Az óbecsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör születésnapján
Az Óbecsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör megalakulása 18. évét ünnepelte a magyar kultúra napján.
Az egyesület múltjáról, jelenéről, távlatairól, az előrevivő és a visszahúzó erőkről az elnökét, Ricz Róbert kertészmérnököt faggattuk.
- Óbecsén a II. világháborúig negyvenegy különféle kör és egylet működött. A Magyar Népkör 1868-ban alakult, dalkörök, színjátszók, zenekarok, olvasókörök tették teljessé és sokoldalúvá a tevékenységét. Fennállása során sikerek és hullámvölgyek váltogatták egymást. A hanyatlás az 1980-as években érte el a mélypontját, amikor csaknem teljesen megszűnt a működése.
Az óbecsei polgárok ösztönzésére 1991-ben a kör újjáéledt Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör néven, és ettől fogva a művelődési élet is megélénkült: volt egy intézmény, mely gondoskodott a szellemi élet fejlesztéséről, irányításáról és megszervezéséről, a hagyományok ápolásáról, a tehetségek felkutatásáról, képzéséről és neveléséről, valamint a fiatalok tömörítéséről. A kezdeti nehézségek ellenére sorra alakultak a szakkörök: társas- és moderntánc-csoport, népitánc-együttes, kézimunkaszakkör, színjátszó csoport, versmondók szakköre és a képzőművészek csoportja lett az egyesületnek. Jelenleg mintegy négyszáz tevékeny tagja van és négy nagy csoportja: a Szendrey Júlia nevét viselő kézimunkaszakkör, a Szivárvány festőcsoport, a népitánc-, a népdal- és a népzenei szakkör, a társas- és a moderntánc-csoport. A tagság létszáma évről évre nagyobb. Az épületben más civil szervezetek, kórusok és együttesek is helyet kapnak.
A kezdetekre az elnök így emlékezik vissza: - 1992-ben lettem a kultúrkör tagja, később elnökségi tagnak választottak, aztán pénztárosnak. Az elődeimtől sokat tanultam, és kihívásnak tekintettem az egyesületbeli munkát, ezért itt maradtam. Fűtetlen termekben dolgoztunk, néha csupán nyolc-tíz tagú tánccsoporttal, anyagi és erkölcsi támogatás nélkül. Sokszor álltunk a szakadék szélén, de sohasem adtuk fel.
Az egyesület munkaideje 8-tól 14 óráig tart, ebben az időtartamban mindig meg lehet itt bennünket találni Nagy Klára munkatársnőmmel együtt, de sokszor délután, este és hétvégeken is dolgozunk. Rengeteg munkára van szükség, ha azt akarjuk, hogy minden rendben menjen. Műsorokat kell szervezni, termeket kiadni, vendégszerepléseket megbeszélni, ügyfelekkel tárgyalni, utasszállítókkal egyezkedni, plakátokat, meghívókat készíteni, pályázatokat figyelemmel kísérni és írni, az önkormányzathoz támogatásért folyamodni, vízumigénylést benyújtani stb., nem utolsósorban pedig rengeteget telefonálni.
Mindezt azonban csak egyféleképpen lehet csinálni: szívből. Amikor elvállaltam az elnöki tisztséget, művelődésszervezéssel akartam foglalkozni, az óbecsei művelődési élet színvonalasabbá tétele ösztönzött leginkább. Talán sikerült is valamit tennem ezért, de rádöbbentem, hogy a kultúrkörnek menedzserre van szüksége, aki előteremti a munkájához szükséges eszközöket. Valamennyivel segít ebben az önkormányzat, de a pénz oroszlánrészéről magunknak kell gondoskodnunk.
Nagy szerencsénk, hogy kiváló az együttműködésünk az óbecsei önkormányzattal, Knézi Péter polgármester mindig kiáll mellettünk, támogatja a munkánkat. A Népkönyvtárral is kitűnő kapcsolatokat ápolunk. Több közös programban vettünk már részt. Ezenkívül más polgári társulással is gyümölcsöző az együttműködésünk.
Büszke vagyok a Petőfi csoportjaira, hiszen népesek, azonkívül a megmérettetéseken is kiváló eredményeket érnek el. Nem is csoda, hiszen nagy-nagy erőfeszítés van a sikereik mögött. Tehát hosszú az út a színpadra kerülésig. Sokszor még tizenegy órakor is tart a próbája egy-egy csoportnak. Örömmel tölt el az a tartalom, amit fel tudunk mutatni.
A közönségünk összetétele igen vegyes, de igyekszünk olyan műsorokat szervezni, amelyek időseknek és fiataloknak egyaránt megfelel.
