„Virrasztottunk mi tetszhalottat már, álltunk sok vihart, nekünk ez sem új, ha kiszaggattak: új gyökeret vertünk. Mi tudjuk mit jelent: balszél ha fúj” (Reményik Sándor).

Az azóta folyamatos, egyre közvetlenebb és elmélyülő kapcsolattartás legutóbbi etapjában az anyaországi pedagógusok járták be Vajdaságot, keresték fel a torontálvásárhelyieket.

A tizenkét fős tantestületi delegáció felvezetőként szabadkai városnézéssel igyekezett ráhangolódni a kopott esőköpönyegbe burkolózott régióra, ezért Torontálvásárhelyre csak az esti órákban érkezett meg. A fogadást Balogi András iskolaigazgató szervezte. A kölcsönös köszöntők, majd a közös vacsora után a helyi pedagógusok családi házukban szállásolták el a hódmezővásárhelyieket. 

A találkozás második napjának délelőttjén a vendégek a felső, délután pedig az alsó tagozaton nyertek betekintést a helybéli kollégák szakmai munkájába, (össze)hasonlítási pontokat keresve s találva az anyaországi és egy külhoni ország oktatási, pedagógiai praxisa(i) között.

Egyébként a három tartalmas nap során a látogatók nemcsak a testvériskolájuk mindennapjait ízlelgethették, hanem a település kulturális örökségét és hagyományait is. Eleink összegyűjtött tárgyi örökségében Széchenyi Jolán, a falu Helytörténeti Múzeumának létrehívója és custosa kalauzolta őket. Kovács Csilla pedagógus vezetésével bemutatkozott a helyi apróka néptánccsoport, majd Vörös Imelda szabadkai színésznő drámapedagógia-foglalkozása következett. A szombati falujárás pillanatait megelőzve Kovács József amatőr hangszeroktató citeracsapata pengetett gyermekdalokat, a Kárpát-medence egyik legnagyobb református templomának orgonáján pedig Tóth Zsolt kántor a Nemzeti ima akkordjait is megszólaltatta. Máté Lajos gondnok, továbbá Balogi András, a falu helyi közösségének tisztségéből leköszönő elnök rögtönzött történelemórát tartott. Az előbbi a templom és a református egyházközség, az utóbbi pedig a település történetéről beszélt. Egy vérpezsdítő mérkőzés erejéig végül a tekepálya is benépesült.

A tapasztalatokról és a szakmai találkozók fontosságáról lapunknak a klauzálosok intézményvezetője, Juhász Nagy Istvánné, Rózsi igazgatónő nyilatkozott:

— Szinte már családtagként térünk vissza a torontálvásárhelyi általános iskolába, különösen a három évvel ezelőtti egymásra találásunk óta. A májusi hónapokban gyerekeink látogatnak el kísérőpedagógusaikkal együtt, és ilyenkor a tanulók közötti kapcsolatot próbáljuk szorosabbra fűzni. Mindkét intézmény vezetői már az első pillanattól igen fontosnak tartották az iskolák szakmai munkájának kölcsönös megismerését is. Tavaly ősszel a torontálvásárhelyi tanárok látogattak el az iskolánkba, s bár már akkor meghívtak bennünket, csak most tudtunk eljönni. Nagyon örülünk, hogy ismét tudtunk egymással találkozni, fontosnak tartjuk ugyanis, hogy magyarságtudatunkban egymást támogassuk és erősítsük. Örömmel tapasztalhattuk meg azt is, mily erősen ragaszkodnak az itt élő emberek ahhoz a hazához, ahonnan őseik kirajzottak 1794-ben. Valójában ebben az öntudatépítésben szeretnénk továbbra is partnerei lenni az ittenieknek.