Az ember évezredek óta használja a fejősállatok tejét, és értékes táplálékként fogyasztva sok hasznos tápanyagot juttat be szervezetébe. A XIX. század végéig a teheneket kizárólag kézzel fejték. Ez idő tájt jelentek meg az első fejőgépek, melyek hatalmas segítséget nyújtottak e különösen nehéz fizikai munka elvégzésében.
A fejőgép 1894-beli feltalálása előtt az ügyes fejősgulyások óránként hat tehenet tudtak megfejni. Gépi fejéssel óránként akár százat is. Igaz, azóta a tehenek sokkal több tejet adnak, de a kézi fejés mindenkor az igen nehéz fizikai munkák közé tartozott. Ma pedig robotokról és robotfejésről beszélünk. De mi is az a robot?
A robot egy elektromechanikai szerkezet, mely előzetes programozás alapján képes különböző feladatok végrehajtására. Lehet közvetlen emberi irányítás alatt, de önállóan is végezheti a munkáját a számítógép felügyeletére bízva. A robotokkal rendszerint olyan munkákat végeztetnek, amelyek túl veszélyesek vagy túl nehezek az ember számára. És itt jön képbe a fejés…
Más elnevezés szerint automatizációnak is hívhatjuk, mivel emberi beavatkozás nélküli rendszerről van szó. A robotfejőgépes rendszerek megjelenése és üzemi forgalomba helyezése harmincéves múltra tekint vissza. Ez alatt a viszonylag rövid idő alatt óriási fejlődés ment végbe az emberi beavatkozást nélkülöző gépek piacán. Ennek a folyamatnak a hátterében különböző okokat fedezhetünk fel, melyek közül a legfontosabbak talán a megfelelően képzett munkaerő hiánya, az élő munkaerő költségének drasztikus megnövekedése és a munkára, azaz a fejésre fordított idő mennyisége. A tejtermelő gazdaságokban ugyanis a fejésre fordított idő elérheti a teljes munkaerőigény 30-35%-át is. Nemcsak a fejlett világot érinti a szakképzett munkaerő hiánya, nálunk is hasonló a helyzet, ezért a szerbiai közepes és nagy tejtermelő telepek is az automatizálásban, a robotok alkalmazásában látják a megoldást.
A robotfejés sikerének kulcsa a megfelelő menedzsmentháttér. A robotfejés nem azt eredményezi, hogy nem lesz szükség emberre a telepen, hanem inkább a munkaerő átszervezését, a hatékonyságának növelését. A fejősök helyett olyan emberre lesz szükség, aki tudja kezelni a gépet, értelmezi a rendelkezésre bocsátott temérdek adatot, és ennek megfelelően valós idejű problémamegoldást tud alkalmazni. A nehéz fizikai munka mértéke csökkenthető, a munkacsúcsok redukálódnak, de mindig lesznek olyan tehenek, amelyeket fel kell hajtani vagy külön kezelni, ezért kellenek a fizikai munkások is a telepen. Számuk azonban csökkenthető, abban az esetben, ha a robot által mért és adott információkat megfelelően ki tudjuk használni. Ez azonban napjainkban még gyerekcipőben jár. A kapott paraméterek önmagukban nem informatívak, így több paraméter együttes vizsgálata hozhat valódi eredményt. Továbbra is megmaradnak olyan feladatok, mint a napi vagy a heti ellenőrző tevékenység. Előbbihez tartozik az etetés, a takarítás, az állomány-egészségügyi feladatok, kiegészülve az új tennivalókkal, mint a takarmány feltolása, a számítógép által adott információk értékelése és az ennek megfelelő problémamegoldás. Utóbbihoz tartozik az almozás, az állatorvosi feladatok, mint a vemhességvizsgálat, a tehenek beszoktatása, a csoportoptimalizálás, a koncentrátum kalibrálása és a heti robotkarbantartás is (pl. fejőgumik, fejőkelyhek ellenőrzése, fertőtlenítő folyadék tartályának feltöltése stb.).
Takarmányfeltoló robot
A takarmányozásnál különösen fontos figyelni a tömegtakarmányok minőségére. Mivel a csoportok kialakítása eltérhet a hagyományos, termelés szerinti csoportosítástól — a laktáció száma szerinti csoportosítás —, így egy frissfejős ugyanazt a PMR-t (részleges takarmánykeveréket) kapja, mint a laktáció végén lévő tehén, vagyis nincsenek olyan csoportok, amelyekkel meg lehetne etetni a gyengébb minőségű szilázsokat. A napi takarmányadagot illetően a PMR egy választott termelési mennyiségre van beállítva, az ezen felüli többletszükségletet a robotban kapja meg a tehén, kiegészítő abrakként, a saját tejtermelésétől függően. Nagyon fontos a robotok egyenletes terhelése, hogy ne legyen sorban állás a teheneknél, így ezt az időt a nagyon jelentős nyugodt kérődzésre fordíthatják.
Az istállórobot-technológiának alappillére az önkéntesség. Nagy hangsúly van a tehénforgalom önkéntességén, amivel meg lehet takarítani a felhajtók munkáját. A tehénáramlás fő motorja a takarmány. Fejőrobot–etetőasztal–pihenőbox, fejés–takarmányfelvétel–kérődzés. Ahhoz, hogy a tehén önként menjen a robotba, olyan abrakot kell kínálni számára, amely ízletes, és máshol nem fér hozzá. Ilyen a melasz vagy egyéb olyan anyag, amely könnyen hozzáadható a csalogató abrakhoz. Ez azonban nehezebben fog megvalósulni, ha az állományban gyakoriak a lábvégproblémák. Ennek felismerése, illetve a klinikai tünetek megjelenése előtti kezelése kritikus pont. Nem szabad megvárni, hogy a tehén lesántuljon. A robot erre vonatkozólag is ad információt, ám a kezelések végrehajtása továbbra is emberi munkához kötött feladat marad.
Fejőrobot
Az állatjólét terén a lehető legnagyobb mértékben kell megteremteni a nyugalmat. A stresszmentes állatjólét elveinek megfelelően a gondozók is hozzájárulhatnak a tejtermeléshez, csupán annyival, hogy igyekeznek a tehénnek a legkisebb stresszt okozni, hogy bot és hangerő helyett „zsebre tett kézzel” tudják hajtani az állatokat.
Végül, hiába a legjobb robot, ha nincs mögötte az ember, aki ki tudja értékelni az adatokat, és ennek függvényében helyes döntést hoz. Ha a telep megfelelően tud alkalmazkodni a megváltozott feltételekhez, melyeket a robotfejés követel, akkor az új technológia beváltja a hozzá fűzött reményeket. Ebben viszont még a folyamat elején áll a hazai technológia.
