„Táborban van a helyünk,
mert itt sok mindent megtehetünk.
Játszunk, tanulunk, munkálkodunk,
estig mindig kifáradunk.
Fonunk, szövünk, nemezelünk,
ilyen tábort soha nem feledünk.”
                           (A táborlakók verse, részlet)

Kisoroszon a 13. Népművészeti Tábor munkájában százöt gyermek vett részt. A helybelieken kívül érkeztek diákok Magyarcsernyéről, Tordáról, Tóbáról, Töröktopolyáról, Nagykikindáról, Magyarkanizsáról és Szabadkáról is. Az 5 és 15 év közötti gyerekek kipróbálhatták a gyöngyfűzést, tűnemezelést, batikolást, gölöncsérezést, fafaragást, nemezelést, csuhézást, gyurmázást, hímzést. Kosarakat és edényalátéteket fontak vesszőből, táskákat és székpárnákat szőttek ruhaanyagból. A szervezők igyekeztek több oktatót is bevonni a munkába, hogy a táborlakók minél több régi mesterséggel ismerkedjenek meg. Ez sikerült is, hiszen mindenki megtalálhatta a magának leginkább tetsző foglalatosságot. A helyi oktatókon (Talpai Ildikó, Berta Piroska, Hódi Eleonóra) kívül a foglalkozásokat Kormányos Erzsébet és Jónás Mária (Magyarcsernye), Schramm Tibor (Palics), Gór Endre (Péterréve) és Szögi Rudolf (Szenttamás) vezette.
A gyöngyfűzést oktató Talpai Ildikó tanítónő a következőket mondta:
— A gyerekek nagyon szeretik az ékszereket, szívesen hordják a saját készítésűeket, ezért karkötőket, illetve kis állatkákat (gyíkot, halat, pókot, egeret, krokodilt stb.) alkottak. Ez utóbbiakat fel tudják használni mobiltelefonjuk díszeként. Az óvodásokkal, az elsősökkel, a másodikosokkal egy- illetve kétsoros karkötőket készítettünk. Egyénileg variálták a színeket, és különféle elemeket (kagyló, szív, nagyobb szemű gyöngy) fűztek a karkötőre. A harmadik és negyedik osztályosok már egy kicsit otthonosabban mozognak ezen a téren, így ők szembefűzéssel készítettek karkötőt, gyíkot, kígyót. Az ötödikesek, hatodikosok a gyöngyszövés technikáját próbálták elsajátítani, a legidősebbek pedig mintás, 9—13 soros karkötőkkel térhettek haza.
• Mit emelne ki az idei táborból?
— Nagyon tetszett a gyerekek lelkesedése, a foglalkozásokat komolyan vették, igyekeztek pontos, szép munkákat készíteni. A 105 gyerek mindegyike megfordult nálam, és örömmel tevékenykedett. Nagyon jó volt látni azt is, hogy mennyire szeretnek együtt játszani, versenyezni. Jó, hogy legalább ebben az öt napban sikerült őket elmozdítani a számítógép elől. A kiállításon pedig öröm volt hallani a szülők véleményét, miszerint érdemes volt elhozni csemetéiket a táborba, mert nagyon szép alkotások születtek.
Játék és esti programok
Persze nem csupán munkából állt a nap — bővelkedett játékban is. Délutánonként a 7 csapat (Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm) különféle játékokban mérte össze tudását és rátermettségét. Első nap az Emese álma című mondát kellett eljátszaniuk vagy lerajzolniuk, a második és ötödik napon ügyességi játékokban mérték össze erejüket. Szerdán kvíz volt napirenden, és a tábori élettel kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolniuk (pl. hogy hívták a kedd esti előadót?; hogyan kezdődik a reggeli ének?; mi volt első nap délutánján az uzsonna? stb.). Csütörtökön fodrászversenyt tartottak. A csapatokból egy-egy lánynak, fiúnak, na meg persze a csapatkapitánynak a hajából varázsoltak hihetetlen „művek”-et. A csapatkapitányok kisoroszi fiatalok voltak (főleg középiskolások, egyetemisták), akik kisegítőként tevékenykedtek az oktatók mellett, a szabad időben pedig táncot tanítottak, különféle gyermekjátékokat mutattak be, labdajátékokat vezettek stb. A fiatalokra — István Ágnesre, Lennert Nikolettre, Nyári Enikőre, Szili Kornéliára, Talpai Dorottyára, Ördög Líviára, Fazekas Andreára, Talpai Ritára — mindenben lehetett számítani, nagyon sokat segítettek. 
István Ági 20 éves, egyetemi hallgató, építészetet tanul Újvidéken. Őt kértem meg, hogy meséljen a tábori feladatairól.
— Tizedik éve veszek részt a munkában. Kezdetben táborlakó voltam, az utóbbi években pedig az oktatók jobbkeze vagyok. Segítek nekik a munkák előkészítésében, a munkamenetben, irányítom a gyerekeket. A szünetekben táncot tanítok azoknak, akik ebédidőben nem mennek haza. A lányok mindennap várták, hogy táncoljunk — ez nagyon jólesett, ebből merítettem energiát. Nem érdekelt, hogy 36 °C volt, kint ugráltunk és gyakoroltunk a színpadon. A Ki mit tud?-on felléptünk, s nagy sikerünk volt. Vastapsot kaptunk.
