Speciális mezőgazdasági gépek

Speciális mezőgazdasági gépek

Ebbe a csoportba olyan gépek tartoznak, amelyek nem mindennaposak, mint a búza- vagy a kukoricakombájn, de úgy is mondhatnánk, hogy újdonságok, mivel a régi időkben ezek még nem léteztek. Az idősek elcsodálkoznak, hogy hova fejlődött a világ, hiszen a szőlőt vagy akár a ribizlit ma már géppel szüretelik a nagybirtokokon.

A mezőgazdasági termelés rentabilitásának az egyik feltétele a nagy kapacitású gépek mind tömegesebb használata, valamint hogy az élő munkaerőt, amennyire csak lehet, mellőzzük. Persze ez sokaknak nem jó, mivel a segédmunkásoknak ez egy biztos bevétel volt, melyért becsületesen meg is dolgoztak. A fejlesztések ebben az ágazatban is hihetetlen mértékben vannak jelen, és ez segítség a termelőknek, még akkor is, ha a gépek megvásárlásához különféle kölcsönökre van szükségük, melyekkel aztán egy időre eladósodnak, de amikor a gazda tisztázta a hitelt, onnan már könnyebb az élete.

A felsorolást kezdjük a szőlőkombájnnal, mivel vidékünkön is sokan termesztenek asztali vagy borszőlőt. Ezek a gépek valóban nagy segítséget nyújtanak a szüretelésben, mivel 1 hektár betakarítása kézi munkaerővel akár tíz napig is eltarthat, míg gépesítve ugyanez hét-nyolc órát vesz igénybe, de a legkorszerűbb eszközökkel ez az idő akár három-négy órára is csökkenhet. Mivel a gépek szenzorokkal működnek, éjjel is dolgozhatnak, tehát gyorsabb a betakarítás, ami a feldolgozás szempontjából nagyon lényeges. Lehetnek vontatottak vagy önjárók. A magajáró típusoknál mind a négy kerék hidromotorral hajtott, és kormányozható, ami a mozgás tekintetében nagy előny. A magasság is állítható, attól függően, hogy mekkora a tőke. A meghajtást erős dízelmotor adja, mely 182 lóerős, míg a vontatott modellek mozgatásához a terepviszonyoktól függően erősebb motorteljesítményre van szükség. A gépek működése egyszerű, a szőlősorra vízszintes irányban ható ütő-rázó mozgással történik a bogyók leválasztása. A leveleket, szárakat egy szívó ventilátor távolítja el, a gyűjtőtartály oldalra vagy hátra billentéssel ürül. A szüretelőgépek egy bizonyos cukorfoknál használhatóak, vagyis amikor a bogyó teljesen beért, különben sok lesz az elmaradt fürt, továbbá csak a vastagabb héjú szőlőfajták esetében célszerű alkalmazni.

Az önjáró bogyósgyümölcs-szedő gép málna, ribizli, csipkebogyó, áfonya betakarítására alkalmas. Az ültetvény sortávolsága legalább 1,6 méter kell hogy legyen ahhoz, hogy a gép szabadon tudjon mozogni. A teljesítmény 1,5 hektár/nap, és két emberre van szükség a gép kiszolgálására. A hossza 6 m, a szélessége 2,5 m, a magassága 3 m, az öntömege 2600 kg. A gép motorteljesítménye 35 lóerő. Jelenleg több modell is kapható a piacon, szinte lehetetlen kijelenteni, hogy melyik a legjobb, mégis vannak olyanok, amelyek ismertebbek, például a Jonas vagy a Pattenden. Mindegyiknek azonos a működési elve, csak a kiegészítők különböznek, vagy a mozgékonyságuk más. A gépek haladási sebessége legfeljebb 1,3 km/h, az ennél gyorsabb tempó már sérülést okoz a termésen, valamint sok lesz az elmaradt gyümölcs is, melyet aztán kézzel kell leszedni, tehát nem gazdaságos. A szeder betakarításakor a talajtól mért magasság 50 cm kell hogy legyen, a haladási sebesség itt már 1,6 km/h. A málna esetén figyelni kell a helyes fajtaválasztásra, mivel nem mindegyik felel meg a gépi szedés feltételeinek.

