Az ENSZ tagállamai 1996. november 21-én és 22-én tartottak egy kétnapos konferenciát, mely aztán World Television Forumként, vagyis televíziós világfórumként vált ismertté. Ez volt az első nagyobb megbeszélés, ahol az ENSZ-tagállamok vezető médiaszemélyiségei azért találkoztak, hogy megvitassák a televízió szerepét a modern világban. A világfórumból nőtt ki aztán a televíziózás világnapja, ami így természetesen korántsem azt jelenti, hogy mindenkinek tévéznie kellene ezen a napon. A megemlékezés nem is direkt a nézőknek szól, inkább afféle megállapodás a tévétársaságok között, hogy ezen a napon olyan kiemelkedő témákról ejtenek szót műsorrendjükben, mint a béke, az együttműködés, a fejlődés. A televíziós világnap inkább csak jó szándékú törekvés tehát, nagyobb az elvi jelentősége, mint a gyakorlati haszna. A televízió a XX. század leggyorsabban elterjedt tömegkommunikációs eszköze. Bár Tihanyi Kálmán szabadalmaztatta 1926-ban az első tv-rendszert, majd Mihályi Dénes (E. H. Traub fizikussal) megalkotta a képet 240 sorra felbontó készüléket, sőt 1936-ban, a Gellért Szállóban ki is próbálták az első zárt láncú tv-közvetítést (30 méter távolságra közvetítették a képet), a televízióközvetítés nem Magyarországon indult meg elsőként. 1936-ban Angliában a BBC, 1939-ben pedig az USA-ban az NBC kezdte a rendszeres képközvetítést. Goldmark Péter Károly, a CBS alkalmazottja dolgozta ki a színes televízió szabványt. A televíziózás az analfabétizmussal küzdő országokban az iskolát helyettesítette, a különböző dialektust beszélő országokban pedig az egységes nemzeti nyelv terjesztését segítette elő. A 80-as években megjelentek a kereskedelmi csatornák, majd a kábelen, műholdon fogható tematikus csatornák. Manapság rengeteg tv-állomás közül választhat a televíziózni óhajtó egyén: többek között számtalan sport-, zene-, tudományos- és filmcsatorna szolgálja az előfizető szórakozását. Vajon a mai világban, a számítógép és a világháló egyre nagyobb térhódítása idején mennyire népszerű még a televízió? Rabja-e a tévének? — kérdeztük ezen a héten olvasóinkat.
BALOG Ildikó hajdújárási kereskedő:
— Nem hiszem, hogy rabja volnék a tévének. Most sincs és kiskoromban sem volt tv-készülék a szobámban. De nem is hiányzik. Ha valamit meg szeretnék nézni, akkor arra rákeresek a neten. Egyszerűbb is, mert bármikor megtehetem, amikor időm van rá. Nem úgy mint a tv-vel, annak a műsorideje kötelez. Ha mégis tévézek, akkor általában ismeretterjesztő csatornákat választok, például a Discoveryt, a Nationale Geographicot vagy a Spektrumot.
LAVRÓ Tihamér szabadkai egészségügyi technikus:
— Filmeket általában DVD-ről nézek vagy az internet útján, mert a tv-ben zavaró a sok reklám, mely megszakítja az adást. A híreket is inkább az interneten olvasom, így én döntöm el, mely rovatokban szeretnék többet-kevesebbet böngészni. Ritkán ülök le tévézni csak úgy, unaloműzés gyanánt. Amit megnézek a tévéadások közül, azok a sportműsorok: Európa-bajnokság, világbajnokság, olimpia és focimeccsek, ha egy számomra kedves csapat játszik, tehát van kinek szurkolni. Ez azonban nem sok időt vesz el naponta az időmből, így én nem tartom magam a tévé rabjának.
SZABÓ Rozália szabadkai nyugdíjas:
— Van televízióm, de nem vagyok a rabja. Szívesebben olvasok, és nap közben a rádiót hallgatom. Volt egy műsor, a Verssorok című, melyben a hallgatók is felolvashatták a kedvenc verseiket, én is gyakran telefonáltam, de az utóbbi időben nem hallom ezt a műsort. Amikor az unokáim eljönnek hozzám, akkor általában az az első dolguk, hogy valamilyen rajzfilmet keressenek a tévében, de gyorsan megunják, és akkor játszhatunk. Én a televíziót esténként kapcsolom be, mert úgy könnyebb elaludnom, bár néha sokáig kell váltogatnom az állomásokat, hogy ne valamilyen bűnügyi sorozatra kapcsoljak, azokat ugyanis nem szeretem.
BICÓK Géza óbecsei földműves:
— Nem tartom magam a televízió rabjának. Fiatalabb koromban sokkal több időt szakítottam tévézésre, habár akkor több munkám volt, de valahogy szívesebben leültem a képernyő elé. Manapság több a szabad időm, de a tévé helyett inkább elmegyek a kollégákhoz beszélgetni, kártyázni egyet. Tévézés közben gyakran elfáradnak a szemeim, és legtöbbször elszundikálok műsor közben. Lehet, hogy öregszem, de az is lehet, hogy a műsor nem köt le annyira. Leginkább magyar nyelvű műsorokat választok, meg a hazai televíziók híradásait, a magyarországi híradókat csak elvétve, mivel azokban túl sok erőszakos cselekményről szóló hírt hallani, és az felidegesít. Nagyon szeretem a vetélkedőműsorokat — sajnos egyre kevesebbet látni belőlük —, a különféle ismeretterjesztő és mezőgazdasággal kapcsolatos adásokat és a vígjátékokat. A sorozatok közül kettőt követek csak, a többi nem érdekel, hiszen nagy részük ugyanarra a kaptafára készül. Hiányolom a kínálatból a szórakoztató műsorokat, mint amilyen a régebbi kabarék, bohózatok, vidám jelenetek voltak. Korábban több ilyen műsort is sugároztak az egyes csatornák, most viszont csak elvétve egyet-kettőt.
VOJNIĆ Valentin királyhalmi tanuló:
— Szeretek televíziót nézni, de nem mondhatom, hogy rabja vagyok a tévének. Naponta tévézek, vannak állandó műsorok, melyeket figyelemmel kísérek. A sorozatok közül a Szökés a kedvencem, hacsak tehetem, megnézem. A műsorújságból és a tévéállomások ajánlóiból válogatok, ritkán ülök le úgy a tévé elé, hogy kapcsolgatok egyik állomásról a másikra, majdcsak találok valamit. A televíziós társaságok programkínálatával elégedett vagyok, ami felkelti az érdeklődésemet, azt megtalálom valamelyik csatornán. Követem a különféle tehetségkutató műsorokat is, a sportműsorok közül pedig leginkább a Forma—1-et tekintem meg.
DÓRÓ Judit hajdújárási környezetvédelmi technikus:
— Nem igazán vagyok rabja a tévének, dolgozom, így naponta csak kevés idő jut rá. Ha délelőttös vagyok, akkor munka után pihenek, elvégzem az otthoni teendőket és csak este ülök a tévé elé megnézni néhány sorozatot. Szeretem a Barátok közt címűt, ünnepek alkalmával pedig, amikor több szabad időm van, akkor megnézek egy-két jó filmet. Nagyon szeretem a romantikus filmeket, és mivel ilyeneket csak ritkán tűz műsorára a tévé, ezért főleg a világhálón keresek ilyen műfajú alkotásokat. Úgy látom, hogy a világháló, főleg a fiatalok körében, egyre inkább kiszorítja a televíziót, s lassacskán átveszi a helyét.