A vendégek Tamásfalva testvértelepüléséről, a magyarországi Hosszúhetényből, valamint Romániából, Újszentesről érkeztek. Őket erősítették a „hazai” csapatok, amelyek főleg fiatalokból és a helyi meg a környékbeli női szervezetek tagjaiból verbuválódtak.

A hivatalos megnyitón az egybegyűlteket Lázár Jenő, a begaszentgyörgyi község alelnöke, Szarka Edit, a Széchenyi István MME elnök asszonya, Mihajlo Grujić, a tamásfalvi helyi közösség tanácselnöke, Dénes Ildikó, Újszentes kulturális tanácsosa, dr. Csörnyei László, Hosszúhetény polgármestere köszöntötte, majd a rendezvényt Dobai János tartományi környezetvédelmi segédtitkár nyitotta meg.

Egy biztos: a jelenlevők mindannyian szerették a palacsintát, sőt, talán még azt is tudták, hogy az étel a római korból származik, és a légiósok is ismerték. A szorgos kezű asszonyok olyan ízletes és egyben látványos palacsintakompozíciókat készítettek, hogy azon csak ámulni lehetett! Meg is kapták a jutalmat érte — különdíj formájában.

A versenyszámokat a szervezők számtalan ügyességi játékkal színesítették. Az eseményre, amely a falunapon kívül a másik legnagyobb rendezvénynek számít, összegyűlt a település apraja-nagyja. Arról most ne essék szó, hogy hány palacsintát sütöttek, vagy hányat kentek meg mogyorókrémmel és hányat baracklekvárral...

A csoportok közül egyik sem tudta előre, mi vár rá, a feladatokat a helyszínen kapták, és ez még izgalmasabbá tette a vetélkedést. Az összesített pontozás alapján az első helyet a párdányiak érdemelték ki, a másodikon a karađorđevói Vidovdan nőszervezet, a harmadikon pedig a tordai Orgonavirág kézimunkacsoport végzett.

A közös ebéd után kiváló műsort mutattak be a hosszúhetényi, az újszentesi és a tamásfalvi művelődési egyesületek tagjai. A program a három ország három településének művelődési egyesületei közötti kulturális együttműködési megállapodás aláírásával kezdődött, este pedig jó hangulatú bállal koronázták meg a fesztivált.

Mi fán terem a talicskaolimpia?

A közelmúltban tizenharmadik alkalommal indul útra a tamásfalvi küldöttség Hosszúheténybe, a talicskaolimpiára. A település képviselőin kívül két, ifjakból álló, a talicskás megmérettetésre igencsak felkészült csapat is jelen volt. Hogy a versenyt mi teszi érdekessé? Elsősorban a feladatok furfangossága, mivel különféle akadályokon át kell a rakománnyal eljutni a célba, illetve megoldani a feladatot az éppen aktuális „szabályok” szerint, a követelményeknek megfelelően. Néha a könnyűnek tűnő megoldásokhoz igen kacskaringós úton lehetett eljutni...

És hogy honnan ered a talicskaolimpia? Egy tornatanárnak, Papp János úrnak házépítés közben jutott eszébe, hogy a talicskatolás is lehet jó móka. Hogy az ötlete még érdekesebb legyen, böngészni kezdte a térképet, hogy fellelje a Hosszúhetényhez hasonló nevű településeket. Így a szervezők Hetinnel, azaz Tamásfalvával is kapcsolatba léptek, és a viszonyt immár tizenhárom éve ápolják, mélyítik, éltetik — mindkét oldalról.

Nos, ezen a talicskaolimpián sikeresen szerepeltek a tamásfalviak, az egyik csapat ugyanis a második, a másik pedig az ötödik helyen végzett, egyéniben is volt egy harmadik és egy negyedik helyezés, ami, valljuk be, igencsak szép eredménynek számít.