Sorjáztak a tervek: - Havi rendszerességgel bálokat és kiállításokat szervezünk, megünnepeltük a magyar kultúra napját, farsangra álarcos felvonulást, valamint bulit és fánkevést tervezünk, március 15-ére emlékműsorral készülünk és megszervezzük a Nagyapáink dicső tettei elnevezésű vetélkedőt. Az év folyamán a társastánc-együttesek találkozójának is otthont adunk, húsvétra kézimunka-kiállítást, húsvéti bált és kézműves-foglalkozásokat tervezünk, de a költészet napi műsorunk sem marad el, majd meghirdetjük az anyák napi képzőművészeti és versmondó pályázatot. A VMPE-vel együtt készülünk a Kőketánc népitánc-vetélkedőre, júniusban pedig megtartjuk évadzáró műsorunkat. A kézimunkázók baráti összejövetelére az idén kétszer is sor kerül. A Szent István-napi kenyérszenteléssel egybekötött műsorunk a tavalyinál még gazdagabb lesz. Szeptemberre tagtoborzót tervezünk, a Gyermekhéten pedig játékos vetélkedőkkel, kézműves-foglalkozásokkal és rajzkiállításokkal mozgatjuk meg a legkisebbeket. Októberben a Szelence táncegyüttes fennállásának a tizenötödik évfordulóját ünnepeljük, novemberben a tolerancia napjára hívjuk fel a figyelmet, a hónap végén pedig a Ricsaj Népművészeti Fesztivál kerül sorra. Az év utolsó hónapjában adventi kézműves-foglalkozásokra várjuk az érdeklődőket, továbbá adventi irodalmi és képzőművészeti pályázatot hirdetünk meg, de a hagyományos karácsonyi műsorunk sem maradhat el.
Visszatérve a székházra, amely nemrég még igen romos állapotban volt, Ricz Róberttől a következőt tudhattuk meg:
- 2006-ban az újonnan megválasztott elnökség előirányozta a kultúrkör felújítását, de pénz híján csak fokozatosan láthatott hozzá a munkálatokhoz. 2007-ben sorjázni kezdtek a pályázatok, illetve a támogatások a Tartományi Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbség Titkárságától, a Szülőföld Alaptól, a Tartományi Oktatási és Művelődési Titkárságtól a Vajdasági Fejlesztési Alaptól. Most a balkon felújítási munkálatai folynak, itt a kultúrkör irodája kap majd helyet, valamint egy multifunkcionális terem, ahova a Népkönyvtár kihelyezett tagozata költözik majd be. Ugyanitt összejöveteleket, tanácskozásokat is lehet majd tartani.
A vállat erőfeszítések egyúttal örömet is szereznek: öröm számomra látni, hogy a munkámnak van értelme, megbecsülik, tömve van a nézőtér, jól szerepelnek a szakcsoportjaink. Sok más vajdasági civil szervezettel és művelődési egyesülettel szemben a mi tagságunk nem hideg helyiségekben próbál, hanem meleg és tiszta, világos termekben. Néha elcsüggedek, amikor olyan akadályba ütközöm, amelyet egyedül nem tudok leküzdeni, vagy amikor a munkában lelkiismeretlenséget, nemtörődömséget tapasztalok. Ezért is próbálok sok mindent magam megcsinálni, de szerencsére nagyon jó munkatársaim vannak az egyesületben, a csoportvezetőkre és a koreográfusokra mindig számíthatok, akárcsak az elnökség tagjaira is.
A nehézségekről és a pénzről higgadtan beszél Ricz Róbert. - Olyan világot élünk - mondja -, amelyben a kultúrára nagyon kevés pénz jut. Legnehezebb a működéshez nélkülözhetetlen eszközöknek, a koreográfusok tiszteletdíjának és útiköltségének az előteremtése, de nem panaszkodom, mindig sikerült megoldani az anyagi problémáinkat. Tavaly a Petőfi költségvetése több mint 4,7 millió dinár volt, ebből 1,5 milliót az önkormányzattól kaptunk, a többit pályázatok útján szereztük.
Visszatekintve minden szép esemény kedves emlék marad számomra. Ilyen volt például tavalyelőtt a felújított nagyterem felavatása, tavaly pedig a Szent István-napi kenyérszentelő. Mindkét rendezvényt kemény munka előzte meg. A két évvel ezelőtt nálunk megrendezett magyar népzenei és néptánc-fesztivál, a Durindó és a Gyöngyösbokréta is emlékezetes marad számomra, hiszen jó szervezőmunkát végeztünk.
Az óbecseiek tisztában vannak azzal, hogy Ricz Róbert személyében a Petőfi Sándor Kultúrkör a legmegfelelőbb embert kapta az elnöki tiszt betöltésére. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a változatos műsorok és az irántuk megnyilvánuló folyamatos érdeklődés.