Szívükben magyarok
Fehér Márta
2021.03.24.
LXXVI. évf. 12. szám
Szívükben magyarok

Mitrovicát és a hozzá tartozó falvakat mintegy 80 000-en lakják, köztük körülbelül 1200 magyar. Habár anyanyelvüket nem beszélik, a helyi magyar egyesület tagjai igyekeznek lelkesen ápolni és népszerűsíteni a magyar kultúrát.

Szávaszentdemeter — azaz hivatalosan Mitrovica — Szerémség része, a Száva bal partján terül el, síkságok és a Tarcal-hegység, vagyis a Fruška gora találkozásánál, Európa legrégebbi településeinek egyike: Sirmium néven a római császárság fővárosainak egyikeként élte fénykorát. 1071-ben magyar kézre került, és Szerémvár néven Szerém vármegye székhelye lett. 1521-ben elfoglalták a törökök, és közigazgatási központként innen irányították Szerémséget. A vidék nemzetiségi képe a török hódoltság alatt teljesen megváltozott, a magyar dominanciát felváltotta a délről érkező szerbek és horvátok térnyerése, a magyarok elmenekültek, helyükre szerbek érkeztek. A török kiűzése után is megmaradt jelentősége: a XVIII. század első felétől a Habsburg Birodalom részeként a határőrvidék fontos városa lett. Magyar jellegét soha nem nyerte vissza. Szerémség 1764-ben hivatalosan Horvátország része lett, cserébe Magyarország Fiume városát kapta. Az I. világháború után a Szerb—Horvát—Szlovén Királyság (a későbbi Jugoszlávia) része lett. Ma a történelmi Szerémség keleti, nagyobb része Szerbiához, kisebbik, nyugati része Vukovárral és Újlakkal Horvátországhoz tartozik.


Palotás…

Amikor a terület az Osztrák—Magyar Monarchián belül Horvátországhoz került, számos magyarellenes intézkedést foganatosítottak, hogy elhorvátosítsák az ottani lakosságot. Jobbára ennek — és persze Trianonnak — a következményeit tapasztalhatjuk ma is. Ahogyan lapunk múlt heti számában, a Magyarul tanulnak a mitrovicai magyarok című riportunkban fogalmazott egyik beszélgetőtársunk, ha magyarul beszélő mitrovicait szeretnénk találni, legalább hetvenöt éves bácsit, nénit kellene keresnünk. Zlatko Šimonjik 2003-ban alapította meg a Szerémségi Magyar Művelődési Egyesületet, melynek első elnöke volt. Az egyesület jelenlegi elnöke a felesége, a gazdag szerbnéptánc-múlttal büszkélkedő Dragana Šimonjik, aki mindenben támogatja magyar párját, ő tanította az első magyartánc-lépésekre az egyesület tagjait. Szerb családból származom, nincsenek magyar rokonaim, a férjem és a gyerekeim a magyarok mondja büszkén.

— Van egy fiunk és egy lányunk, mindketten kétéves koruk óta néptáncolnak, szavalnak. A fiunk most együtt jár velünk magyarórákra, énekel. A lányunk Újvidéken szociológiát tanul, szeretné tökéletesíteni a magyartudását, választott tantárgyként magyart tanul, és magánórákra is jár, az Európa Kollégiumban lakik. Amikor 2003-ban a férjem és barátai, rokonai, ismerősei megalapították a magyar egyesületet, engem is megkérdeztek, hogy csatlakoznék-e hozzájuk, hiszen a városi néptáncegyüttesben táncoltam általános iskolás koromtól kezdve. Szerbként a magyar táncokról csak annyit tudtam, hogy páros táncaik vannak. Sok rendezvényre elmentünk, hogy ellessük a magyar néptáncolás alapjait, felvételeket néztünk, így tanulgattunk, majd néptáncoktatóval is kapcsolatba léptünk. Lassú és friss csárdás szerepel a koreográfiáink között, illetve a palotást is megtanultuk. Magyar dalokat is énekelünk, szívvel-lélekkel tesszük, bár a szöveg megértése nagyon nagy erőpróba elé állít bennünket.


