Palába tört

Palába tört

Györffi Réka verse, Martinek Imre fotója

Palába tört csontok szitálják
arcodra napok zöldes fényét
összezsugorodsz, nem akarsz
megmaradni önálló lényként.
 
rabságod fakó mámora
zavar fel csillámalga felhőt
Barázdált alagút mélyén
kitaszított testedet várom,
s szemeid fölött őrködöm
tízezer nyárból raklak össze:
szép leszel mély és álnok,
szél leszel hűs és áldott.
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Szépirodalom rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Palába tört
Szépirodalom
Palába tört
Szépirodalom
  • Szathmári István
  • 2019.02.26.
  • LXXIV. évfolyam 8. szám
Facebook

Támogatóink