Szabadság
Gazsó Orsolya
2020.03.31.
LXXV. évf. 13. szám
Szabadság

Üzenetek a karanténból című sorozatunk mai szerzője Gazsó Orsolya szabadúszó újságíró, aki a Szegedi Tudományegyetem kommunikáció- és médiatudomány szakán óraadó

Szabadság. Ez jut először eszembe a karanténomról.

Az állandó úton levés, bőröndből öltözködés, egyik országból másikba ingázás után jólesik egy kicsit megnyugodni és itthon lenni: a diófa alá berendezett irodámban dolgozni, napozni, olvasni, filmezni és jókat főzni. A bezártság jelenti most nekem a legnagyobb szabadságot. Ugyan a tennivalóm és a munkám nem lett kevesebb, mégis sokkal több időm jut magamra, hiszen azok az órák, amelyeket eddig a volán mögött töltöttem, most felszabadultak.

A csizmákat és a magas sarkúkat a szekrény mélyére pakoltam, csak a sportcipőket hagytam az előszobában, azokban edzek nap mint nap az udvarban. Ha jó az idő, egy 20 x 20 méteres kert az életterem: itt futok, itt írom a cikkeket, itt eszem, itt videókonferenciázom a hallgatóimmal, itt borozom virtuálisan a barátokkal, itt vágom a rádiós portréműsoraimat. Kétóránként tartok egy szusszanásnyi szünetet, ez idő alatt szaladok egy kört a vizslámmal, megtöltöm napraforgómaggal a felettem lógó madáretetőt, ellenőrzöm, növekednek-e a fügefáim, megcsodálom a virágba borult magnóliafát a ház előtt. A kávéfogyasztásomat kettőről egyre csökkentettem, semmi szükség a koffeinlöketre, ha elfáradok, ledőlök pihenni. Nem csak én, a bőröm is fellélegzik ebben az időszakban, a sminkkészletem és a parfümöm a polcon pihen, a körömlakkjaim kezdenek beszáradni. Nemcsak kívülről tisztulok, hanem belülről is, mert arra is nagyon odafigyelek, hogy mit főzök, és miből. Tegnap brokkolikrémleves, ma hajdinalisztből készült palacsinta, holnap lecsó lesz a menü. Heti egyszer szagolok bele a kerítésen kívüli levegőbe, amikor is élelmiszerboltba megyek. Gondoskodom róla, hogy családom idősebb hozzátartozóinak ne kelljen az utcára menniük, ezért több fronton is én vagyok a beszerző. Nagyimnak a lépcsőn hagyom a kaját, és úgy beszélgetünk, hogy ő a fürdőszobájába vonul, én meg a hátsó kertjébe, és a szellőzőablakon át diskurálunk. Nem látom, de bár hallom a hangját. Sokkal fegyelmezettebben viseli a karantént, mint a kutyám: Mátyásnak nagyon hiányzik a séta, mindennap a kapunál vonít. Este 8-kor tapssal csatlakozom hozzá, az egészségügyi dolgozók megfeszített munkája előtt tisztelgünk. Maradjunk otthon értük és mindannyiunkért.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Üzenetek a karanténból rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..