A kötet emléket állít nt. Thomka Viktornak, a hertelendyfalvi születésű lelkipásztornak, aki 1945 és 1968 között hirdette az Úr igéjét a torontálvásárhelyi gyülekezetben — sorrendben tizenkettedik lelkészeként —, a mártírhalált halt Gachal János püspök úr örökébe lépve. A könyvnek ezt a részét Máté Lajos, a torontálvásárhelyi református egyházközség gondnoka méltatta, Pál apostol zsidókhoz írt levélének  igeszakaszát idézve: „Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik Isten igéjét hirdették néktek” (Zsid — 13:7/a).
A műsor folytatásának főszereplői a helyi Kéknefelejcs énekcsoport, valamint a népi és moderntáncokban, a balettművészetben és az iskola irodalmi szakkörében jeleskedő gyermekek voltak. A tanulókat Vladislava Vojvodić koreográfus, Kovács Csilla és Szabados Elvira osztálytanítók, valamint Zairi Györgyike magyartanárnő készítették fel. A műsor során néhány hajkölteményt is bemutattak Jóvér Mónika helyi fodrásznő alkotásait, és a publikum is szólásra emelkedhetett. Ezzel a lehetőséggel csak a Pipacs Nőegylet képviseletében érkező Csanki Rozália élt, külön köszönetet mondva a Budapesten élő Bada házaspárnak. Zárszóként az est ötletgazdája üdvözölte az egybegyűlteket, és kötetlen társalgásra marasztalta őket a debellácsi kultúrház előcsarnokában. A közönség megtekinthette az ifj. Gara Sándor és Krivácsi József helyi amatőr alkotóművészek akvarelljeiből, grafikáiból összeállított tárlator, s Tatár Erzsi néni helytörténeti zamatú publikációi is bemutatásra kerültek.
Az máris bizonyos, hogy Erzsi néni munkája nem tűnik el nyomtalanul. Ha több nem is, néhány morzsája megmarad nekünk és az utánunk jövőknek — akkor is, ha a falu lakossága lassan elöregszik, az egyre embertelenebb életkörülményekkel küzdő fiataloknak pedig gyakran már magukra és egymásra sem jut elegendő idejük, nemhogy az egyszer volt, s vissza soha nem térő időszak megismerésére...