A nyári olimpiák versenyzői is hasonlóan érezhetik magukat, mint a SzínJÁTÉKOK résztvevői Temesváron, ahogy a déli naptól égetve buzdították kedvenc csapataikat, barátaikat, vagy éppen álltak rajthoz, fogtak ütőt, labdát kézbe. Az idén hetedik alkalommal szervezték meg ezt a rendezvényt, és több mint tíz magyar színházból érkeztek versenyzők, így körülbelül százötven résztvevőt számlált a SzínJÁTÉKOK. Képviseltette magát több vajdasági színház is, a Kosztolányi Dezső Színház és a Népszínház Szabadkáról, s ha nem is sportban, de meghívott fellépőként a Zentai Magyar Kamaraszínház színművészei is ellátogattak Temesvárra. Rajtuk kívül ott volt még a székesfehérvári Vörösmarty Színház, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház, a csíkszeredai Csíki Játékszín, a Szatmárnémeti Északi Színház, a nagyváradi Szigligeti Színház és a Kolozsvári Állami Magyar Színház, a kassai Thália Színház, valamint a budapesti Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársai is. A színház nem a sportok tere, így az első esti közös barátkozáson és ügyességi versenyen kívül minden programot más helyszínen és sportpályán szerveztek meg. Ha nem is minden olimpiai sportágban lehetett versenyezni, de mindenki kedvére válogathatott, hiszen tizenkilenc versenyszám több kategóriájában lehetett indulni, s ami nagyon szimpatikus volt számomra, az az, hogy a legtöbb színész és színházi dolgozó több sportágban is megmérette magát. Hiszen egyikük sem profi sportoló, nem edzenek egész évben, hogy itt legyenek, és elvigyék az aranyat, a játék a lényeg, az, hogy megérezzék a dicsőséget, a sportszerűséget, és hogy kipróbálják magukat minél több dologban. Néhány elcsípett beszélgetésből az is kiderült, hogy többen is megugrották saját egyéni csúcsaikat a korábbi évekhez képest.

Az első napon a megnyitó és a baranta (vívás) bemutató után következett a verseny, majd a streetballselejtezők és -döntő. Aki nem játszott, a pálya mellett szurkolt, és nem kevés csipkelődő, de igen humoros beszólás is elhangzott, melyeken még a pályán lévők is jókat derültek. Este egy ügyességi stafétajátékon csapatokban játszottunk. A második napot a strandröplabda indította, majd a Béga-partra vonultunk, és sárkányhajóba pattantunk, fej-fej mellett haladtak a csapatok, végül a temesváriak vitték el az aranyat. Az evezőcsapásoktól nyakig vizesen, mezítlábasan kiabáltuk a vezényszavakat, és siklottunk egy jót. Azt is elárulom, hogy az első látásra könnyűnek tűnő sárkányhajózás egyáltalán nem olyan könnyű, tavaszi piknik, ahogy gondoltuk. Az asztalitenisz és a tollaslabda versenyei után sakktábla mellé ült, aki inkább az agyával szeret sportolni, eközben pedig megkezdődött a főzőverseny, mely igaz, hogy nem olimpiai sportág, de a legjobbakat attól még lehet díjazni. Végigkóstolva a töltött káposztát, lecsót, paprikást, halászlevet és minden egyebet, természetesen nem mindannyian értettünk egyet a szakmai zsűrivel, érthető módon egy picit mindenkinek a saját csapata üstje felé húzott a szíve. Az utolsó napot kerékpár és tenisz indította, majd jöttek a focisták, és rúgtak csoda szép gólokat, végül megmérkőzött egymással a Magyar Színészválogatott és az Erdélyi Magyar Színészválogatott, mely Czüvek Loránd csapatkapitány vezetésével alakult meg. Nagy szomorúságunkra nem az utóbbi győzött, lehet, azért, mert a szurkolótábornak már hangja is alig volt a háromnapos szurkolástól. A versenyeket atlétika zárta (futás 100, 800, 3000 és 4 × 100 méteren, távolugrás, súlylökés, staféta).  

Balázs Attila, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház igazgatója, s a SzínJÁTÉKOK atyja arról mesélt, honnan is jött az ötlet hét évvel ezelőtt, hogy megszervezzenek egy ilyen volumenű sportrendezvényt.

— Az olimpia és a fair play szelleme mindenhova behatol, még a színházba is. Az eredeti ötlet annak idején az volt, hogy évadkezdésre egy kicsit felrázzuk magunkat a nyár végén. De azt is mondhatnám egy kicsit viccelve, hogy addig hülyéskedtünk, amíg hülyék maradtunk. Ez azóta továbbfejlődött, kinőtte magát, és mondhatom, hogy egy olyan egyedi eseménnyé vált, amelyet más nem csinál, csak mi. Nagyon hálátlan dolog ez, mert a kultúra terén nem lehet támogatást kapni sportra, és a sport terén sem kultúrára, ezért nagyon egyedi módon kell fenntartani és működtetni, de éppen azért, mert ennyire egyedi, szerintem megéri — mondta az igazgató.

