home 2024. december 05., Vilma napja
Online előfizetés
Régen nagyobb becsülete volt a kenyérnek
Kónya-Kovács Otília
2022.07.15.
LXXVII. évf. 28. szám
Régen nagyobb becsülete volt a kenyérnek

Búza, búza, de szép tábla búza… A muzslyai határban, az immár 39. alkalommal megszervezett Aratóversenyen a többi közt a címbe foglalt nóta is felcsendült néhányszor. A Rémusz Hagyományápolók Egyesületének zenészei ugyanis minden csapatnak elhúzták a nótáját. Nagy melegben folyt a munka, de senki sem panaszkodott.

Palatinus Ervin tanácselnök, az egyik fő szervező örömmel nyugtázta, hogy föl vannak gyürekezve a versenyzők, nagyon ügyesen dolgoznak, és bármilyen döntést is hoz a zsűri, mindannyian győztesek.

— Nagyon fontos a muzslyaiak életében ez a hagyomány, mert régen sem volt könnyű megszervezni a kenyérgabona betakarítását. Minden időnek megvolt/megvan a saját öröme és gondja is. A mi őseinknek ez a kenyér ünnepe volt, mert amikor arattak, tudták, lesz majd télen kenyér. Most is nagy örömöt szerez, de két dolog nagyon aggaszt bennünket. Az első gond, hogy a szárazság kihatott a hozamra, a másik pedig a gabona ára — mondta a tanácselnök, aki maga is mezőgazdasági termelő, állattenyésztő.

A rendezvényt hivatalosan Fremond Árpád, a VMSZ alelnöke nyitotta meg, és arról beszélt, hogy a XXI. században az élelmiszernek az előállítása, megtermelése óriási stratégiai kérdés.

— A mi feladatunk, hogy ráirányítsuk a figyelmet magára a mezőgazdaságra, illetve a mezőgazdasági termékeknek a fontosságára. Mindent meg kell tennünk az elkövetkező időszakban is annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelőink nagyobb, európai szintű támogatásban részesüljenek, mert ahhoz, hogy versenyképesek tudjanak maradni, több pénzre van szükség, nagyobb területalapú támogatásra. Nagyon fontos, hogy ezzel a rendezvénnyel rámutassunk, mennyire nehéz volt a búzának a termelése, az aratása, a mindennapi kenyérnek a megteremtése. Nem szabad elfelednünk, hogy az őseink mennyi verejték által tudták előállítani ezt a terméket — hangsúlyozta Fremond Árpád.

A tordai csapat kaszása, Kónya János elmesélte, hogyan készült erre a megmérettetésre.

— Kikalapáltam a kaszámat, most pedig beállítottam ennek a búzának a magasságához. Nem is kell más felkészülés, csak a hagyományok szeretete. Édesapámtól tanultam meg kaszálni. Gyerekkoromban én voltam a fiatalabb, én mentem elöl, utánam jött a bátyám, és apám ment a hátunk mögött, ő diktálta, hogyan haladjunk. Persze kifáradtunk, míg meg nem tanultuk a kaszának a fekvését. Én azt a tudást használom még most is, amelyet gyerekkoromban elsajátítottam.

Sötét Erzsébet a családjával állt be az aratók közé. Mint mesélte, már nyolcévesen részt vett az aratásban, kötélteregetőként.

— Valamikor minden kalászt össze kellett szedni, hazavinni a jószágnak, nem volt nagy prédaság, mint mostanság, mert szerintem most sok kenyeret eldobnak, nem becsülik meg. Annak idején, ha véletlenül elejtettük a kenyeret, felvettük, és meg kellett csókolnunk, olyan nagy becsülete volt. Én ehhez tartom magamat a mai napig, sőt, mielőtt megvágnám, mindig keresztet csinálok az aljára.

Palatinus Aranka a kezdetek kezdetén is jelen volt, amikor megálmodták ezt az azóta már nagyra nőtt rendezvényt. Nem volt könnyű dolguk, mert az embereket nehéz volt rábeszélni, hogy mutassák be az aratási hagyományokat.

— Akik tudtak kézzel aratni, azoknak könyörögni kellett, hogy jöjjenek el. Azt mondták, nem akarnak színészkedni, de végül sikerült néhány idősebb házaspárt rábeszélni. Tehát már akkor is az volt az elképzelés, hogy bemutassák a jövő generációinak, hogyan takarították be a kenyérgabonát kézi erővel. Később nemzetközivé vált az aratóverseny. Örülök annak, hogy a helyszínen bemutatkoznak a kézművesek és a termelők is. Most például az egyik krumplitermelő a kis csapatával süti a burgonyát, és osztogatja a jelenlévőknek, de itt van a helybeli gombatermesztő is, aki gombapaprikást főz, és ingyen adja az ételt. A hagyományápolók birkapaprikást készítenek, a nőszervezet a vendégek részére disznópaprikást főz, de van itt lángos, és sült kolbászt is árulnak.

Szarvák Imre és családja több száz kilogrammnyi burgonyát készített elő, és folyamatosan sütötték, kínálták a járókelőknek, nézelődőknek, közben egy üstnyi finomságot is főztek, melybe ugyancsak hazai termékek kerültek, krumpli, tészta meg egy kis ízfokozó kolbász.

Az aratóversenyen korábban is Dobó József családja körül mindig nyüzsgött néhány gyerek. Elmondta, ezúttal megújultak, hiszen Zita unokájukon kívül csatlakozott hozzájuk három kisfiú, Kovács Kornél és a Babinszki fivérek, Ádám és Áron, akikben a jövő kaszásait látja, a hagyomány folytatóit. A fiúkkal arról is beszélgettünk, ők hogyan látják, mennyire lehetett ez a munka nehéz. Kornél így fogalmazott: „Ha már ekkora búzaföldek vannak, és most már a mai világ kombájnnal arat, szerintem nagyon nehéz lehetett.

Közben arról is elmélkedtünk, hogyan jutunk el a búzaszemtől a cipóig, mely frissen, illatosan mindannyiunk kedvence.

Fényképezte: Kónya-Kovács Otília

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..