— Az elmúlt hetekben láthattuk, hogyan formálódnak ezek a művek, hogyan kelnek életre a vásznon a színek és a formák. Az alkotók mindannyian példát mutatnak nekünk arról, hogy sosem késő új dolgokat tanulni, és élvezni az életet. Külön köszönetet szeretnék mondani Szabadka Város Társadalmi Tevékenységek Titkárságának, mely támogatásával lehetővé tette ennek a projektumnak a megvalósulását — mondta Víg Szalma Stella, a Vinculum Egyesület elnöke a köszöntőjében.

— Nagyon örülök, hogy az idén is ilyen sokan jöttek a táborba, annak pedig még inkább, hogy új arcok is vannak közöttünk. Nagyon büszke vagyok arra, hogy akik itt elkezdtek festeni, azok otthon is folytatták. Szerettem volna önöket biztatni, hogy ne kelljek én ahhoz, hogy útmutatást adjak, hanem meglegyen a bátorságuk és az önbizalmuk, hogy otthon is tudjanak festeni. Akik már harmadik éve jönnek, azoknál hatalmas változások vannak, aminek nagyon örülök, és jó ezt látni — emelte ki Jano Blanca a megnyitón.

Nagy Katalint, a program egyik résztvevőjét az élményeiről kérdeztem.

— Nemigen foglalkozom festészettel, csak amatőr szinten teszem. Amikor elindult a festőtábor nyugdíjasok számára, nagy kihívás volt számomra, de elfogadtam, és mindhárom évben részese voltam. Már az nagyon jó érzés, hogy közösségben vagyok, és segítenek. A színek, a hangulat, minden elvarázsol, arra megy az ecset, amerre nem is gondolnád. Látom, és mondják is, hogy fejlődök, és ez még több motivációt ad majd arra, hogy a továbbiakban is fessek.

A látogatónak a kiállított festményekben nem a profizmus nyomait kell keresnie, sokkal inkább a közösségben eltöltött időt, a kitartó munkát és az alkotásban kibontakozó érzelmek jeleit kell értékelnie.