Károly Adrienn: A művészet terei Csáth Géza, Kosztolányi Dezső, Milkó Izidor és Munk Artúr prózájában

A kötet négy szabadkai származású író, Csáth Géza, Kosztolányi Dezső, Milkó Izidor és Munk Artúr prózai szövegeit vizsgálja a művészeti terek megjelenése szempontjából. A kiválasztott írók közös vonása, hogy mindannyian megközelítőleg egy időszakban, a XIX. század végén és a XX. század elején éltek és alkottak. Csáth Géza (1887—1919) és Munk Artúr (1886—1955) Havas Emillel közösen írt első kisregényüket, A repülő Vucsidolt 1906-ban jelentették meg részletekre bontva a Bácskai Hírlap hasábjain. Munk Artúr első önálló, autobiográfiai érintettségű művét, A nagy kádert több év elteltével, 1930-ban adta ki, míg Csáth Géza bemutatkozó novelláskötetét, A varázsló kertjét 1908-ban publikáltatta. Kosztolányi Dezső (1885—1936) első epikus műve, a Boszorkányos esték című novelláskötete szintén 1908-ban látott napvilágot. Habár Milkó Izidor (1855—1932) 1880-ban jelentette meg első prózai kiadványát, A mindenütt és seholt, köteteinek többségét jóval később, 1924-ben tette közzé. Mivel a kutatás tárgya egyrészt a hagyományos művészeti formákra: a zene-, a képző- és az építőművészetre terjed ki, melyet a modernizmus két újabb művészeti ága, a fotó- és a filmművészet egészít ki, a vizsgálandó írók kiválasztásának következő feltételeként az életművekben megmutatkozó művészeti terek jelenlétének szintje lett felmérve. A kötet a szerző doktori disszertációjának bővített szövege, melyet 2021. október 14-én védett meg az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudomány Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéken.

(Részlet a szerző bevezetőjéből)

Molnár-Krekity Olga: ÁLLATbarátOK — Családi történetek másképpen

„Tágas udvarral körülvett házban nőttem fel, kis- és nagytestű, szárnyas és patás állatok között” — mondja a szerző az ÁLLATbarátOK című új kötetében egy helyen, ezzel máris röviden és velősen bemutatva gyerekkorát az ötgyermekes családban, ahová beleszületett, ugyanakkor utalva arra is, hogy ez a tény a személyiségébe is beépült. Az ÁLLATbarátOKban gyerekkori (állat)barátainak állít emléket, ám nemcsak ennyi: vidám, megható vagy megrázó történeteivel, egyszerű stílusával, lebilincselő mesélésével ember-, illetve állatközelivé hozza az olvasót a háziállatok világához. A történetekből az is érezhető, hogy a szerző nemcsak gyerekkorára emlékezik vissza, hanem olyan élményeiről is mesél a gyerekeknek színesen, érdekesen, amelyekben már a mai falusi gyerekek többségének nincs része. Mert hisz melyik gyerek ismeri manapság, milyen szokásai vannak egy szamárnak, milyen tulajdonságai, hogyan válik egy szamár a gyerekek barátjává? Füles történetéből mindez kiderül. A történetekhez Krekity Csaba készített színes, hangulatos illusztrációkat.

(Részlet Kovács Jolánka előszavából)

Csík Mónika: Szél viszi táncba (101 haiku) — Janovics Erika illusztrációival

Összegyűjtött haikuiban a szerzőnő legtöbbször az idő roskatag várfalából kiragadott pillanatot örökíti meg, annak mozdulatlanságát foglalja szavakba, illetve egy tényleges képet hív életre szavak által. A jellegzetesen vajdasági képek ugyanúgy verssorokba íródtak, mint a táj és életérzés. A kötetbe került 101 alkotás négy nagyobb csoportra oszlik. Az Isteni étek, az Útban a csókig, a Fűízű álom és a Keretbe foglalt képzelet olyan elkülönülő egységek, amelyek tartalmilag különböző haikukat fognak ugyan össze, de az alkotói szándék, a mindenkor fellelhető női hang és szemléletmód, az esszencia megfogalmazására való törekvés egybefűzi a ciklusok darabjait. A kézirat címe a szerzői szándék sommázata. Egyszerre utal formai minimalizmusra, a mondanivaló sűrítésére, a nőiség megjelenítésére, képzőművészeti és zenei illúziókra. A kézirat verseihez hasonlóan továbbgondolásra késztet, hiszen a Szél viszi táncba minden egyes darabja egy saját kis világot hordoz, az olvasónak partnerül kell szegődnie a fel-, illetve megfejtéséhez.
(Részlet Sándor Zoltán recenziójából)

