Szenteleky Kornél 1893-ban született Pécsett, Zomborban járt gimnáziumba, Pesten szerzett orvosi oklevelet, majd 1920-ban érkezett Ószivácra, ahol orvosként dolgozott. Regények, versek, színpadi játékok, útirajzok, tanulmányok szerzője. Több irodalmi lap megindítása és szerkesztése (Vajdasági Írás, Kalangya) fűződik a nevéhez. A modern szerb költők Bazsalikom című antológiáját (Debreczeni Józseffel) 1928-ban, az Ákácok alatt című vajdasági magyar novellaantológiát 1933-ban jelentette meg. Irodalmi levelezése is jelentős. 1933-ban halt meg, az ósziváci temetőben nyugszik — idéz életrajzából az egyesület székházában található emlékszoba, mely most, a kettős jubileum alkalmából új tárgyakkal gazdagodott.

Szenteleky-emlékszoba

— Papp Gábor József átadta édesapja, Papp Imre, az Újvidéki Rádió egykori szerkesztője által összegyűjtött dokumentációt. A Szenteleky-napokkal kapcsolatos újságcikkeket vehettük át, egy mappában, rendszerezett formában, kivágva, dátumozva, továbbá különféle hangfelvételeket, melyek több évtizeddel ezelőtt születtek, s hozzánk került Papp Imre egykor kapott Szenteleky-díja is. Nagyon gazdag archívummal bővült az emlékszoba — nyilatkozta Kozma Lívia, a Szenteleky Kornél Irodalmi Társaság elnöke, aki elmondta, a Nyugat-Bácskához, Kúla községhez tartozó falucskában egyre kevesebb magyar lakik. Szenteleky Kornél irodalmár, orvos, műfordító hagyománya a róla elnevezett művelődési egyesületben él tovább: az augusztus 20-án halála napjának emlékére szervezett rendezvénynek, illetve az október közepi Szenteleky-napoknak köszönhetően.

— Szenteleky személye, személyisége a vajdasági magyar irodalomtörténetben lényegi, fontos, kiemelt szerepet tölt be — fogalmazott Hugyik Richárd, az MNT Végrehajtó Bizottságának tagja. — Szenteleky jó példa rá, hogy a rejtett életnek milyen korszakalkotó jelentősége van, ő volt az, aki lelket tudott fújni a vajdasági magyar irodalomba, kultúréletbe, értékessé tudta tenni rövid élete ellenére. Jelentőségét bizonyítja, hogy halála után kilencven évvel is emlékezünk rá.

Papp Imre gyűjteménye

A Szenteleky Kornélnak szentelt tanácskozáson jelenünk kérdéseire is válaszoltak értekezéseikkel a résztvevők.

— A költő, az író keresi helyét, abban a térben és tájban, amelyet irodalomszervezőként (is!) alakít, formál. A testben földhöz, e térben ragadt, szárnyaló lélekkel élő és ható kapaszkodik a megteremthetőbe, a szellem magányába, melynek produktumai által összeköt centrumot és perifériát, zsíros bácskai földet a (v)égi fellegek határtalan mélységeivel. Kihívást jelent példát venni, tanulságot tenni a nagy előd(ök)ről… Jelenünk vonatkozásában, ha személyes megélésemet akarom ecsetelni vagy azt megválaszolni, amelyről oly gyakran kérdeznek: kicsiny, nyugat-bácskai faluban élve nem hiányzik-e a kulturális pezsgés? — azt mondhatom, ami hiányzik, azt rendszerint megteremtjük, megszervezzük magunknak. Ez a képesség pedig a közösség alulról szerveződő jellegét őrzi meg, ami szintén nagyon lényeges körülmény a fennmaradáshoz. Merthogy a fennmaradás kulcsfogalom, közösségi és alkotói szempontból egyaránt — fogalmazott L. Móger Tímea költő, újságíró a (Jelen)lenni, írni, tenni című írásában. Fekete J. József irodalomtörténész Szenteleky hímzett papucsban című esszéjét is az ő tolmácsolásában hallhatta a közönség.

