Attila egy nagyon elszánt, semmitől meg nem riadó ember, aki a céljaiért mindenre képes.    

— A jugoszláv háború előtt, a ’90-es évek elején édesapámnak volt egy kis videotékája, nagyon szerette a filmeket, állandóan a kedvenceiről mesélt, s engem már néhány éves koromban elvarázsoltak ezek az alkotások. Akkor még nem értettem őket, de a feszültséget átéreztem. Főleg akciófilmek voltak ezek, tudattalanul hatottak rám, olyannyira, hogy a mozi egészen beszippantott. Valamiért európai filmeket keveset néztem, amerikaiakat viszont annál többet — kezdi a történetét. — Aztán elég gyorsan eldöntöttem, hogy én is filmeket fogok csinálni. Persze eleinte senki nem vett komolyan, de nem érdekelt. Szabadkán jártam Egészségügyi Középiskolába, angolul akkor még alig-alig beszéltem. Aztán elkezdtem futni. Nem azért, mert annyira szerettem, a foci jobban vonzott, de volt az ország legjobb futója számára egy amerikai ösztöndíj. Én nem akartam világbajnok lenni, csak kijutni Amerikába, hogy filmeket készíthessek. Így elkezdtem keményen edzeni. Országos bajnokként kerültem ki az Egyesült Államokba. Amikor választani kellett, hová szeretnék menni, Oklahoma mellett döntöttem, ahol nem igazán élnek szerbek vagy magyarok.

Fotó: Kim Hillel Yunkyoung 

* Miért volt ez fontos?

— Hogy ne történjen meg velem az, ami törvényszerűen megtörtént volna, hogy csak szerbiai vagy magyarországi emberekkel barátkoztam volna, hiszen meg szerettem volna tanulni a nyelvet, és ismerkedni, szocializálódni. Itt pedig erre rá voltam kényszerülve, s nagyon gyorsan a világ minden tájáról érkező barátokra is szert tettem. 

* Rögtön belevágtál a filmezésbe, vagy azért ez nem volt ennyire egyszerű?

— Beiratkoztam az egyetemre, és könyvelést tanultam. Most csodálkozva nézel rám, pedig ez nagyon fontos a film világában, hogy ismerd meg az anyagi részét, hátterét is. Nem jelentkeztem rendezői szakra, mert szerintem magadnak kell ezeket megtanulnod, kitapasztalnod, egy tanár ezt nem taníthatja meg. A filmkészítés üzleti részét ismerni azonban nagyon hasznos és fontos. Tudni kell, hogy én nagyon rossz vagyok matekból, így majdnem már az elején elbuktam, a felvételi tanácsadó be is hívott beszélgetni, hogy javasolja, váltsak szakirányt. Azt mondtam magamnak, oké, ez egy kihívás, és meg fogom csinálni. Így is lett, maximális pontszámmal végeztem el az egyetemet 2011-ben. Másnap repülőre ültem, és Los Angelesbe utaztam. A bankszámlámon ha volt 2000 dollár, melyből néhány hónapig meg tudtam élni. 

Forrás: Move Mountains Pictures

* És bekopogtattál a producerek ajtaján, hogy „itt vagyok, segítsetek filmet készíteni”?

— Ááá, dehogy! Tudom, te is viccből kérdezed, de ez nem így megy. Elmentem a Universal Studiosba, hogy minél közelebb kerüljek a tűzhöz, és kaptam volna munkát mint perec- és kifliárus, de nem volt még zöldkártyám, így nem tudtam elvállalni. Jártam a Hollywood Boulevard-ot, bekopogtam a kis fagyizóktól az éttermekig mindenhova, de kiderült, hogy diplomásként túlképzett vagyok, nem alkalmazott senki. Egyik nap a konditeremben edzettem, s odajött hozzám egy férfi, aki már egy ideje figyelt, és azt mondta: fogadjunk, hogy ezt a súlyt nem tudod felemelni. Felemeltem, és beszédbe elegyedtünk. Mondtam neki, hogy munkát keresek, erre ő: adok én neked munkát. Egy óriási cég vezetője volt, egy befektető, aki többek között filmsztárok pénzét segít befektetni, kezelni, tanácsot ad például Ashton Kutchernek, Eva Longoriának. Ez volt az első munkám az Államokban. Neki is mondtam, hogy én filmet akarok csinálni, de nincs rá pénzem. S ő volt az, aki egy életre szóló tanácsot adott, azt mondta: ez rossz gondolkodás, így soha nem fogsz semmit csinálni. Először mérges lettem, aztán megértettem. A semmiből is létre lehet hozni valamit. Fel is mondtam, és belevágtam. Magamnak is be akartam bizonyítani, hogy képes vagyok rá.

* Ez a gondolkodás akkor elég sikeresnek is bizonyult, rövidfilmeket és egész estés játékfilmeket is készítettél, igen kis költségvetésből, és tavaly bemutatták a Live and Die in East L. A. című filmed, melynek forgatókönyvét is te írtad. A filmről azt írják: krimi, dráma, egy kis művészfilmes beütéssel. Izgalmas stílusegyveleg.

