Szeretni bolondulásig

Szeretni bolondulásig

Szerelmes levelet jó írni és jó kapni is.

Mint tudjuk, a szerelem a legszebb érzés a világon. Most öt híresség szerelmes leveléből válogattunk részleteket, olvassák el, és ha kedvet kaptak, üljenek papír vagy számítógép elé, és írjanak. Valakinek, akit szeretnek. Valakinek, aki szereti önöket.

 

Frida Kahlo levele Diego Riverához (1935)

„(Tudom, hogy) az összes levél, az összes szoknyaepizód, női »angol« tanár, cigány modell […] csak megannyi flört, hogy a mélyben te meg én nagyon szeretjük egymást, és így keresztülmehetünk számtalan kalandon, ajtódöngetésen, káromkodáson, sértésen, nemzetközi hivatkozáson — mégis mindig szeretni fogjuk egymást… Mindezek a dolgok rengetegszer elhangzottak a hét év alatt, amióta együtt élünk és az összes dührohamom mind csak arra volt jó, hogy megértsem, jobban szeretlek, mint a tulajdon bőrömet, és ha talán te nem is szeretsz ugyanígy, azért valamennyire mégis szeretsz. Ugye így van?”

 

Napóleon levele Joséphine-nek (1797)

„Sohasem ír nekem, nem szereti a férjét. Tudja, mekkora örömet szerez neki leveleivel, mégsem sikerül akár csak fél tucat sort papírra vetnie. Akkor hát mit csinál ön egész álló nap, Madame? […] Az igazat megvallva, szerelmem, szorongással tölt el, hogy nem kapok híreket Öntől, írjon nekem tüstént egy négyoldalas levelet olyan szavakkal, amelyek örömmel és heves érzelmekkel töltik meg szívemet. Remélem, nemsokára karjaimban tarthatom, s akkor millió csókkal árasztom majd el, forrón, mint az egyenlítői nap.”

 

Gozsdu Elek levele Weisz Annának
„…Álomkoszorúzottan akarok Veled élni. Gondolatban akarok veled megélni minden gyönyört… Álom az élet, és mi ebben az álomban álmodunk gondolatokat, hangulatokat és a vérünk is álmodik majd, mint ahogy eddig is álmodott. Most is látom a te szép testedet, érzem a közelségedet, érzem, hogy mellettem vagy, hogy mellettem, közel mellettem akarsz lenni, és az akaratod, a te édes vágyad egyenlő az odaadással. Szeretlek.”

 

Karinthy Frigyes levele Gordon Ibinek (1929)

„Sietek, pár percem van. De nem azért, ahogy gondolod, — csend és figyelem van, mosoly az ajkakon, nem volt egy hangos szó. Pár nap múlva a családom lemegy a Balaton mellé, én Pesten maradok. Valami úgy dagad bennem, úgy ugrál a mellemben, én nem tudom, hogy beszéljek, úgy szégyellem magam, — én eddig író voltam — ha írtam, levelet is, mindig komponáltam, vigyáztam, most mintha a Te kezed vezetné a tollam — olyan furcsa ez, nézd a stílusod! nem érzed? talán még az írásom is hasonlít a Tiédhez. Rettenetesen szeretlek, mit szólsz hozzá? Mint a mennydörgős mennykő, úgy vágott főbe az a furcsa lehetetlen feltevés, hogy talán… talán… Te is. — Rémes. Hm? Mi? Hogy mi lesz?...”

 

Bajor Gizi levele Vajda Ödönnek (1917)

„Ducikám, édes Ducikám,

a Te menyasszonyod máma 14 oldalas levelet olvasott Tőled. Egy 10 oldalast július 11-éről és egy 4 oldalast július 13-áról. Mindez nagyon szép, és 12-én miért nem írtál nekem? Talán azért adtál nekem olyan nagy szabadságot a levélírás terén, mert Te nem akarsz nekem mindennap írni. És a nem egészen 4 oldalas levél nagyon hebehurgyán volt írva, és nagyon siettél vacsorázni!!! Azért, mert Te megengedted nekem, hogyha lehet, ne írjak Neked mindennap, ezzel én még nem adtam engedélyt, hogy Te egy napot is kihagyj. Egyáltalán Duci, most ebben a percben ülj le és írd meg nekem ezt az esküt: »Édes kis virágom. Dögölj meg, soha ne légy boldog, ne gyere haza egészségesen, ha én Téged akár szóval, tettel vagy gondolattal megcsaltalak, és ha nem igaz az, hogy én állandóan csak 60 és 100 év körüli nőkkel és hajadonokkal beszélek.« Ha pedig a lelkiismereted nem tiszta, akkor a többit én már tudom. Mert látod Duci, milyen undok vagy. Majd éppen Dicsőszentmártonon nem lesznek lányok, pont mert Te ott vagy. És erről hallgatni akarsz, mert csalsz, mert olyan vagy, mint a többi férfi és én most úgy el vagyok keseredve. Jaj, pedig de szeretnélek szeretni… Már alig tudom tartani a ceruzát, oly fáradt a kezem. Nagyon szeretnék Nálad lenni. Szorosan a karodban. Az oly édes volt, hogy azt írtad, hogy ide-oda mászkáltál a szobámban. Te mért nem rajzolsz le mindent? Ducikám, minden kérdésemre pontosan felelj. Az eskümet hajszálig utánam írd, mert ez le van nálam írva külön. Egy betűt se hagyj ki. Ducikám, szeretnék nagyon most egy csókot, hogy nyugodtabban aludhassak, jaj nagyon szeretlek!!!!!!!!”

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Múzsaidéző rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink