Szerencsés véletlenek márpedig vannak

Szerencsés véletlenek márpedig vannak

Helyreállíthatják a kúlai Szentháromság-szobrot

Az október végi, hatalmas vihar Kúlán kidöntött egy tizenöt méteres fenyőfát, rázuhant a templomkertben álló Szentháromság-szoborra, mely darabjaira tört. Az első hírek arról szóltak, hogy a 150 éves alkotást nem lehet helyrehozni. Aztán kiderült, mégis megmenthető az utókornak.

Csak a szerencsének köszönhető, hogy senki sem sérült meg az ítéletidőben, az óriási fa ugyanis a járda felé esett. A szél gyökerestül tépte ki, szinte felkapta, ám a fa szerencsére nem a Szent György római katolikus templomra esett. A kertben álló Szentháromság-szobrot azonban ledöntötte. Ahogy rádőlt, csak a talapzat maradt a helyén.

— Nagy erejű szélvihar tombolt Kúlán. A templom melletti emeletes ház tetejét elsodorta, és kidöntötte a méretes, több évtizedes fenyőfát. Az ráesett a Szentháromság-szoborra, melynek eszmei értéke felbecsülhetetlen. Másfél évszázados szoborról van szó. 1947-ben helyezték el a templomkertbe, előtte a központban állt. A hívőknek nagyon fájó, ami történt — mondta Valka Károly, Kúla alpolgármestere.

A darabjaira tört szobrot látva úgy tűnt, nincs mit tenni — erről szóltak az első híradások. S ekkor a szerencsés véletlennek köszönhetően Biacsi Karolina kőszobrász, restaurátor-művész is értesült a történtekről.

— Néztem a képeket, és tudtam, hogy a szobor igenis helyreállítható. Felhívtam az alpolgármestert, és ezt vele is közöltem. Restaurátorként nem lehet úgy nyugodtan ülni otthon, hogy hagyom megsemmisülni a szobrot, miközben tudom, hogy helyreállítható! Ez egy belső késztetés és valahol egy erkölcsi kötelesség is, hiszen ez a szakmám. Így teljesen egyértelmű, hogy segíteni szeretnék, amennyire lehet. Az alpolgármester pedig azt válaszolta, jó, akkor mérjük fel a károkat.

* Van valami kötődése a szoborhoz?

— Nincs. Most láttam először, bár jártam már Kúlán.

Néhány nap múlva Juhász György katolikus plébánossal körbejárta a területet.

— Maga a 2 méter 10 centiméter magas, háromszög alapú talapzat a helyén maradt, arról zuhant le az 5 méter 15 centis oszlop és a Szentháromság-szobor — összegzi a látottakat Karolina. — Öt nagyobb darabra tört az Atya és a Fiú, az alkotás tetejéről lesodorva, mindkettő a legvékonyabb részén, a nyakánál tört el, illetve a törzs esett szét három részre. Az oszlop alsó gyűrűje rajta maradt a háromszögszerű posztamensen, a felső gyűrű leesett, két-három darabba tört, az oszlop mindkét végén úgynevezett szakadásos törés következett be a súlytól. Ezek most ott hevernek a templomudvarban, a földes, bokros területen. Miután eltávolították a faldarabokat, a nagy fenyőfát, egészen jól látható, hogyan zuhant le.

* Laikus szemmel ez nagy kárnak tűnik. A szakember szemével is?

— Elég nagy, de a helyzet szerencsére nem menthetetlen. Ez a nagyon nagy oszlop nem tört kettőbe vagy több darabba. Egészben maradt, csak a végei sérültek meg. Az is szerencse, hogy a fejek is egyben megmaradtak. Egyébként a szobor már rég megérett egy restaurálásra, úgyhogy így már egyszerűen muszáj helyreállítani. A mozgatható részeit még a tél beállta előtt el kellene szállítani a műhelybe, ahol a téli hónapokban előkészíthetnénk, restaurálhatnánk. A tavasszal pedig a talapzati részen dolgozhatnánk. Így valószínűleg Szentháromság ünnepére, azaz május 27-ére vissza lehetne állítani a szobrot. Nem maradhat ott, ahol most van, mindjárt itt a tél, a hó, a jég és a fagy. A kő felszívja a nedvességet, megfagy és tönkremegy. Viszont az sem lenne jó, ha szakszerűtlenül szállítanák el, majd tárolnák valahol.

* Mennyibe kerülne a helyreállítás?

— Az első, nem túl precíz számítások szerint 1,3 köbméter kő van a vékony oszlopban, a Szentháromság-alakokban és a gyűrűben. Az alsó részét — melyet nem kell költöztetnünk, csak a külső felületét restaurálnunk — négyzetméterben mértük, így sokkal olcsóbb. Nagyjából 17 000 eurós költséggel számolunk, és úgy gondoltam, a cégünk is hozzájárulna egy 3000 eurós engedménnyel. Szeretnénk segíteni, hogy minél kevesebből helyre lehessen állítani a szobrot, hiszen az egyházmegye, Kúla városa és a helyi magyarság anyagi helyzete biztosan nem könnyű. Ezért is számoltam szűken, és döntöttem úgy, hogy mi is hozzájárulhatunk a költségekhez. Attól félek, hogy ha nem most rögtön fogunk hozzá, akkor bekerül egy pincébe, raktárba, mindenki elfelejti, és az emberek egyszer csak megszokják, hogy a szobor már nem áll a templomkertben. Márpedig azt gondolom, hogy ezek fontos szimbólumok, s ahogy eltűnnek a közterekről, úgy egyre rosszabb lesz a magyarság helyzete, illetve egyáltalán a katolikus lakosságé. Nem szabadna egyetlenegyet sem hagyni elpusztulni, és ugyanezt gondolom a kálváriákról is, melyek Vajdaság-szerte nagyon-nagyon sok helyen vagy pusztulnak, vagy javarészt máris az enyészetté váltak. Ezeket is lassacskán, egyenként, valamilyen forrásból, összefogásból meg kellene tudni menteni.  

Megkeresésemre az alpolgármester azt nyilatkozta, a Karolinával folytatott beszélgetés után mindenképp meg szeretnénk menteni az utókornak a Szentháromság-szobrot. Hozzátette, biztos benne, hogy sikerülni fog, csak az a kérdés, hogy mikor és hogyan teremtik elő a pénzt.


Biacsi Karolina felvételei

Képgaléria

Cikkünk további képei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Szerencsés véletlenek márpedig vannak
Riport
Szerencsés véletlenek márpedig vannak
Riport
Facebook

Támogatóink