A gépek rendszerint hidas rendszerűek, a sorok két oldalán függőleges tengelyen helyezkednek el a vízszintes síkban rezgő verőpálcák. A gyümölcs a felfogóegységre hullik, ahonnan egy szállítószalagra kerül, ott pedig egy nagy teljesítményű ventilátor kifújja a leveleket és a kisebb ágakat. Ezután kezdődik a termény feldolgozása, ez már egy másik munkafázis. A dió, meggy, szilva, mandula betakarítását egy önjáró géppel végzik, itt a fa rázásával kezdődik a munka. A terepérzékelők segítségével van beállítva a fogószint, a rázókart pedig egy vezérlőrúd működteti. A munkafázis lehet kézi, fél- és teljesen automata vezérlésű. A rázóegység fogónyílása 35 cm, a fogási magasság 75—115 cm, a rázásszám percenként 700—800, a munkagép szélessége 265 cm, hossza 890 cm, magassága 220 cm. A motor négyhengeres, 70 lóerős, dízelüzemű, az üzemanyagtartálya 160, a hidraulikus tartálya 210 liter, az öntömege 3900—4900 kg, a teljesítménye megközelítőleg 400 fa/óra. A fák sortávolsága 5 m, a tőtávolság pedig 6 m. Ez a gép a precíz működésének köszönheti, hogy mind gyakrabban használják a nagy ültetvényeken, ahol a gyors betakarítás, majd a további feldolgozás nagyon lényeges szempont, különösen a szilva, meggy, cseresznye esetében.

Ezek a gépek csak a töredékét alkotják a gyümölcstermesztésben használtaknak, de már ebből is láthatjuk, hova fejlődött a technika ebben az ágazatban.

A felsorolásunkban idáig nagyvonalakban megemlítettünk néhány új gépet, melyek nagymértékben segítenek az ágazatban dolgozó embereknek. A mezőgazdaságban használt eszközök követik a termelők igényeit, ezért sorozatban gyártják őket, így amit eddig kézi erővel végeztek, az ma már részben vagy teljesen gépesítve van. Nagy meglepetés, amikor piacra kerül egy addig nem ismert eszköz, mint amilyen a céklabetakarító, a sárgarépa-, paprika-, hagyma-, burgonya- vagy káposztaszedő, és sorolhatnánk tovább. Ám vannak még olyan növények, amelyeket csak kézzel lehet leszedni. A továbbiakban bemutatunk néhány gépet, mely már valamennyi magán- és állami birtokon használatban van.

A burgonyaszedő gép az egyik legismertebb, mivel a munka, melyet végez, sokkal könnyebbé tette a betakarítást, így meg lehetett növelni a termelési területet. A legegyszerűbb típus az egysoros vibrációs megoldású, mely kardánmeghajtással működik. A földből való kiemelés után a gumó a rázóasztalra kerül, ahol az állandó rezgés hatására lehullik róla a föld, majd a krumpli legurul a már felszedett területre, és itt száradni hagyják. A felszedés egy másik géppel történik, mely már zsákol, majd leereszti a teli zsákot. A másik változat, amikor a burgonya a szedőgép tartályába kerül, a rakodó segítségével pedig a traktor pótkocsijába. A maximális munkamélység 200 mm, a gép öntömege 220 kg, a vontatáshoz legalább egy 10 lóerős munkagépre van szükség. A modellek közül a Bulwa 1, Bulwa 2, Kartoffel, Rolmet Z-609, valamint az Ezox Sanei MINI SS1N a legtöbbet használtak. A működésük szinte azonos, némi apróság kivételével. Az ültetők közül a Tornado Plant ismert, mely egy négysoros változat, a hidraulikus tartály kapacitása 2240 kg, a sortávolság 75, 80, 85, 90 cm, az öntömeg 3550 kg. A vontatáshoz erősebb traktorra van szükség.

