Ezen a napon hunyt el 1986-ban szülővárosában, Budapesten Bárdos Lajos Albert Mihály Kossuth- (1955) és Erkel Ferenc-díjas (1953) magyar zeneszerző, karnagy, zenetudós, érdemes (1954) és kiváló (1970) művész. Kodály Zoltán tanítványa, majd a Zeneművészeti Főiskola tanára. A magyar kórusművészet egyik legkiemelkedőbb egyénisége.
(Budapest, Budavára — 2024. január 3.)
1899. október 1-jén született. „Szívügyének tekintette a magyarországi énekkarok számának és színvonalának növelését, szervezéssel és új kórusművek komponálásával is segítette őket, emellett előadásokat tartott, valamint az ország különböző városaiban megrendezett versenyek zsűritagjaként szakmai tanácsával segítette a kórusokat” — olvasható a róla szóló szócikk összegző elemzésében.
„A zenetudós Bárdos soha nem szakadt el az élő zenétől, a karnagy a pedagógustól, a zeneszerző a keze alatt dalolók sokaságától.”
(Budapest, II. kerület — 2023. január 7.)
Az Éneklő Ifjúság mozgalom keretében, melynek Bárdos tanár úr is esszenciális mozgatója volt, megannyi hangverseny valósult meg: az 1931 és 1950 között működő Magyar Kórus folyóirat által kiadott gazdag zeneirodalom bemutatására, sok iskola részvételével. A mozgalom pezsgő életet vitt a Magyar Kórus életébe, a cserkészmozgalmon belül pedig megindította és elterjesztette a városi ifjúság körében is a népdaléneklést (101 magyar népdal).
Részletes életrajzába a bardoslajos.org oldalt fellapozva kaphatunk betekintést. Lapunk múltidéző rovatában legutóbb 2022. október 1-jén emlékeztünk meg róla.
Bárdos Lajos nagy hatású kórusművei és zenepedagógiai munkássága 1999-ben (posztumusz) Magyar Örökség díjban részesült. „Rectos decet collaudatio…”, azaz „Az igazakhoz dicséret illik…” — írta róla annak idején a laudátor. A díjátadás 1999. szeptember 18-án történt Budapesten, a Gundel Étterem Erzsébet királyné báltermében.
Fényképezte: Martinek Imre
