Az óbecsei Petőfi Sándor Általános Iskolában megnyílt a szegény sorsú, főleg roma gyerekeknek szánt napközi otthon, amelyet az Egyenlő esélyek projektum keretében létesítettek. A megnyitó kapcsán a polgármester, Ðorðe Predin fogadta az Óbecsei Gyermekbarát és az adai Szivárvány Egyesület, a...
Az óbecsei Petőfi Sándor Általános Iskolában megnyílt a szegény sorsú, főleg roma gyerekeknek szánt napközi otthon, amelyet az Egyenlő esélyek projektum keretében létesítettek. A megnyitó kapcsán a polgármester, Ðorðe Predin fogadta az Óbecsei Gyermekbarát és az adai Szivárvány Egyesület, a szabadkai Roma Kultúrkör és a roma kisebbség Nemzeti Tanácsának képviselőit, valamint az óbecsei Gerontológiai Szociális Központ igazgatóit. Tari István alpolgármester roma nyelven is szólt a jelenlevőkhöz.
Óbecsén 479 romát tartanak számon, de valójában sokkal többen vannak ennél. A rászorulókhoz a Szociális Központ nyilvántartása segítségével jutottak el. A választás a Petőfi Sándor Általános Iskolára esett, mert ennek a tanintézménynek a területéről származik a gyerekek többsége, de a többi iskola is jelezte, hogy vállalná a házigazda szerepét. Kb. 6o elsős, másodikos diák számára megkezdődhet az oktatás és nevelés. Szakkáderben nincs hiány. Az gyerekekkel való foglalkozást magyarul, szerbül és roma nyelven tervezték. A Gerontológiai Központ felvállalta az étel biztosítását.
Az adai Duga civil szervezet képviselője, Vesna Civrić szerint annak, aki átmegy a szivárvány alatt, teljesülnek a kívánságai. A rászoruló gyerekek a napközi otthon megnyitásával megkapták azt a lehetőséget, hogy kortársaikkal együtt egyenlő eséllyel indulhassanak.
Sormáz Izabella, az óbecsei Gyermekbarát Egyesület elnöke megköszönve a község hozzájárulását a projektumhoz, kifejtette, hogy a város részvétele egy ilyen projektum megvalósításában egyedülálló, hiszen együttműködés mindig is volt, de pénzbeli segítség már kevésbé.
A roma kisebbség nemzeti tanácsának nevében Sofka Vasiljković szólt az egybegyűltekhez, aláhúzva, hogy az oktatás terén a romák óriási gondokkal küszködnek. 70%-uk írástudatlan, és csak 0,3%-uknak van főiskolája vagy egyetemi végzettsége, ezért minden lépés igen sokat jelent, annál inkább, mert a szülők képtelenek segíteni. A gyerekeknek nincs ruhájuk, cipőjük, társaik csúfolják, az iskolában dorgálják őket, ők pedig elállnak a további erőfeszítéstől.
Farkas János, az óbecsei Gerontológiai Központ igazgatója érdekes javaslattal fordult a jelenlevőkhöz. Azt ajánlotta, hogy mindenki, a júniusra tervezett beszámolóig tanuljon meg egypár szót roma nyelven. Talán ezzel is bizonyítandó, hogy hajlandók vagyunk a másságot elfogadni, hiszen mindenkinek jólesik, ha az anyanyelvén szólnak hozzá. Az állam sem maradhat passzív szemlélő. Ha az adónak csupán 1%-a oda juthatna, ahová az adózó szeretné (mondjuk, a gyerekeknek), nagyon szép összeg állhatna rendelkezésre.
Az egybegyűltek ellátogattak a Petőfi Sándor Általános Iskolába is. A napközi otthon tele volt gyermekrajzokkal, játékokkal. A gyerekek kis előadással üdvözölték a vendégeket. A fénylő szemekben megbújt az öröm és a remény. A gondolat szárnyakat kapott. Júniusban lehet számítani az összegezésre.