A zöldborsókombájn egy nagy, önjáró szerkezet, mely learatja a borsót, így a szemek gyorsan a hűtőházba kerülhetnek, majd lefagyasztják őket. Az egymenetes betakarítás ma már a leggyakoribb, és a Ploeger EPD–530-as gép segítségével végzik. A hüvelyeket fésülődob választja le, a magasságot a talajkövető henger szabályozza. A lefésült zöldtömeg a ferde felhordószalagra kerül, majd keresztirányú szállítószalagok juttatják adagolószalagok segítségével a cséplődobba, a perforált külső dob és a belső dobok közé. A külső perforált dobot kefehenger tisztítja. A kicsépelt borsószemeket ferde tisztítószalag és hosszú gyűjtőszalag viszi a serleges felhordóba, majd a hüvelyrostán át jutnak a gyűjtőtartályba. A könnyű szennyeződéseket szívóventilátor távolítja el. Mivel a zöldborsó az egyik legjobban keresett főzelékféle, így a betakarítása nagyon fontos, mivel az állandó kereslet indokolttá tette a termesztési terület lényeges növelését.

A káposztaszedő gép egy nagyon egyszerű szerkezet, mely lényegesen meggyorsítja ezt a munkát. A típusok lehetnek vontatottak vagy magajárók, a választás attól függ, hogy rendelkezésre áll-e egy nagyobb traktor, mely a vontatást végzi. Ha ez nem megoldható, akkor marad a magajáró változat, mely lényegesen drágább, de gyorsabb és tisztább munkát végez. Ezekkel a gépekkel a káposzta mellett kelkáposztát, karfiolt, brokkolit, karalábét és akár fejes salátát is szedhetünk. Kétféle mód közül választhatunk, ami a betakarítást illeti. Az egyik az úgynevezett vágórendszerű, melynél a gép elvágja a káposztafejeket a talajszint magasságában, majd felszedi őket, és a szállítójárműre juttatja, miközben eltávolítja a külső leveleket. A másik változat a nyüvőrendszerű típus, mely haladás közben kiemeli a talajból a káposztafejeket, majd levágja a szárat. Ezután a fejeket a szállítójárműre továbbítja, miközben eltávolítja a külső, laza leveleket. A magajáró típusok négy sor felszedésére alkalmasak, automata sorvezetéssel vannak felszerelve. A legmodernebb gépek ma már nélkülözhetetlenek a nagyipari termelésben, de az emberi jelenlétre itt még szükség van, nemcsak a jármű irányításakor, hanem egyes munkafázisokban is.

A gyökérzöldség gépi betakarításánál két eljárás terjedt el a termelők körében. Az ásórendszerű esetében a munka a levelek eltávolításával kezdődik, majd következik a gyökerek kiemelése a talajból, döntött helyzetű ásóvasakkal vagy tárcsákkal. A föld és a termés a felhordó rostaszalagra kerül, ahol a föld lehullik, a gumó a tisztítószalagra jut, innen pedig a szállító járműre. A másik módszernél a gép nyüvőszerkezete ferde síkban elhelyezett, ellentétes hajtásirányú szíjpárból áll. A talajból kifordított gumók a szíjak közé kerülnek, majd a lombtalanító elvégzi a levelek letépését, de egy 2 cm hosszú levélnyél megmarad, ami a tárolás szempontjából lényeges. A többsoros gépek elterjedtebbek, mert velük gyorsabb a betakarítás.

Csupán néhány eszközt sikerült bemutatni, és ezekből is a lényegesebbeket, melyeket nagy számban használnak a mezőgazdászok. A többiről majd egy későbbi számunkban olvashatnak.

Képgaléria

Cikkünk további képei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Mérföldkő rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Speciális mezőgazdasági gépek
Mérföldkő
  • Lábadi Loránd
  • 2019.11.04.
  • LXXIV. évfolyam 44. szám
Facebook

Támogatóink