és csárdás a mitrovicai magyar egyesület előadásában

— A két világháború között működött itt magyar egyesület, nem volt azonban bejegyezve — idézi fel beszélgetésünk elején Zlatko. — Apám nagybátyja volt ebben a társaságban, és anyukám nagynénje. Visszaemlékezéseik szerint egy Julka (Kod Julke) nevű vendéglőben gyűltek össze a farsangra meg a magyar ünnepekre, amikor magyartánc-estet tartottak. Jobbára a horvát otthonban találkoztak, mely sokkal nagyobb volt. A magyarok itt katolikusok, a misék horvát nyelvűek, így sok magyar vallotta magát horvátnak (is). Az egykori egyesületről nem sok mindent sikerült megtudnom, viszont találtam korabeli fotókat, azok alapján készítettük el egyesületünk első saját népviseleteit.

Az egyesület fő célja a néptáncoktatás és a magyarnyelv-tanulás.

— A kezdetek óta próbálkozunk a magyar nyelv oktatásával, ám mindig valami történt, és félbeszakadt — részletezi Zlatko. — Előbb egy idős néni, Bertók Eszter tanította meg nekünk az alapszavakat. Két-három év után azt mondta: amit tudott, azt átadta nekünk. A második nyelvtanárunktól magyar dalokat is tanultunk, harmonikán kísért bennünket, sajnos megbetegedett, meghalt, és megint leálltunk a nyelvórákkal. A harmadik próbálkozásunk sem volt hosszú életű. Szerencsére másfél éve aktívan tanulhatjuk a nyelvet, ebben a Magyar Nemzeti Tanács támogatását is élvezzük. A folklór terén nem adódtak ilyen nehézségeink, sőt, volt időszak, amikor három csoportunk működött: gyerekek, fiatalok és idősek. Fellépünk a Gyöngyösbokrétán, a Durindón, a Kőketáncon, jártunk Budapesten a magyar kultúra napján, több magyarországi várossal igyekszünk jó kapcsolatot ápolni. 2011-ig voltam az egyesület elnöke, majd Jovanovity Edit vette át a tisztséget, halála után lett a feleségem az elnök.


Magyar gyerekdalt énekelve az anyanyelvápoló órán — balról Zlatko és Dragana

— Most fordított a helyzet — magyarázza a felesége. — A nyelvtanulás kérdése megoldódott, folklórcsoportunk azonban nincs. A gyerekek elmentek az egyetemre, új tagok nem jelentkeztek. Attól függetlenül, hogy a néptáncosaink szétszéledtek, ha fel kell lépnünk, számíthatunk rájuk, négy-öt pár mindig összejön, tehát nem szűntünk meg, csak nem működünk aktívan. Az a probléma, hogy nincsenek fiatalok, így azt találtuk ki, hogy a 2020/21-es tanév elején az általános iskolákban bevezetett magyar anyanyelvápoló órákon népszerűsítjük az egyesületet, énekcsoportunkkal a gyerekdalok által megpróbáljuk bevonni az iskolás gyerekeket a tevékenységünkbe. Reméljük, sikerrel járunk, és hagyományos évi koncertünkön ők is megmutathatják majd, mit tudnak.

Dragana azt is örömmel osztja meg velünk, hogy Mitrovica Város támogatja a magyar egyesület munkáját. Két szervezet is működik az önkormányzat területén: a Sirmijum art kultúrközpont a városi rendezvényeket szervezi, a Srem hagyományápoló intézmény pedig a nemzeti kisebbségek programjait segíti.

— Nagyon jó együttműködésünk van a pirosi és a kátyi egyesülettel, illetve a többi szerémségi magyar egyesülettel és magyarországi városokkal — sorolja Zlatko. — A Szent Demeter római katolikus templom, illetve plébánosa a jobbkezünk, a plébánián tartjuk a próbáinkat. Az az ötletünk támadt, hogy belekóstolunk más zenei műfajba is, azt szeretnénk elérni, hogy a templomban is felcsendüljenek magyar szerzők művei, legyen magyar nyelvű Miatyánk, karácsonyra a Mennyből az angyal és a Csendes éj. Van egy tisztelendő nővér, aki zeneiskolában tanít, ő segítene nekünk ebben. Örömmel tölt el, hogy a templom egyik vitrázsát, mely Szent Imrét ábrázolja, közös erőkkel újítjuk fel, a költségeket a város és a Magyar Nemzeti Tanács fedezi majd közösen. Budapesti zarándokok is felkerestek már bennünket a vitrázs iránt érdeklődve!

Dragana elmondta, hogy a Csoóri Sándor Programnak köszönhetően gyönyörű, új népviseletet kaptak, melyet a koronavírus-járvány miatt sajnos még nem sikerült bemutatni közönség előtt.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..