A délutáni játékokban 15 fős, vegyes összetételű csapatom volt — kicsik, nagyok, kisorosziak és vidékiek. Az ügyességi játékokat — célba dobást, halászást, kéz nélküli evést, várépítést poharakból, vízhordást — élveztük a leginkább. Mi voltunk a Tas nevű csapat, s negyedikek lettünk. Ajándékba csoportképeink által díszített noteszt kaptunk. Ez a legszebb ajándék, hiszen örök emlék marad a táborról. Jutalmunk volt még egy-egy golyóstoll és cukorka is.
Az esti programokra szép számmal érkeztek nézők is. Eljöttek a gyerekek szülei, nagyszülei, rokonok, szomszédok. Kedden a magyarcsernyei és kisoroszi citerások léptek fel, utána Micsik Béla citeraoktató és -készítő mutatott be és szólaltatott meg néhány hangszert (pl. trombitát, dorombot, cserépsípot, okarinát, különféle nagyságú furulyát, tamburát, tekerőt). Szerdán a tordai Petőfi Sándor ME táncegyüttesének szereplését csodálhatták meg. Többfajta tánccal, szavalattal, sőt egy rövid humoros jelenettel is bemutatkoztak. Csütörtökön a nagykikindai Egység ME táncosai szórakoztatták a megjelenteket, majd előadásuk után táncházat rögtönöztek. A gyerekek is beálltak, s együtt ropták a táncot. A pénteki Ki mit tud?-on 35 műsorszámot adtak elő a táborlakók. Volt, aki verset, viccet mondott, többen énekeltek, táncoltak. Néhányan citeráztak és hegedültek.
A vetélkedő után a csapatjátékok eredményhirdetésére került sor. Huba csapata győzött, a hét folyamán ők bizonyultak legjobbnak. Huba csapatának két kapitányát: Lackó Mártát és Ördög Lórántot a táborról és a versenyekről faggattam. Mindketten kisoroszi felsősök, s vállalkoztak arra, hogy a kézimunkázáson kívül a játékokban csapatot vezetnek. Lóránt már háromévesen is el-ellátogatott a táborba, mert nemezelést oktató nagynénje elhozta magával.
— Nekem legjobban a kosárfonás, a hullahopp-karikára szövés és a gyöngyszövés tetszett az idén — mondta Márta.
— Engem a fafaragás és a nemezelés fogott meg legjobban — jelentette ki Lóránt. — A játékok nagyon érdekesek voltak, a csapatban tizenhatan voltunk, s már első naptól kezdve vezettünk.
— A csapatunk az állomásos játékokat élvezte a legjobban — vágott közbe Márta. — A nyereménynek nagyon megörültünk. Noteszt, golyóstollat, cukorkát és egy tábla csokit kaptunk! Mi voltunk a legfiatalabb csapatkapitányok, s győzelemre nem igazán számítottunk, de mindent beleadtunk a játékokba.
Kiderült az is, hogy az uzsonnára kapott ételek közül a tejfölös lángos tetszett legjobban mindkettejüknek. A Ki mit tud?-on is felléptek — citeráztak. Már három éve játszanak ezen a hangszeren.
A legtömegesebb szórványtábor
A péntek este tábortűzzel és szalonnasütéssel zárult. A szervezők, oktatók, kisegítők fáradtan, de elégedetten hagyták el a helyszínt, a tájház udvarát, a gyerkőcök pedig élményekkel gazdagon, apró ajándékokkal köszöntek el. Sokan azt mondták, már alig várják a következő kisoroszi tábort. Az elkészített munkákból nyílt kiállítást a Gulyásfőző fesztiválon lehetett megtekinteni vasárnap.
Talpai Sándor, a tábor főszervezője a következő szavakkal foglalta össze az öt napot:
— Egy újabb sikeres táboron vagyunk túl, amely bebizonyította, hogy a vajdasági magyarság egyik legsikeresebb és legtömegesebb tábora a miénk. Jóllehet iskoláinkban sajnos egyre kevesebb a tanuló, a táborunkba egyre több gyerek jelentkezik. Fő célunk hagyományaink, kultúránk és magyar identitásunk megőrzése itt, a szórványban. Ebben segít egyesületünk, a Torontál Magyar Oktatási, Művelődési és Ifjúsági Központ. A kézműves-mesterségeken kívül népdalokat és néptánclépéseket is tanulnak a táborlakók, és étkezési, környezetvédelmi kultúrát is gyakorolnak. A sikeres táborhoz természetesen jó csapat szükséges. Pedagógusok, egyetemisták és egy külön csapat dolgozik azon, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, és jövőre is eljöjjenek. Köszönet nekik! A tábor támogatói is évről évre mellettünk állnak. A Magyar Nemzeti Tanács kiemelt jelentőségű rendezvénynek nyilvánította táborunkat, és támogatónk még a Tartományi Kisebbségi és Művelődési Titkárság, a Köztársasági Kulturális Minisztérium, a nagykikindai önkormányzat, a szerbiai kőolajipari vállalat, valamint több magánvállalkozó is. Az ő segítségükkel tudjuk csak biztosítani a legmegfelelőbb feltételeket és a szép környezetet. Már most bejelenthetem: igen, jövőre is lesz Kisoroszon tábor, és még többen leszünk.