A szajáni templom

Kosztolányi Dezső 1935-ben írt verse, a Februári óda szinte zsong bennem panaszosan és eltiportan, amikor a délvidéki magyar falvak évről évre csökkenő létszámára gondolok. Azonosulva Kosztolányi merengésével csak ismételgetem: ,,Sorsom, mely eddig tétova ködbe bújt, / egyszerre itt van, szőnyeges és meleg / szobámba sétál, mint a farkas, / rám vicsorogva.” Én meg állok előtte, és szótlan vagyok előbb, mert az első gondolatom az, hogy messze kellene innen futni. Messze, még az anyaországon is túl. Túl az Óperenciás-tengeren, az Üveg-hegyeken, ahol emberként, magyarként, keresztényként mosolygó emberek fogadnának, akik előtt nem idegen a különböző kultúrák respektusa, ahol tisztelik népemet, történelmemet és másságomat.
De ez a mostoha sors letelepedett a szobámba. Szurkos iszapként terül, mintha csak mondaná: ez a turáni átok. Lásd a magyar falvak elszegényülését lélekszámban is, lásd a bizonytalan jövőképet, amely nyomasztja a lelket árny gyanánt! Lásd, főként Bánátban, a huzatos, üres házakat, ahol évtizedekkel ezelőtt még turbékolt a galamb a dúcából, ahol a kemencében főtt a tél remek eledele, a kocsonya, ahol a névnapra gyülekező ünneplő férfiak és asszonyságok az icce bor mellett még dalolásztak is!
Most meg próbálkozom a mostoha sors által szórt ködből kibújni, és Isten segítségével elhinni, hogy lesz még Bánát magyar szórványszigeteiben, akár Tóbán, Magyarcsernyén, Kisoroszon, Szajánban, Tordán, Szentmihályon, Ürményházán zsibongó gyermekhad, a magyar kultúra, a hagyomány, a hit és a munkaszellem pillérére épülő jövő virágzó gazdaságával, suhogó búzakalászaival és kampós pásztorbottal terelgető juhász nyájával. Hinni szeretném. Nagyon buzgó lennék, ha még életem hunyóba is hajlik, de büszkén tennék-vennék egy újból kivirágzó Délvidékért.
De lesújtanak az adatok. Szajánban például az elmúlt évben 32 temetés volt, míg 11 keresztelés, esküvőből pedig csak kettő. És Szaján ezerszáz magyar hívő lelke nemcsak szép álmot kíván, hanem megnyugtató, békés ébrenlétet, egyszerű, de fellángoló jövőképet Isten dicséretében.