Azt kell mondjam, jót tett az előadásnak, és nekünk, nézőknek is, hogy nem egy hagyományos színházi térbe került/kerültünk. A szereplőknek is más élmény lehetett ennyire testközelből játszani. A rendezőnek nem volt könnyű dolga, viszont a teret maximálisan kihasználta, bejátszották minden apró sarkát. A közönséget sem hagyták túl sokáig üldögélni, többször változtattunk helyet. Mi is utaztunk a történettel. A makrancos hölgy egy olyan vígjáték, amelynek jelenetein és karakterein sokszor kacagunk, központi témái a hatalmi és a két nem közti csatározás. Láthatunk apa és lányai viszonyt, végignézzük a nők és a kérőik kapcsolatát, illetve Kata és Petruchio viszonyát. Az akkori, Erzsébet-kori családokon belüli feszültségeket bemutató mű sajnos a mai korra is érvényes, és már Shakespeare korában is heves indulatokat gerjesztett a nézőkben, hiszen a címszereplő lány megzabolázása, betörése a fő történeti szál. A zentai csapat is igen élethűen mutatta be, hogyan töri be Petruchio a makrancos Katát. Bizony erőszakosan, itt-ott jól megkínozva, ami már a családon belüli erőszak halmazába sorolható.

Fotó: Pannon RTV/Szkocsovszki László

Lőrinc Tímeának ez volt a doktori vizsgaelőadása, s egy nagyon izgalmas ruhába öltöztette a darabot. Vajdaságiasította. A szereplők nem feltétlenül irodalmi nyelven szólalnak meg, sőt. Van itt kétnyelvű apa, van a magyart erősen törő lány, bánáti tájszólás, és mint később megtudtam, a kupuszini, a székelykevei és persze az észak-bácskai tájszólás is megjelenik. Ez a nyelvi keveredés teljesen a mába, az itt és mostba helyezi a történetet, de Shakespeare mondatai sokszor eredményeztek nevetést, amikor bánáti tájszólásban szólaltak meg. Baptistát, a lányok apját Uroš Mladenović alakította, aki előtte nem játszott magyar nyelven, itt viszont a szerb szöveg mellett jócskán akadtak magyar mondatai, de megbirkózott vele.

A címszereplő Katát Grgity Nikoletta formálta meg, aki óriási energiával robbant be a színre, igazi keményfejű, csökönyös lányt hozva, hogy utána szelíd báránnyá váljon az előadás végére, amikor is — bár elmondja, hogyan kell egy nőnek viselkednie, mivel tartozik hites urának, de végül — visszaadja a karikagyűrűt az őt „megszelídítő” férjnek, akit Ricz Ármin formált meg olyan élethűen, hogy a teremben ülő összes nő összerezzent néhány pillanatban, amikor éppen a markancos feleség megzabolázása, „tanítása” zajlott. 

A két kérőt, azaz Hortensiót és Lucenciót Dudás Dániel, valamint László Roland személyesítette meg, Ágyas Ádám pedig mint Tranio, a segéd jelent meg. A makrancos kisasszony testvérét, Biancát Verebes Judit alakította, aki az elkényeztetett, csak magával foglalkozó, félig magyar, félig szerb apuka kedvencét hozta. Grumio szerepében Kőműves Csaba Bence volt látható, ő játszotta a szerzetest is. Lucencio apjaként pedig Dévai Zoltán is megjelent a színen.

Az előadás létrejöttét a Magyar Nemzeti Tanács támogatta, háttérsegítséget pedig Máriás Endre és Török Ákos nyújtott. A darab rendezőasszisztense Nešić Máté volt, dramaturgja Siflis Anna. A plakátot Király Olga tervezte, a koreográfus Resócki Rolland volt.

A BeeHome ideiglenes társulata levette a nézőket a lábukról, aki teheti, nézze meg az előadást.