— Remélem, hogy az. Van egy nagy kedvencem, az Amores Perros, s óriási dolog, hogy ugyanaz a marketingesem, aki ennél a filmnél is volt. Ez nagyon nagy szó. Voltak, akik Kuroszava vagy Luis Buñuel filmjeihez hasonlították az enyémet. Buñuel alkotásait talán gyerekként láttam, hiszen apám nagy rajongója volt, elképzelhető, hogy megragadt valami az emlékezetemben. Igyekeztem egy összetett, többrétegű filmet készíteni, mely nemcsak egy dologról szól, több értelmezési síkot nyit meg, s üzenete is van. Három és fél évig készült, csak a benne levő 6 perces animáció hat hónapig, hiszen egy japán művész dolgozott rajta. Amikor kész lett, bumm, beütött a COVID. Nem tudtam, mit csináljak. Bemutatni nem sok értelme lett volna, ezért félretettem, ám valahogy eljutott az emberekhez, és kaptam egy mailt Peter Billingsley-től, aki egyebek között az Ironman producere is, hogy látta a filmem, és szeretne a következő munkámnak a producere lenni. Őrület. Nem akartam elhinni. Felajánlott egy ösztöndíjat, mely által fejleszthettem a  történetet, s eközben megismertem további nagy producereket. Például Michael Schamberget, aki a Pulp Fiction vagy a Django Unchained producere is volt, s ő mondta, hogy ha van egy kész filmem, akkor azonnal dobjam piacra, hogy az emberek, kritikusok láthassák. Két hónappal később már minden bürokratikus dolog el volt intézve, s bemutattam a filmet a Sony Pictures stúdióban, de Cannes-ban is vetítették, sikere volt.

* Mi volt számodra a legjobb visszajelzés a filmedre?

— Egyértelműen az, amikor a nagy producerek megkerestek, hiszen hozzájuk borzasztó nehéz eljutni, konkrétan lehetetlen. Megtörtént, s azt éreztem, végre van egy hátszelem is. Jó érzés tudni, hogy ha előkészítek egy új filmet, fel fogják nekem venni a telefont. Én a semmiből jöttem, egy 150 dolláros kamerával forgattam az első munkáimat, melyekről készítés közben azt gondoltam, ezek a világ legjobb alkotásai, aztán egy hét után, amikor újranéztem őket, azt gondoltam, szörnyűek. De mindez nagyon jó tanulási folyamat volt számomra.

* Írod a forgatókönyvet, rendezel, sőt, játszol is a filmjeidben, bár mindenhol hangsúlyozod, nem vagy színész.

— Valóban nem vagyok. De szerettem volna az lenni, volt is egy ügynököm, aki elküldött egy castingra, s bekerültem egy országos reklámba, melyet a Universal Studiosban forgattak. Azt hittem, statiszta leszek, erre kiderült, nem, hanem főszereplő. Mindenki körülöttem sürgött-forgott, 800 dollárt fizettek csak azért, hogy ruhákat próbáljak, melyek később nem is látszottak a reklámban. Ez volt a legtöbb pénz, melyet színészként kerestem. (Nevet.) De nem szerettem, mert úgy éreztem magam, mint egy prostituált. Mindenki dirigált, irányított, úgy voltam vele, inkább játszom én a saját filmjeimben. A színészet egy külön szakma, s csak nagyon kevesen művelik magas szinten. A saját karakteremhez hasonló figurát könnyű eljátszani, de hitelesnek lenni egy egész másik szerepben iszonyú nehéz. Úgyhogy jobban szeretek a másik oldalon állni.   

* Mit lehet tudni a következő filmterveidről, hiszen amennyire megismertelek, biztosan van egy-két ötleted.

— Egész konkrétan három. (Nevet.) Az egyiket valószínűleg félreteszem, hiszen ehhez valóban sok pénz kellene, egy óceánjáró hajón játszódó akciófilmről van szó. Ami a szívemnek kedves, az egy MMA-történet, amolyan sportdráma, mint a Rocky. Ezt exjugoszláv országokban forgatnám, hiszen a történet nagy része itt játszódik, a háború is fontos szerepet kap benne. Ez egyébként az első díjnyertes forgatókönyvem, amit azért mondok el, mert kell a visszajelzés, hiszen a saját történeted lehet, hogy csak neked tűnik jónak. És van még egy horrorfilmötletem is, erős női karakterrel. Azt mondom, sikerült, amit szerettem volna, s itt említeném meg a családom, mely valóban mindig mögöttem állt, s melytől olyan erős érzelmi támogatást kaptam, hogy enélkül most sehol sem tartanék. Tele vagyok tehát energiával, alkotói vággyal, munkával. Meetingekre járok, szinte alig alszom, és minden percét imádom. Más nem is érdekel. Nagy és jó filmeket akarok csinálni, olyanokat, amelyeknek üzenetük van, és nemcsak szórakoztatnak, hanem inspirálnak is.