— Nagy vita van akörül, hogy az, amivel én foglalkozom, dísz- vagy fajbaromfi-tenyésztés-e. Szerintem a kistestű törpebaromfikat kell a dísz kategóriába sorolni, a nagy súlyú, viszonylag jó tojáshozamúak — mint amilyenek az enyéim — pedig a faj kategóriába tartoznak. Ettől függetlenül mindkét csoportnak vitathatatlan a gazdasági jelentősége — véli a tapasztalt szakember. Gloncsák szerint Szabadkán csupán néhányan (talán mindössze hárman) foglalkoznak fajbaromfi-tenyésztéssel, -tartással, illetve fajtamegőrzéssel. Ez a tevékenység inkább Szerbia déli részeire és Magyarországra jellemző, ahol több ismert és elismert tenyésztőt tartanak nyilván. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy közvetlen környezetünkben nincs több udvarban is ilyen baromfi, csak az emberek vagy nem foglalkoznak hivatásszerűen a tenyésztéssel, vagy a fajbaromfikat más parlagi baromfikkal együtt tartják. Ilyen feltételek között a díszbaromfi idővel elveszti fajtajellegét. Ebből tehát az következik, hogy Szabadkán nem tartóból, hanem tenyésztőből van kevés. A rendelkezésre álló területek és a takarmány szempontjából a díszbaromfi-tartás inkább Vajdaságra lehetne jellemző, a valóságban azonban ez nem így van. Gloncsák szerint ez a tyúktartás kultúrájával magyarázható, mert — mint mondta — a fajbaromfi igen drága, valószínűleg ezért nem kedvelik túlságosan ezeket a szárnyasokat szűkebb és tágabb környezetünkben. A díszbaromfi fajtajellegének megőrzése szempontjából fontos a tyúkok vérfrissítése, mely azonban nehézséget okoz a tapasztalt tenyésztőnek is. Szabadkán és környékén ugyanis szinte lehetetlen fajtatiszta kakasokat vásárolni, ezért azokat Magyarországról vagy Dél-Szerbiából kell beszerezni. Noha a vérfrissítés nem bonyolult folyamat, nagy körültekintést igényel, mert akár egyetlen nem fajtatiszta egyed is tönkreteheti az állományt. A vérfrissítést két-három generáció után ajánlatos megismételni. Ezzel nemcsak a fajtajelleg őrizhető meg biztonságosan, de az egyedek ellenálló képessége is javítható. A kizárólag belterjes tenyésztésben szaporított szárnyasok fogékonyabbak a betegségekkel szemben. A kakasok beszerzésekor tehát fontos odafigyelni a származásukra és a genetikai tisztaságukra. Ezért az a legjobb, ha megbízható tenyésztőtől vásárolunk. Természetesen különféle kiállításokon — amikor szemügyre vehető az állomány — is adódik lehetőség egy-egy ilyen üzlet megkötésére. Hogy a kiválasztott egyed milyen genetikai tulajdonságokat hordoz magában, azt a keresztezés előtt szinte lehetetlen megállapítani. A keltetés után azonban már minden kiderül, és a naposcsibék színéről, illetve tarajáról megállapítható, hogy tiszta vérvonalról van-e szó, vagy sem. Ezért is kerül az átlagpolgár számára viszonylag sokba a fajtatiszta egyedek beszerzése.

Gloncsák László tenyésztő udvarában négy fajbaromfi — ezüst wyandotten, sárga orpington, plymouth rock (kendermagos baromfi), fehér brahma — egymástól elkülönítve kapirgál. Elmondása szerint a fehér brahma tipikus díszbaromfi, még akkor is, ha jelentős hús- és tojáshozama van. A felnőtt egyedek elérhetik a hat-kilenc kilogrammot, és évente akár 120-140 tojást is adhatnak. A tapasztalt szakember rögtön a kikelés után meg tudja állapítani a csibékről, hogy melyik fajtához tartoznak, és azt is, hogy tiszta vérvonalról van-e szó. Példaként az ezüst wyandottent említette. A fajtatiszta csibének rózsás taréja van. Ha egyszerű fűrésztaraja van, akkor az már nem tiszta egyed, és akkor sem az, ha a színkombinációja eltér a fajta jellemzőitől, vagy ha a lábán is van tollazat. A felsorolt, szembetűnő genetikai hibákon kívül a baromfi fajtatisztaságát növendékkorában (hat-hét hét után) lehet megállapítani — emelte ki a tenyésztő.

A rossz tapasztalatok miatt Gloncsák László nem viszi kiállításokra a szárnyasait, részben azért, mert az ilyen rendezvények veszélyeztetik a kiállított egyedek egészségét. A kis területen összezsúfolt nagy egyedszám a fertőzések gócpontja lehet, így sem az esetleges serleg, sem pedig a vele járó oklevél nem ér annyit, hogy a kiállított baromfival fertőzés jusson be az otthoni állományba — véli a tenyésztő.