Makacsul a fejébe vette, segít sorstársain, és megmutatja, vakon is lehet teljes életet élni. Másfél éve létrehozta saját szervezetét, a Nataša Vakok és Gyengénlátók Egyesületét, és elhatározta, vakvezető kutyák képzésével szeretné támogatni a látássérülteket. Az elképzelés csupán egy lépés a rögös úton, a cél eléréséig sajnos még vannak akadályok. Ezekről a nehézségekről, tervekről és persze a boldog pillanatokról is beszélgettünk.

* Mesélne az egyesület munkájáról?

— Speciális segítséget nyújtunk látássérült és vak személyek számára. Az egyesület neve Nataša, a vakvezető kutyám után. Egyedül élek vele, főzök, takarítok, munkahelyem van, aktív életet élek. A szegedi halászléfőző versenyt is megnyertem vakon — mint látják, semmi sem lehetetlen. Amíg kísérőre kellett várnom, sajnos nagyon kiszolgáltatott voltam. Ezért szeretném megcsinálni a vakvezetőkutya-kiképző központot, mert a kutyussal sok mindent el lehet érni. Bármelyik pillanatban mehetek bárhová, minden akadályt le tudok küzdeni a kutya segítségével, ő a szemem. Nataša kilencéves, nyolc éve vagyunk együtt, eddig háromszor mentette meg az életem, számomra felbecsülhetetlen érték. Azt szoktam mondani a látássérülteknek, hogy előbb bottal tanuljanak meg közlekedni, de sajnos sokan nem használják, szégyellik, hogy vakok, és ez nagyon nagy hiba. Amikor egyedül közlekedik egy látássérült, és kilép az útra, abból baleset lehet, de ha az ember kezében ott a fehér bot mint megkülönböztető jelzés, a környezete jobban figyel rá, és hál’ istennek segítenek. A vakvezető kutya minden egyes pillanatát a gazdára áldozza, egy igazi társ. Itt Szerbiában a látássérültek személyi kísérőt kapnak, akik általában már ötvenet betöltött emberek, egy fiatal viszont szeretne több helyre elmenni, de a kísérő nem feltétlenül fogja este 11-kor elkísérni és megvárni, egy kutyussal viszont más. Azt szeretném elérni, hogy a látássérültek legyenek mozgékonyak és önállóak.

* Milyen a kutyák kiképzése?

— A legmagasabb szintű képzés, melyet egy eb kaphat, a K9-es, ez azt jelenti, emberi életekért felel. Bárhová bemehet, ahova az ember is, igazolványa és egy speciális hámja van, amikor dolgozik. Egy kicsit furcsán hangzik, hogy dolgozik, a kiképzés neki valójában játék, így ez olyan munka, amelyet szeret csinálni. Amikor meglátja a kezemben a hámot, tudja, hogy megyünk, és élvezi. Amikor véget ér a kiképzés, van egy összecsiszolódási időszak, aztán a vizsga, melyet együtt kell letenni. Egy bizottság megnézi, miként dolgozunk együtt, milyen vezényszavakat adok, és a kutya hogyan teljesít. A kiképzés egy—másfél év. Vakvezető kutyát soha nem a gazda választ, hanem a kutya választja a gazdit. Csak labradorokkal foglalkozom, azok a legintelligensebb, legnyugodtabb és leggyorsabban tanuló kutyák. Natašát naponta körülbelül öt órát szoktam munkába helyezni, amikor lekerül a hám, olyan eb, mint a többi, ugyanolyan szabadságot élvez, mint egy házi kedvenc, de soha nem veszi le rólam a szemét. A nyolc év alatt tíz percet sem töltöttünk külön, borzasztó hűséges, van, hogy többet költök rá, mint magamra, nagyon hálás vagyok neki, 100%-ig megbízom benne. Nataša előtt nem volt kutyám, nem hittem, hogy ennyire megbízható társ, rendkívül nagy segítség, amióta vele vagyok, szinte jobban szeretem a kutyákat, mint az embereket. A kutyának speciális étrendje van. Senki sem adhat neki enni a gazdáján kívül, mert hányhat, vagy hasmenése lehet. Képzeljék el, ha bemegyek például egy iskolába, és ott történik ilyen, az nem lenne jó. Ahogy az ember magára vigyáz, úgy kell a kutyára is.

* Miben segít a kutya?

— Útvonalakat nem tud, azt a gazdának kell, a kutya csak vezényszavakat ismer, például jobbra vagy balra. Ügyel arra, hogy séta közben a faltól 20 cm-re legyek, mindig az úttest jobb oldalán vezet, figyeli az útviszonyokat, van-e akadály, nézi a táblákat, oszlopokat, van-e ablak vagy ajtó kinyitva, a lépcsőket, a szembe és a mögöttünk jövőket. Ha veszélyt érzékel, rögtön megállít, nem engedi, hogy kilépjek az úttestre. Jobb kezünkben van a fehér bot, a balban a kutya. A bottal szoktuk kitapintani az akadályt, melyet az eb jelez.

