A könyvbemutató részvevői az olvasóteremben - A szerző fotója

A csókai művelődési napok rendezvénysorozat keretében a könyvtár olvasótermében bemutatták A szikes virágai című könyvet, amely az alcíme szerint Észak-Bánát irodalmának gyűjteményes keresztmetszete.
A kiadványt Berák Brigitta mutatta be, aki szerint a könyv élő példa arra, hogy ,,a szikesen is teremnek virágok, ilyenek a könyvben szereplő szerzők is.' Bánátban élni és fennmaradni tudni kell, a létünkért kiállni pedig csak kemény harc árán lehetséges.
Az összeállítás előszavát Biacsi Antal publicista fogalmazta meg. Az ő tollából olvashatjuk azt, hogy a régióhoz kapcsolódó első irodalmi értékek igen sokat várattak magukra, egészen a múlt század elejéig. Ekkor került Kálmány Lajos káplánként Csókára. Az Egyházaskéren élő Borbély Mihályhoz fűződő barátságának köszönhetően született meg az a mesegyűjtemény, amelyet ma is a nemzeti folklorisztika páratlan gyöngyszemeként tartanak számon. A könyvben helyet kaptak még Móra Ferenc, Fehér Kálmán, Cs. Simon István, Keszég Károly, Bogdán József, Tóth Lívia, Molnár Rózsa alkotásai, valamint a Bánáti Újság születéséről és fejlődéséről is tájékozódhatnak belőle az érdeklődők. Az utószó Fodor István újságíró nevéhez fűződik, aki többek között ezt hangsúlyozza: ,,A nagy időtávok ellenére a kötet egységes, hiszen korszak, szerző, téma, tartalom, szemlélet -mindezek közül valamelyik vagy egyszerre több is összeköt.'
Pozsár Tibor szerkesztő örömmel nyugtázta, hogy vannak visszajelzések, amelyek arról vallanak, érdemes volt ezt a kötetet összeállítani, kiadni. Mivel nem tartja magát avatott irodalmárnak, elsősorban az olvasó szemszögéből próbált válogatni. A kezdeményezés az anyaországban támogatásra talált, így sikerült az asztalra tenni a könyvet, és reméli, hogy az eljut sok-sok észak-bánsági családhoz.
Tóth Lívia szerint a szerzők nem igazán érzik ,,virág'-nak magukat itt, a Bánságban. Elmondta, ha valamihez hasonlítani kellene magukat, akkor az inkább az ördögszekér lenne, amelyet gyökértelenül görget a szél a pusztaságban. Igaz, a példa nem teljesen helytálló, hiszen az ő gyökereik még nem szakadtak el, de már nehezen bírják a kemény kapaszkodást. Ha viszont virág, akkor sóvirág, mert az szárazságban, mostoha körülmények között is virul, éppen itt, a szikesen.
Bogdán József atya dokumentumértékűnek tartja a könyvet, mert felöleli Észak-Bánát irodalmát Kálmány Lajostól kezdve egészen a kortárs írókig, akik köteteket jelentettek meg, kezükbe veszik a tollat, és lejegyzik azokat a gondolataikat, érzéseiket, amelyek itt születnek, ezt a tájat tükrözik vissza.
- Az édesanyám is tiszaszentmiklósi, de csak egy fénykép maradt meg róla. Arra gondolok, ha valakinek ötven év múlva a kezébe kerül ez a könyv, az ő számára is olyan lesz, mint nekem édesanyám fényképe. Látja majd, hogy voltak itt emberek, akik írtak, alkottak, közösséget teremtettek, fiatalokat neveltek. Tiszaszentmiklós szép példa erre, mert ott nemcsak újságíró-iskola és nemezelő tábor van, hanem a hitoktatók és a tanítók összefogásával más szép dolgok is születnek. Ezen a tájon kötelező reménykedni. Vannak még gyerekek, fiatalok, akik a kérdéseikre választ várnak. Ez a könyv is válasz a különböző kérdésekre.
Fehér Kálmán vallja: az ember sohase legyen elégedett, mindig próbáljon meg többet, jobbat és hasznosabbat adni.
- Hosszú évtizedek után visszaköltöztem Újvidékről Csókára, és most ugyanabban a házban, ugyanabban a szobában élek, amelyikben születtem. Én a bánáti embert és a mentalitását inkább taracknak nevezném. Taracknak, amelyet tépnek, húznak, kapálnak, szidnak, átkoznak, gyomlálnak, égetnek, mégsem tudják kiirtani. Szép a sóvirág is, különösen azért, mert nemcsak kitart, és szárazon is megmarad, hanem a színét sem veszíti el. Én azonban ragaszkodom a tarackhoz. Nem abból kell kiindulni, ami most nincs, hanem abból, amit tenni szeretnénk.
Végül álljon itt még néhány gondolat az utószóból: ,,Történelem, kultúra, politika, folyó, határ, nemzeti hovatartozás, fák és virágok, mind-mind meghatározói egy tájegységnek, azon belül valamely kisebb körzetnek. Bánát nem egységes, akkor sem, ha magyarságában tagoljuk, és akkor sem, ha körzetekre osztjuk. Észak-Bánát mégis valamiképp közösséget alkot, ha főként Csóka és Törökkanizsa községekre gondolunk - számos kis településükkel, falvaikkal együtt. Fogyatkozó magyarságával együtt.'