres jövője lesz, mint múltja!
Várhatóan ez év áprilisában adódik majd válasz több kényes kérdésre a pancsovai magyar kultúrberekben. Akkor lesz majd ugyanis esedékes az egyesület évi közgyűlése, választmányi és tisztújító feladattal. Addig pedig itt az (ön)értékelésre fenntartott időszak. Tenni, vagy nem (itt)lenni?! - ez lesz a kérdés, hiszen - a legidősebb elnökségi tagot idézve: ''Senki sem húzható a fülénél fogva!” Se az egyesületbe, se bárhová!
Egyébként a gyűlésen a leköszönését igencsak fontolgató Rancz Károly, a Petőfi Sándor ME elnöke egy nem mindennapi tervezetről is beszámolt.
- Nemrégiben a Tolna megyei Bonyhádon jártam Pancsova város képviselőjével, és ott a két város együttműködéséről, jövőbeni testvérvárosi kapcsolatáról tárgyaltunk az ottaniakkal: többek között a sport és a kultúra, vagyis a már hagyományosnak tekintett együttműködési formákról és az ipar fejlesztéséről, valamint egy általános iskolai diákcsereprogram előkészítéséről is, melynek keretében a pancsovai diákok a balatoni, a bonyhádiak pedig a divčibarei üdülőközpontba látogathatnának... Szükségünk van erre a kapocsra is, a minél további fennmaradásunk érdekében.

Címkék: Szűk cipőben
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Szűk cipőben
Körkép
  • (Sz. A.)
  • 2012.11.14.
  • LXVII. évfolyam 46. szám
Szűk cipőben
Körkép
  • SZILÁGYI Edit
  • 2012.06.27.
  • LXVII. évfolyam 26. szám
Facebook

Támogatóink