Teljes a bicskei család: Róbert, Erika, Krisztina, Ádám és Dóra - Szabó Attila felvétele

Békova felé menet hiába kerestük a búzaföldeken az aratócséplőket. A későn jött kiadós eső fénylő pocsolyákat hagyott nemcsak az út mentén, hanem a búzatáblákban is, lehetetlenné téve az aratás igazi kezdetét.
A békovai Bicskei Róbert udvarában is állnak a munkagépek, várják, hogy felszáradjon a föld, megszikkadjanak a kalászok.
- Az árpát már learattuk még az esős idő előtt - mondja a házigazda, úgy terveztük, hogy a hét elején beindul a búza betakarítása is, de ahogy mondani szokás: ember tervez, isten végez. Négy-öt napra, napsütésre lesz szükség és egy kis enyhe szélre, hogy a kalászban megszáradjon a szem, csak utána állhatunk be a parcellákra. Pillanatnyilag olyan a búzaszem, mint a kovász: puha és nedves. Az idén a búza beérése is aránytalan volt, elsősorban az ún. korai búzát arathatjuk, és csak néhány nappal később a nagyobb mennyiséget. Az idén 25 holdon van búzánk és az átlagtermést kb. 20 mázsára saccoljuk holdanként. Ez bizony alatta van a sokévi átlagnak, de ezen nem kell csodálkozni, hiszen akkor volt meleg és száraz idő, amikor a búzának a legnagyobb szüksége lett volna esőre. Én még a tavasszal újraszántottam egy kb. 5 holdnyi területet, mert annyira gyengén kelt a búza, láttam, hogy semmi sem lesz belőle. Meghagytam ugyan egy kisebb területet, de csak azért, hogy megítélhessem, mekkora lett volna a kár a kései kelés miatt. Kiszórtuk ugyan a vetésre az előírt mennyiségű műtrágyát, de nedvesség híján nem fejthette ki a hatását, így az eredmény is elmaradt. Az idén rendkívül nagy veszteséggel kell számolnunk nekünk, akik búzát vetettünk. Az ősszel ugyanis az alapműtrágya eszméletlenül drága volt, 4-5 ezer dinár, és ma már csak a felébe kerül, amit józan ésszel nem lehet megérteni. Mi a műtrágyát külföldről hozzuk be főként, pedig nekünk is vannak műtrágyagyáraink, amelyeket az állam hagyott tönkremenni. Itt is látszik, hogy az állam rajtunk keres, a vámilleték, a hozzáadott értékadó az államkasszába vándorol.
Az idei búza felvásárlási ára körül nagy a huzavona, úgy tűnik, búzát mindenki akar, csak éppen pénze nincs rá.
- Igen, ez a huzavona is már hagyományos és kezd az idegeinkre menni - válaszolja Róbert. - Tavaly a búzát 15,5 dinárért vették át kilónként és azután lassan csökkent az ára, elég jó volt ugyanis a termés. Most egészen biztosan fordítva lesz, mert gyengébb a hozam a tavalyinál. Szégyenletesen keveset kínálnak a feldolgozók az idei termésért. A 9,5 dinár kilónként még a befektetett alapanyagokat: a műtrágyát, vetőmagot sem fedezi, de kénytelenek leszünk ennyiért is átadni, mert másként őszre nem lesz miből vetni. Pillanatnyilag a 13 dinár volna olyan ár, hogy senki se legyen veszteséges, sem a termelő, sem a feldolgozó. Sajnos, nálunk már évek óta olyan a helyzet, hogy a lánc három karikájában: termelő-feldolgozó-fogyasztó csak a feldolgozónak van haszna. Mert az egyértelmű, hogy a 9,5 dináros búza nem hozza magával a kenyér árának csökkenését. Halljuk, hogy a parasztegyesületek mindent elkövetnek, hogy nagyobb felvásárlási ára legyen a búzának, de ha a kísérlet kudarcba fullad, nekünk akkor is el kell adni a termést. A saját föld mellé mi bérlünk is földeket, és az árendát fizetni kell, ez becsület dolga. Hát ezért nincs nálunk számadás, csak munka van. Hogy miért termesztünk mégis búzát? Hát azért, mert a paraszt becsületbeli dolognak tartja, hogy biztosítsa a kenyérgabonát.
Fiatal gazda lévén a jövővel kapcsolatban tervei is vannak. Vajon azok megvalósíthatók-e?
- Igen, terveink vannak csak hogy éppen a megvalósításuk várat magára. Nagy hittel kezdtem a bikahizlalásba, istállókat, farmot álmodtam, de még mindig csak 15 bikánál tartok, hiszen nincs miből beruházni. Dulić miniszter asszony idejében még szilárdan meg voltam győződve arról, hogy a terveim megvalósíthatóak, sajnos, az új miniszterek egyre nagyobb csalódást okoznak. Mert valójában senki sem akarja megérteni, hogy a mezőgazdaság tartja már el az egész országot. Három évvel ezelőtt a fejlesztési alapból kapott kölcsön segítéségével morzsológépet vettünk, tavaly pedig bankkölcsönre merészkedtünk, mert az állam 12 százalékos kedvezményt adott. Most öt évig álmodni sincs kedvem más nagyobb beruházásról. Hiszen annyi az egyéb kötelezettség, hogy szinte lehetetlen eleget tenni nekik. Mi az idén is bejegyeztettük a gazdaságot, mert valamennyi térítményt kapunk, de ehhez arra volt szükség, hogy befizessük a nyugdíjalapot, ami 42 ezer dinár, 18 ezer az egészségügyi biztosítás. Tudom én, hogy a földművesnyugdíj kisebb a szociális segélynél, de ez volt a bejegyzés sarkalatos feltétele, hát meg kellett csinálni. Minden év elején hoznak valamilyen új előírásokat a földművesgazdaságokat illetően, és furcsa módon azok sohasem a mi érdekeinket szolgálják - mondja Bicskei Róbert magántermelő.
Egyébként Erika, a feleség a gazdaság mindenese, Krisztina is, aki az elemi negyedik osztályát fejezte be, részt vesz már a kukoricakapálásban. Egyedül a nyolcéves Dóra jelentette ki határozottan, hogy ő fodrász lesz, ha megnő, az ötéves Ádám pedig bölcsen hallgatott. Mire ő a kapa mellé nő, talán nálunk is könnyebb lesz a földművesek élete.