Bánátország gazdag és kacskaringós történelmében a Delibláti-homokpuszta délnyugati nyúlványaira „felfekvő” Dolovónak (Dolova), a főként románok és szerbek lakta dél-bánsági településnek is jelentős szerepe van.
Újabb kori történelmében a borászok és a bejglisodrók fellegvárának is tekinthető e hely, melynek (leg)első írásos említése 1660-ból datálódik. A dél-bánsági régió centrumából, vagyis Pancsováról indulva, majd a Stari Tamiš mezőgazdasági-ipari kombinátnál balra kanyarodva jutunk be e homokvidéki településre. Menetirányban előbb a Temes mellékágának számító Nadel folyócskát, majd a két, valóban hatalmasra nőtt, matuzsálemi korú magas kőrist elhagyva. A lakosok számát nehéz lenne meghatározni, mivel ezt a települést sem kímélte az utóbbi évtizedekben dívó kiköltöz(köd)ési láz. Nyugatra. Az úgynevezett magyar világ sűrejében a századforduló túlbuzgó hivatalnokai a falu nevét Király-Tava néven is próbálták rögzíteni a köztudatban. Vajmi kevés sikerrel.
S lőn 2020 tavasza. A barangolós cikk esetleges megjelenését tekintve egy olyan időszak, amikor a kültéri mozgás is egyre redukálódott. Mindnyájunk érdekében. Viszont reménykedve, hogy egyszer véget ér a… Mert ehhez aligha fér bármi kétség.
A folytatás hogyanja és mikéntje viszont a mi kezünkben van. Lassítsunk hát, és ne csak nézzünk, de lássunk is! A járvány utáni időszakban is. Látogatást téve (tő)szomszédainknál. Egy-két pohár jófajta borra, finom bejglire, baráti szóra.
A szerző felvételei
Még több kép!▼