Kidíszített sátor, asztalok, padok, sütemények, jóféle pálinka, bor... És természetesen a vendégsereg. Meg a nézelődők sem hiányoztak. Mert nem mindennap történik ilyen ünnepség. Nem, nem lakodalom volt Muzslyán, hanem egy igazi népünnepély. Nem is akármilyen: szamárkeresztelőt tartottak! Előzménye az egésznek a szerencse. Arról most nem számolnék be, hogy a nép körében mi mindent mondanak arra, aki szerencsés... Nos, ,,ilyen” fiatalember Horváth László, aki már nem először nyert főnyereményt egy-egy bálon. Így történt ezúttal is: a pásztorbál tombolájának főnyereménye, a csacsi, az övé lett.
Sokakkal együtt én is nagyon örültem, amikor másnap meghallottam, kire is kacsintott rá a szerencse, ki vezethette haza a csökönyös, viszont nagyon szép kis jószágot. Természetesen ilyenkor irigyek is akadnak bőven, akik ezt ,,megjátszott húzás”-nak gondolják, pedig nem így történt. Egyébként ők nem is a szamarat látták a főnyereményben, hanem kizárólag a (belőle készülő) kolbászt... Mindettől eltekintve egy szép kis társalgásra került sor Horváth Lacinál. A keresztapa, Sziveri László, közismertebb nevén Cila, mint ahogy ilyen esetben illik is, hozatta a zenészeket, Szabó Károlyt és Lackó Attilát. És mint mondta, a komaságot semmi esetben sem szokták visszautasítani, tehát ő sem tette, hanem elfogadta. A vendégek sem jöttek üres kézzel, ki a csacsinak, ki a gazdájának hozott ajándékot. Amikor már ,,megnyújtották” a sátrat, és a vendégek zöme jelen volt, jöhetett a keresztelő pillanata. Eléggé megható lett volna a keresztapa halálosan komoly szövege abban az esetben, ha nem szamárról lett volna szó. ,,Ezzel [mármint a csacsi gazdája által elkészített zablával/főkötővel(?)] körösztlányom mögkörösztöllek a Diana névre...” - mondta Cila, és nagy taps meg nevetés hallatszott. Iázás semmi. Tehát a kicsinek is tetszett a név.
Horváth László szereti az állatokat, jobb kezekbe talán nem is kerülhetett a szamár - mondták többen is. Az eseményről a következőket nyilatkozta:
- Valóban szerencsésnek mondhatom magamat, hiszen a tavasszal megrendezett kakaspaprikás-főző versenyen is az enyém lett a főnyeremény, a márványasztal, most meg a csacsi. Szeretem az állatokat, egyik vágyam, hogy állattenyésztéssel foglalkozzam.
* Milyen érzés volt, amikor kiderült, éppen a te számodat húzták ki?
- Először nem is hittem el az egészet, gondoltam, ugratnak. Aztán odajöttek az asztalunkhoz a jeggyel, és tudatosodott bennem, hogy igazán én nyertem meg. Mit mondjak? Nagyon jó érzéssel töltött el.
* Mi mindennel foglalkozol? Látom, most hoztak neked egy serleget, oklevelet...
- Hat év óta galambász vagyok, erre kaptam ezt a serleget. Különben ettől az évtől földműveléssel, állattenyésztéssel is próbálkozom. Továbbá kancsikázok.
* Milyen céljaid, terveid vannak?
- Szeretnék egy parasztházat, sok tehenet, más jószágokat, traktort... De hogy ez mikor valósul meg, nem tudhatom, az a jövő titka.
* Úgy hallottam, voltak érdeklődők, akik meg szerették volna tőled venni a szamarat... Ezek szerint eladó, vagy mégsem?
- Eladó a szamár... Attól tartok, ha azt mondom, hogy nem eladó, akkor megbabonázzák. Tehát eladó, csak nem biztos, hogy megadják a kiszabott árat...
* Mennyit ,,kérsz” a csacsiért?
- Attól függően, hogy ki milyen minőségű autóval jön érdeklődni, annak alapján szabom meg a helyszínen az árat, de a lényeg, hogy annyit senki sem ad egy szamárért.
* A végszó ebben az esetben, hogy a szamár marad nálad. Egyébként a szamár nem egy olyan jószág, mint például a tehén, amely tejet ad, akkor meg mire jó mégis?
- Most pillanatnyilag ,,szénahasználásra” jó. Van, aki kolbásznak használja fel a húsát. Igaz, régen a nyáj dísze meg vezetője volt a szamár.
* Dianára is alkalmazható a makacs jelző?
- Hát igen, makacsnak makacs. Mint a szamár... Néha harapni is akar. Meg elrágja a kötőfékszárat, és ha elszabadul, akkor se lát, se hall, alig lehet megfogni...
Mellesleg még azt is megtudtam Lacitól, hogy az első napokban, amikor hozzá került a csacsi, nagy volt a ,,forgalom” a házuk táján, hiszen eleinte nem hitték el az ismerősök, szomszédok, hogy szamarat nyert, és jöttek látogatóba. Aztán, amikor hangoskodni kezdett a csacsi, már nyilvánvaló volt minden. A mintegy hat lehetséges vevő mellett olyan ember is akadt, aki kölcsön szerette volna kérni néhány napra, hogy játszadozzanak vele az unokák...
Végezetül leszögezhető, hogy az Udvarnokról származó szamár marad új otthonában, Lacinál. Mindenképpen a legjobbakat kívánom a gazdának, hogy valóra váljanak mielőbb a céljai, tervei. Talán a szerencse ebben az esetben kölcsönös volt. Diana is örülhet, hogy éppen Lacihoz került. De ki tudja, mit gondol egy fiatal, csökönyös csacsi a zajos keresztelés után...