A kolozsvári csapat

Mottó: ,,Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a Föld” (Mécs László)
A pancsovai Petőfi Sándor Művelődési Egyesülettel és a keretében működő Maroknyi népi táncegyüttessel való barátságuk parányi magva Pécsett, az 1998. évi Határon Túli Magyarok Fesztiválján jutott éltető talajba. Azóta a ,,magocska” dús lombkoronájú fává terebélyesedett, hála a kolozsvári (igaz, hivatalosan továbbra is csak cluj-napocai) Szent István-napi Néptánctalálkozóknak, valamint az anyaország határainak ,,túlsó”, illetve ,,innenső” oldalán zajló népzenei és táncrendezvények, szemlék összejöveteleinek.
A kolozsvári fiatalok ezúttal is a pancsovaiak meghívására érkeztek a Vajdaságba. És régi jó szokásukhoz híven Erdély, valamint a Székelyföld gazdag folklórját a Temes-parti városka vonzáskörébe tartozó magyarlakta települések egyikébe is ajándékul vitték: a Románia határán kívül is ismert, és szakmailag is elismert Szarkaláb Néptáncegyüttes a torontálvásárhelyi József Attila Művelődési Otthonban vendégszerepelt!
A koreográfiákat elválasztó szünet a helybeli ifjú szólisták és hangszerszólisták bemutatkozásának adott lehetőséget. És természetesen teret a riporternek, egy-két fénykép, kérdezz-felelek játék erejéig. Lépéselőnynek számított, hogy a ,,körítés” kalárisba szedett tényeihez személyes kapcsolatokból, tapasztaltatokból, régebbi beszélgetéseinkből is bizton meríthettem.
- ,,Nevenincs” csapatként mutatkoztak be, de rendíthetetlen elszántsággal, hogy a nebulók ,,diszkós” világába valami új (régi) tartalmat kíséreljenek meg becsempészni. A csapásolások csizmaropogása, a csujogatások vidám szárnyalása, a népi muzsika nyersen szép zengése egyaránt vált ,,önépítő” és ,,hittérítő” munkává Kolozsvárott - Pillich Lászlónak, egy erdélyi magyar közösség nyitott polgári intézményének, a kolozsvári Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány elnökének a szavait idéztem fel egy korábbi sajtónyilatkozatából. Pillich úr volt az a mozgatórugó, akinek köszönhetően nyolc évvel ezelőtt a ,,kincses város”-ban elindult útjára a népeket, országokat, sőt kontinenseket is egymásba fonó Szent István-napi néptáncfesztivál. Hű maradva ahhoz az úthoz, amelyet államalapító királyunk Imre herceghez intézett intelmei fémjeleztek: ,,Legyenek ők, fiam, atyáid és testvéreid...” Laci bácsi ezt az eszmét Balázs fiába, az idestova már nyolc éve változatlan felállású trupp szakmai vezetőjébe-koreográfusába is beleötvözte.
- A szarkaláb (latinul Consolida regalis) egyéves, magot szóró, elpusztuló és e magból újraéledő azúrkék virágú növény. Kalászos (úri)vetések között, tarlón és mezsgyéken pompázó vadóc, melynek virágszirmaiból vérzéscsillapító hatású főzetet lehet készíteni. Legalábbis így tartják az emberek bajával bajolók, kuruzslók, népi gyógyászok. És ekképpen tanultam az édesapámtól is...
A kolozsvári Apáczai Csere János Líceum lelkes diákjai névválasztáskor hamarabb ösztönszerűen, mint tudatosan azonosultak e ,,gyomnövénnyel”, abban a távoli 1995. esztendőben. Hisz fiatalon az ember inkább a szívével, mintsem a fejével gondolkodik. A jelenlegi felállású, igen gazdag repertoárú csapat szinte állandóan úton van.
- Igen, talán így is lehet mondani, bár vannak azért más kötelezettségeink is - jegyzi meg derűsen Balázs. - Mi ugyanis elsősorban egyetemisták vagyunk. És akárcsak a legelső Szarkaláb tette, sorainkat mi is a kolozsvári egyetemre bejáró diákokból, az ott tanuló vidéki gimnazistákból újítjuk. Mert volt, aki már kinőtte a Szarkalábat, de olyan is volt, akit maga az együttes nőtt ki. A kalotaszegi, mezőségi, felcsíki, magyarszentbenedeki és marossárpataki koreográfiáinkat eddig Magyarországon, Horvátországban, Szlovéniában, Szerbiában, Szlovákiában, Lengyelországban, Litvániában, Lettországban, Észtországban, Finnországban és Németországban táncoltuk le.
Az évek folyamán kapcsolatba kerültek több külföldi kulturális egyesülettel, melyeknek ugyanazok vagy hasonlók a célkitűzései és elképzelései, mint az övék. Vagyis...
- A Szarkaláb legfőbb célkitűzései közé tartozik megtanulni az erdélyi táncokat és eredeti formában színpadra vinni őket, nem pedig túlkoreografálni, táncszínháziasítani. Ugyanakkor nagy hangsúlyt fektetünk a táncoktatásra, az utánpótlás nevelésére is. Valljuk, hogy népi hagyományainkat elsajátítani nem öncélúan kell, hanem nagyon fontos, hogy a megfelelő fórumokon hazai és külföldi fellépéseken, fesztiválokon megmutassuk őket a világnak, hozzájárulva ezáltal kisebbségi kultúránk megismertetéséhez, tánc- és népzenei hagyományaink nemzetközi terjesztéséhez. Szorosan együttműködünk a németországi szorb kisebbség kulturális egyesületével, a Domowinával, a lengyelországi lemk kulturális egyesülettel, a Kyczerával, az al-dunai székelyek pancsovai Petőfi Sándor Művelődési Egyesületével, valamint a somorjai Csemadokkal és Csalló együttesével.
Itt említeném meg, hogy a Szarkaláb egyúttal társszervezője a Kolozsváron és környékén évente megrendezésre kerülő Szent István-napi Néptánctalálkozónak, melyen 2002 augusztusában már hat külföldi kisebbségi együttes vett részt, így tisztelegve nagy királyunk előtt. Együttesünknek saját zenekara nincs, muzsikált már nekünk ifj. Fodor Sándor és zenekara, Codoba Florin és zenekara, ,,Netti" Fodor Sándor, a Tarisznyás, a Palló, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes zenekara, a Zurboló néptáncegyüttes zenekara, valamint a Pirászló zenekar Sepsiszentgyörgyről.
Ennyi fért bele a péntekbe. És aki eljött, nem bánta meg. Pedig a hagyomány fekete és korántsem piros csizmákban lépett színre a kéknefelejcs tarkította torontáli határban...De ez már egy másik történethez tartozik!