* Ha egy vakvezető kutyás látássérülttel találkozunk, akkor mit szabad tenni, és mit nem?

— Amikor a kutyán rajta van a hám, akkor maximum annyit tehetnek, hogy odamennek az emberhez, és megfogják a jobb vállát, mivel a kutya mindig bal oldalon van. Azzal, hogy megfogják a vállunkat, tudjuk, hogy hozzánk szólnak, mivel nem látjuk, ha ránk néznek, meg az utcán egyébként is nagy a zaj. Addig, amíg a kutya dolgozik, nem szabad hozzányúlni. Az állat felől sem szabad bennünket megközelíteni, mert veszélyként érzékeli. Ha valaki lát egy embert fehér bottal, aki tétován áll, ugyanígy meg lehet fogni a vállát, és megkérdezni, szüksége van-e segítségre. Járunk iskolákba, munkahelyekre ezeket a dolgokat elmondani, mert sok ember nem tudja kezelni ezt a helyzetet. Én is voltam látó, autóvezetés közben jeleztem a lámpámmal egy látássérült párnak, hogy mehetnek, és ideges voltam, amiért nem indulnak. Amikor elvesztettem a látásom, és először megálltam a zebránál, ez a szituáció jutott eszembe. Vannak olyan helyzetek, amikor egy látó segítségét kell kérnem, de Natival a legtöbb dolgot meg tudom oldani. A kutya mindig éber, és ha ezt a figyelmet valaki eltereli, az mindkettőnk számára balesetveszélyes.

* Mi alapján választják ki a kutyákat a kiképzésre?

— Tiszta vérű labradornak kell lennie, minimum nyolc alomra visszamenőleg. A neme nem érdekes, mivel sterilizálva vannak. Általában tizenegy-tizenkét évig képes a gazdijára vigyázni. Ennyi év segítségnyújtás után egy kicsit kezd mentálisan leépülni. Ha kétszer hibázik, akkor részt vesz egy vizsgálaton, és ha valami gond van, nyugdíjazzák. A nyugdíjazás azt takarja, hogy többet nem vezethet látássérültet, ilyenkor vagy marad a gazdájával élete végéig, vagy visszahozzák az iskolába, ahol idős látássérült emberekkel foglalkozik.

* Ki kaphat vakvezető kutyát?

— Van néhány kritérium. 420 000 látássérült van Szerbiában, és csak nekem van vakvezető kutyám, ez pedig nagyon nem jó. Ha valaki több segítségre szorul, akkor szoktuk a kutya kirendelését sorrendhez kötni. Amikor egy eb kikerül az iskolából, az étkeztetését és a többi költséget a gazdinak kell állnia. Csak akkor adható oda valakinek, amikor mindent 100%-ig elsajátított, és követjük, hogy a kutyus és a gazdi jól dolgozik-e együtt. Tizennégy év alatti személynek nem szoktunk kutyát kiadni.

* Jelenleg folyik képzés?

— Nem, sajnos nem kaptunk területet, másfél éve kérvényeztem a vakvezetőkutya-kiképző iskolának. Azért szeretném Szabadkát helyszínül, mert itt minden ideális a kiképzéshez. Az iskolába kell egy edzőpálya, ahol a kutya megtanulja az alapokat, a gyakorlat pedig a városban van. Szabadka nem túl nagy és nem is túl kicsi. Az állatnak minél több ingerre van szüksége ahhoz, hogy nyugodtabb legyen, és mindenhol segíteni tudjon, akárhol van, tökéletesen kell vezetnie a gazdáját. Saját zsebből csinálom az egészet, semmiféle támogatást nem kapok. 2000 négyzetméter alapterületre lenne szükség, és egy kis házacskára, ahol villany és víz van, semmi több. Írtunk az egészségügyi és a pénzügyminisztériumnak is, hogy szeretnénk, ha ezt támogatnák, mivel nagyon drága a képzés. Sokan lennének, akik jönnének segíteni, füvet vágni, takarítani, építkezni. Négy évig közlekedtem csak bottal, várnom kellett a segítségre, tudom, milyen érzés kiszolgáltatottnak lenni. Nagyon szeretnék az embereknek segíteni, önállóságra tanítani őket, táborokat szervezni, ahol összejöhetünk, főzhetünk. Ezért is lenne fontos, ha találnánk megfelelő területet a vakvezetőkutya-kiképző iskolának.