Csík Mónika Szél viszi táncba című könyve egyébként a szabadkai Életjel könyvkiadó 200. kiadványa. A kötet ünnepélyes bemutatója a magyar kultúra napja alkalmából 2025. január 23-án, 18 órai kezdettel lesz a Szabadkai Városi Könyvtár régi olvasótermében.

Pétër László: Hërnyóvétëk

A Hërnyóvétëk kéziratának első, folytatásos közlése 2021 januárja és áprilisa között volt a Magyar Szó Üveggolyó mellékletében, a Tollrajz képzőművészeti rovatban. Zárórésze a Kilátóban látott napvilágot. Az Életjel gondozásában kiadott kötet a Magyar Szóban megjelent szövegek szerkesztett változata. Köztudomású, hogy az Újfutakról, Veternikről, Hadikligetről menekülő székely családok egy félrevezetett csoportját Szabadkán elfogták a partizánok. Közülük 43 férfiembert különítettek el. Hetekig fogva tartották, majd egy kivételével legyilkolták őket. A megrázó történet a Völgységben letelepített bukovinai székelyek körében hosszú évtizedekig kibeszéletlen maradt. Ezt a történetet olvashatjuk az összegyűjtött kordokumentumok és fényképek alapján Péter László könyvében.

Földi Erzsébet: Tükörkép háttérrel

Magánmitológia, emlékezet, családtörténet, korrajz — ezek lehetnek ama kulcsszavak, amelyek nyomán Földi Erzsébet Tükörkép háttérrel című kéziratát az irodalmi műfajok sorában elhelyezhetjük. Memoárról van ugyanis szó, melyben az énelbeszélő saját családja, azaz a többnyelvű és -vallású Barbulovics család történetét meséli el. A narratíva — a személyes és az önéletrajzi emlékezet mozzanatain túl — a XX. századi térségi nagytörténelem eseményeiből építkezik. Az I. világháború, a két háború közötti időszak, a holokauszt tragédiája és a II. világháború katasztrófája, az azt követő szocialista rendszer megszilárdulása és a legújabb balkáni háborúk adják tehát az elbeszélés nagy kiterjedésű kulisszáit. Legfontosabb tere mégis Szabadka és környéke, de az életpályák elágazásai és a rokoni kapcsolatok kiterjedése révén egészen Oroszországig, az Adriai-tengerig, sőt, Dél-Amerikáig vezetnek el szálai. A családi emlékezet által megőrzött és az oral history közvetítette hagyományok, legendák, anekdoták, elbeszélések hősei egytől egyig kisemberek, akiket magukba szippantanak, elragadnak vagy eltaszítanak, kihasználnak, sőt, elveszejtenek ezek a hétköznapi emberi akaratot meghaladó világszínpadi történések. Földi Erzsébet könyve nemcsak család-, hanem egyszersmind várostörténeti tabló is, breviárium, melyben kultúratörténeti képek, irodalmi helyek is megelevenednek: rég eltűnt vagy történetüket, jelentésüket és jellegüket vesztett épületek, utcák, terek állnak az elbeszélés középpontjában, képeznek jelentést, mutatnak rá a múltra, értelmezik a jelen történéseit a múlt perspektívájából. Egy régi Szabadka és Palics képe, sőt, alakjai jelennek meg rajta, miközben a szokáskultúra (ünnepek, évfordulók, jeles napok megtartása a családban), közösségi struktúrák (családi kötődések, szociális és gazdasági rétegeződés az ábrázolt világban), művelődési jelenségek (a társadalmi és kulturális élet a múltban) is új értelmet nyernek, a szokványostól eltérő megvilágításban is láthatjuk őket.
(Részlet dr. Bence Erika recenziójából)