Brenner János

„A szülei által választott lakóhelyén, Zomborban híres volt a gimnázium, működött a magyar és a szerb olvasókör, az iparosok létrehozták saját kaszinójukat, neves, tudós elmék tartottak ismeretterjesztő előadásokat, a Vajdaságban elsők közt itt indult be a szervezett zenei élet. Csakhogy Zombor már nem volt vármegyeközpont, Ószivácon meg a parasztok zöme félig írástudó volt, legtöbben olvasni ugyan tudtak, noha nem olvastak, de írni már nem. Közöttük vette eszébe Kornél doktor, hogy színházat csinál. A romantikus lelkületű orvos által megírt darabot az általa kiválasztott szereplőkre formázta, zenét is szerzett hozzá, amit a lakodalmi muzsikusok hallás után el tudtak játszani, csakhogy a hatóság beleköpött a nagy elszántsággal készített levesbe. A díszletül szolgáló fák leveleit át kellett festeni kékre. A zöld levél ugyanis túlontúl magyar volt szemükben” (Részlet).

A Szenteleky-díjat az idén Kovács Frigyes színművész, színházalapító kapta, aki a Soproni Petőfi Színház társulatát gazdagítja. Életművét Mihályi Katalin, az irodalmi társaság tanácsának elnöke méltatta, a díjazott pedig videófelvételről mondott köszönetet, mert az aznapi előadás miatt személyesen nem tudott jelen lenni Szivácon.

— Szenteleky tragikusan rövid élete alatt sokkal többet tett a vajdasági magyar szellemi életért, annak gyarapításáért, mint ami nekem sikeredett a most már lassan duplájára szaporodott éveim alatt. Nem antilaudációt akarok tartani, de elmondanám, mert nagyon nyomaszt néhány dolog. A ’80-as évek közepén a Topolyai Tájszínház ötlete az első bemutató után kudarcba fulladt. A Soltis-stúdió működött néhány évig, de az utódaim keze között egyszer csak megszűnt — ez is az én hibám, mert nem sikerült elég mélyen elültetnem bennük az elődök iránti tisztelet igényét, konkrétan Soltis Lajos szellemiségének fontosságát. Örülök, hogy létezik a Pataki-gyűrű díj, de ha nem intézményesedik hamarosan, akkor egyik napról a másikra megszűnhet. Hálás köszönet, hogy létezik még az írástudók részére kitalált drámaírói pályázat, de elégedettek korántsem lehetünk, kutatni illenék az okát, hogy amely közösségnek ennyi írója és ennyi színháza van, ott miért nem születnek meg a korszakos drámák, hiszen vérzivataros időkön vagyunk túl, talán elérkezett már az idő ezeknek a konfliktusokkal terhelt történelmi időknek a feldolgozására — sorolta Kovács Frigyes.

Koszorúk Szenteleky síremlékén (A Pannon RTV felvétele)

A Bazsalikom-díjat Brenner János, a Forum Könyvkiadó Intézet szerkesztője, munkatársa vette át, egyebek között a szerb—magyar középszótáron végzett munkájáért, valamint az ennek hamarosan megjelenő elektronikus változatán való közreműködéséért.

— Nemcsak szerkesztő kap most díjat, hanem ez a díj azoknak is szól, akik szintén egy-egy könyv mögött dolgoznak, és nevük, munkájuk sohasem vagy csak ritkán jut előtérbe. Szóljon tehát ez az elismerés a műszaki szerkesztőknek, a lektoroknak, korrektoroknak, a jogi, pénzügyi személyzetnek, forgalmazóknak, és végül annak a személynek is, aki lehetővé tette a munka zökkenőmentes, zavartalan elvégzését. Csak ilyen együttműködés eredményezhet jó könyveket — mondta a díj átvétele utáni beszédében Brenner János.

Az esemény a sziváci származású Molnár Imre grafikusművész kiállításával kezdődött, az emléknap zárásaként pedig a résztvevők megkoszorúzták Szenteleky Kornél síremlékét a sziváci temetőben.