Lassan nálunk és a környező országokban is kezd mérséklődni az infláció. A pénzromlás okait kutatva könnyű beazonosítani, hogy a folyamatok már a koronavírus megjelenése előtt beindultak. Aztán a pandémiát, majd az orosz—ukrán fegyveres konfliktus kitörését is sokan próbálták nyerészkedésre kihasználni.
Mert az ellátási láncok a lezárások, óvintézkedések, valamint egyéb okok miatt valóban szakadoztak, de az ennek nyomán fellépő piaci hangulat oda vezetett, hogy a vevők olyasmiért is hajlandóak voltak a korábbinál többet fizetni, aminek drágítását objektív okok nem indokolták. Az utólag publikált statisztikák aztán egyértelműen megmutatták, hogy a vállalatok sok esetben haszonszerzési céllal hivatkoztak a világjárványra, majd az ukrajnai háborúra. Az elemzők azonban arra figyelmeztetnek, hogy a válságban kiemelkedően magas haszonkulcsot termelő vállalatok látványa társadalmi nyugtalanságot gerjeszthet. A politikai döntéshozóknak figyelembe kellene venniük ezt a tényt. A vállalati kapzsiság sokak véleménye szerint az infláció 30-40 százalékáért okolható.
Noha a szabadpiac és a demokrácia szószólói számára az árszabályozás szinte tiltott fogalomnak számít, a közgazdászok végül a helyzet egyik lehetséges megoldásaként említik az árstopot, árbefagyasztást. Ettől sokan idegenkednek ugyan, mert a múltban is általában hiány követte a tiltást, de egy-egy ideig hatásos lehet az indulatok elszabadulásának megfékezésére. Csakhogy az infláció már kifejtette hatását, és ha most csillapodni látszik is, ez még nem hozza magával azt, hogy olcsóbbak lesznek a termékek és a szolgáltatások — bár erre is van példa —, hanem hogy a drágulás üteme alábbhagy, csillapodik. A logikusan következő fázis a gazdaságban most az lenne, hogy a munkaerő megpróbálja visszaszerezni a reálbérveszteséget. Ez viszont már a rettegett „bér-ár spirál” kialakulását serkentheti. Mert az infláció csillapodik, de még nem szűntek meg az ezt előidéző okok, illetve újabb olyan jelenségek, történések is vannak, amelyek ismét gerjeszthetik.
A témával foglalkozók valószínűleg a jövőben sem unatkoznak majd, miközben azt is tudni kell, hogy ez mindenkit érint. A kapzsiság mint kifejezés nem sok elemzési értékkel bír. Valójában a kapitalizmus egyik mozgatórugója és az ember egyik alaptulajdonsága — tisztelet a kivételnek. A vállalatok részéről a jövőben sem várható más, mint az, hogy majd a profitot szeretnék maximalizálni. A vállalkozások ugyanis alaphelyzetben mindig a profit maximalizálása érdekében határozzák meg az árakat. Ha azonban túlságosan nagy a drágítás mértéke, azzal azt kockáztatják, hogy a versenytársak növelik a kínálatot, hogy piaci részesedést szerezzenek. Ez is gátat szabhat a folyamatnak.
De magát az inflációt sok minden befolyásolja. Sajnos olyan időket élünk, amikor a jelek szerint a természeti katasztrófák, fegyveres konfliktusok, járványok gyakoribbak a megszokottnál. De sok egyéb tényező is kihat arra, hogy a vásárlók többet is hajlandóak fizetni valamiért, mint korábban. Ennek egyik ellenszere, ha nem vesszük meg azonnal a felkínált áron a termékeket, hanem utánanézünk, hátha valahol lehet még olcsóbban vagy régi áron kapni. Ezzel jót teszünk a saját zsebünknek is, de a piacon is növeljük a versenyhelyzetet, ami mérsékelheti a pénzromlás ütemét.
