Nem kell más, mint…
Dudás Viktor
2022.05.11.
LXXVII. évf. 19. szám
Nem kell más, mint…

Én falusi gyerek vagyok. Szoktam is ezt gyakran hangoztatni, mégpedig amikor azt akarom kifejezni, hogy több oldalról tudok a dolgokra tekinteni. Tehát városiként és falusiként gondolkodom egyidejűleg, és ebben felesleges az értelmet keresni.

Azért is szeretem hangoztatni az egykori falusi mivoltomat, mert régebben valamelyest közelebbi kapcsolatot ápoltam a természettel, mint a város szívében, a panellakások betonrengetegében felcseperedő általános iskolás osztálytársaim. Természetismeret-órán elmondhattam, hogy már fejtem kecskét, láttam, miként ontják ki a haszonállatok életét, valamint azt is, hogy néhány óra alatt ezekből hogyan lett kész ebéd az asztalon. A szomszéd Piri nénihez friss, még szinte meleg tehéntejért jártam át, a tatám pedig a kecskéből nyerte a csokoládés tejet — az utóbbit a nagypapám állította, én pedig négyéves fejjel elhittem neki. Arra is emlékszem, hogy mennyire kellemes volt a tavaszi határban, a szántóföldek mellett sétáltatni az egyik barátommal a sárhegyijét, és közben a távolban követni a sietősen szökdelő őzeket. Ekkor különben kincseket is kerestünk az elhagyatott tanyákon, meglehetősen kis sikerrel, de a lényeg, hogy Brúnó, a jámbor kutya őrizte épségünket az arra ólálkodó kóbor állatokkal szemben.

Még most is úgy érzem, hogy a városban eltöltött hetek után jólesik egy picit ellátogatni vidékre, közelebb kerülni a földhöz, az éghez és a levegőhöz. Igen, tudom, a városokban is vannak parkok, de azok akármennyire is gyönyörűen kiépítettek és rendezettek, valamiért mindig szürkébbek. S elgondolkodtat, ha egy bizonyos padra leülök, hányan láthatták ugyanazt a tudatosan, papírra vetett tervek szerint elhelyezett fát, bokrot, cserjét és az apró kövekkel övezett halastavat.

A hétvégi vidéki üdülések alatt pedig a betondzsungel kezd el hiányozni. Hol itt a logika? Persze erre mondta a korábbi, a hetvenes éveit már jócskán taposó házibácsim, hogy nekünk, fiataloknak kellene egy lakás a városban meg egy hétvégi ház lent a tó mellett. Jó is lenne, hiszen a havi béremnek csak a felét adtam neki oda a lakhatásért.

Nem vágyom nagyra, csak egy ici-pici teleportkapura, mely a vidéki házamból a városi munkahelyemre vinne, amikor csak szeretném, s így kielégíthetném az összefoltozott énemet. Látják, a józan paraszti ész szerint a kis dolgok is lehetnek nagy dolgokra hivatottak. És valóban, a sorsunk átírásához sem kellene más, mint például egy icike-picike hetes találat a lottón… Valóban nem kell több.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Jegyzet rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..