Évek óta visszatérő téma a Palicsi-tó rossz állapota. A mindenkori városvezetőknek sok álmatlan éjszakát okozott bácskai Balatonunk vízminősége. Nem a víz érdeme, hogy Palicsot az ország három legjelentősebb turistaparadicsoma közé sorolták, hanem a rendezett partrészé és az ottani szállodáké. A tóban már évek óta csak saját felelősségre lehet fürödni, a beszivárgó szennyvízből származó fekáliában tenyésző bacilusok jelenléte miatt.
A jelenlegi állapot tulajdonképpen csak a vitorlázóknak, az evezősöknek és a szörfözőknek kedvez, a negyedik szektor északi részén ugyanis nem alakult ki magasabb rendű növényvilág (hínár, sás, nád). Látszólag a horgászoknak is megfelel a tó, mivel nincsenek benne akadók, és a mindig éhes ezüstkárászok állandó zsákmányul szolgálnak — ezért az itteni és a vidéki versenyzők is kedvelik. A lényeg az, hogy csak nekik tetszik, a kedvtelésből pecázók és halételek kedvelői számára ugyanis egyáltalán nem vonzó az ujjnyi babuska. Az utóbbi években a szokásos új szaporulatból származó apró kárászok keserítették meg a sporthorgászok életét. Tavaly már a robbanásszerűen elszaporodott gyöngyös razbórák is „bekavartak”. A két-három centi nagyságú kis halacskák csoportosan támadnak a felkínált csalira, de a vehemens rángatás eredménye rendszerint csak az üres horog.
Amit a pecások csak sejtettek, azt az újvidéki egyetem biológia tanszékének jelentése egyértelműen kimutatta. A tavaly augusztusban végzett próbahalászatok során a tó negyedik (idegenforgalmi) zónájában négyfajta halat találtak. Ebből az ezüstkárász-populáció (57,48%) és a razbórák száma jelentős (39,04%), a napkárászok pedig 3,32%-kal vannak jelen. A negyedik halfajt egy darab (370 g-os) süllő képviselte a többnapos halászat során, 0,17%-os számaránnyal. Darabszám tekintetében tehát a razbórák alig maradtak el a kárászok mögött, a súlyszázalék azonban már egészen mást mutat — ami természetesen a jelentős egyedsúly különbségének eredménye.
A kárászok a tó halfaunasúlyának 95,6%-át teszik ki, a többi hal elenyésző. Az egyetem szakemberei a vizsgált 355 hektárnyi vízterületen 160 tonnára becsülték a halmennyiséget. Ennek a temérdek kárásznak és razbórának rengeteg táplálékra van szüksége, ezért a tóban létező összes alacsonyabb rendű flórát és faunát elfogyasztja. Ezáltal a vízben nem tud kialakulni semmilyen magasabb rendű növényi és állati életközösség.
A városvezetőség által a Palicsi-tónak és környékének védelmére tavaly kinevezett munkacsoport több pontban taglalja a tó állagának javítását szolgáló feladatokat, egyebek között a nem kívánt jövevényhalak (alohton) lehalászását is. A pillanatnyilag felülvizsgálat alatt levő akciótervben szereplő halritkítás szükségességét senki nem vonja kétségbe, csupán a lehalászás mértéke kérdéses. Az eredetileg megálmodott teljes kiürítés természetesen utópia, már a halfauna megfelezése is nagy eredmény volna. Külön gond az apró gyöngyös razbóra ritkítása. Ezeket a nemkívánatos csöppségeket csak megfelelő rablóhalak telepítésével lehet eltávolítani. Nálunk elsősorban süllő és sügér jöhet számításba, tudva azt, hogy ezek a halfajok régebben jól érezték magukat a Palicsi-tóban. Ezek a ragadozók főleg hálóval nem fogható apróbb zsákmányhalakat esznek. A csukák nem igazán kedvelik a lúgos kémhatású vizeket, ezért inkább a süllőtelepítés ajánlott, mivel e faj ivadéka könnyebben (esetleg fészkek kihelyezésével) beszerezhető. A sügérivadékokhoz nem egyszerű hozzájutni, megérné azonban a fáradságot.
Ahhoz, hogy az imént felvázolt halfajmódosítás sikeres legyen, az akciótervben felsorolt többi olyan feladatot is el kell végezni, amely a vízminőség javulását eredményezné (part menti védősáv, iszaptalanítás, szennyvíz beáramlásának megszüntetése, a szennyvíztisztítóból származó foszformennyiség további csökkentése).
