
Művek, átiratok. Patinásak és újabb koriak. Egy komolyzenei hangverseny kínálata volt ez. Hangszerileg egyedülállóan, illetve duett(ek)ben. Jelen esztendő fergeteg havának utolsó vasárnapján (január 26-án). Budapest belvárosának egyik igazodási kultúrpontjában. Az S4-ben.
Mottó: „Oszd a szépséget, pazarold, szótlanul, számolatlan. Hallgatsz, megszólít: Nézd, vagyok! S végül mindenből rád ragyog, ezernyi árnyalatban.” (Rainer Maria Rilke-idézet; Kányádi Sándor fordítása)
A közösségépítő és ízlésformáló, továbbá periodikusan jelentkező, Nádmesék nevet viselő komolyzenei rendezvénysorozat legutóbbi (sorrendben XXXVI.) kiadása a farsangi időszak méltatására tette a hangsúlyt. Az est házigazdája e projektum megálmodója és annak elhivatott vezetője, Sándor Ádám oboaművész volt. Hangszerileg ezúttal Kovács Mihály cimbalom-, Stürzenbaum Róbert harsona- és Halász Péter harmonikaművészek csatlakoztak hozzá: élményszerűen tolmácsolni az alkalomra választott zeneszerzők (Johann Sebastian Bach, Georg Philipp Telemann, Arthur Pryor…) műveit. Nemkülönben egy-két zsoltárátiratot a református énekeskönyvből.
A koncert alatt pedig egy, az ún. Esztendőkörös Változásrendhez kapcsolódó, tematikus foglalkozásba lehetett bekapcsolódni. Széplaki Marika koordinálásával a legfiatalabb (ide)látogatók az echte erre a célra berendezett alkotókuckóban lampionokat dekoráltak.
Fotóink a helyszínen készültek
Fényképezte: Martinek Imre