A SzínJÁTÉKOK az évek során fejlődött, a sportágak és a lebonyolítás terén nem változott, mert mint Attila elmondta, szerencséjükre a Temesvári Nyugati Tudományegyetem tornatanár szakának tanárai melléjük és az ügy mellé álltak, s azóta is sokat segítenek a szervezésben és a lebonyolításban, ügyelve arra, hogy minden szakszerűen történjen.

— Más egyetemekkel is jó az együttműködésünk, például a műszaki egyetemmel, melynek pályáján ülünk most is, tehát onnan is kapunk támogatást, anélkül, hogy az intézménynek bármiféle anyagi elvárása volna felénk. Ez valóban egy ügy, nem feladat, nem projektum, nem előadás, nem akció, ez egy ügy. Szervezők, résztvevők, támogatók számára egyaránt. A színházunk fesztiválja, a TESZT is hasonló szellemiséggel működik, tehát megvan benne az otthonosság érzése, mindkettő találkozások helyszínévé is vált — tette hozzá.

Eleinte csak a Csiky Gergely Állami Magyar Színház művészei versenyeztek egymással, később már meghívták a többi színházat is, és mivel evés közben jön meg az étvágy, aki egyszer eljött, az a következő években is visszatért, és hozott magával új embereket. Kíváncsi voltam, vannak-e, akik a SzínJÁTÉKOK hatására kezdtek el később aktívabban sportolni, amire Balázs Attila azt a választ adta, hogy a visszajelzések alapján erre csak igennel tud válaszolni.

— A mi társulatunk például azóta jár rendszeresen sárkányhajózni az itteni kajak-kenu egyesülettel. Olyanok is vannak, akik azóta teniszeznek, vagy rendszeresen járnak futni. Én magam is komolyabban veszem a következetességet, hogy ne csak egy alkalommal, itt a versenyen mérettessek meg, őrületes izomlázzal térve haza, hanem év közben is, és egy picit készüljek rá, vagy legalábbis valamiféle kondíciót szerezzek. Megnyitja az ember horizontját ez az egész, ahogyan az is, hogy látja mások példáját, megosztják egymással saját történeteiket a sporttal kapcsolatban. A színészekről él egy mítosz, hogy nem sportolnak, színpadra lépnek, lejátsszák az előadást, majd leülnek a büfébe beszélgetni. Azt hiszem, körül lehet itt nézni, sportolókat megszégyenítő eredményeket is láttunk, emellett kitartást, küzdőszellemet és csillogó szemeket, szóval erre máris rácáfoltunk. Ráadásul a színpad is megköveteli a fizikai kondíciót, így minden színész számára hasznos a mozgás. Az évek során voltak már versenyzők Szerbiából, Ukrajnából, Magyarországról, Szlovákiából, de elsősorban az erdélyi magyar és román színházakból érkeznek, én szeretném, ha ez kinőné magát. Ez nem egy magyar esemény, ez egy sportesemény, a sportnak nincs nyelve, így remélem, a jövőben még többen kapnak kedvet eljönni, megmérettetni, barátkozni. Amíg én leszek a színház élén, addig biztosan lesz SzínJÁTÉKOK, ezt az egyet megígérhetem — mondta büszkén.

Az utolsó nap egy közös vacsorával és medencés bulival ért véget, ahogy az illik, Balázs Attila moderálásával itt zajlott le a Csiky Gergely Állami Magyar Színház új tagjainak beavató rituáléja is, hiszen hét új színész kezdi meg az évadot itt, köztük Grgić Nikoletta szabadkai színművésznő is, akit a Népszínház és a Kosztolányi Dezső Színház előadásaiban is láthattunk, rajta kívül pedig Karsai Dóra, Tóth D. Zsófia, Foltányi Edina, Tar Erik és két bábszínész, Becsey-Imreh Noémi és Vincze Erika. A szervezőséghez hárman csatlakoztak, ők is itt estek át a tűzkeresztségen.

Feltöltődve érkeztünk haza a szabadkai delegációval, élményekkel tele, s ismét bebizonyosodott, hogy sok közös van bennünk, jól szót értenek a vajdaságiak és az erdélyiek. Tudjuk, miről beszél a másik, s a humormérőnk is egy szinten van, régen nevettem ennyit, mint ezen a három napon. Ez utóbbit a (nem létező) hasizmaimon, a versenyzést a vádlimban éreztem. És ha már evés közben jön meg az étvágy, megjött az enyém is, így ha egy mód van rá, jövőre is visszatérek, s egész biztos, hogy több sportágra is benevezek. Győzzön a jobbik, állok elébe, találkozzunk jövőre is!

Fotó: A szerző felvételei