Új tavasz, új remények, új vágyak. Általában a hosszú, sötét tél után mindenki megváltásként várja a tavaszt, amikor az újjászülető természetnek köszönhetően lelkünk is újjáéled, s a zöldellő fű, a kellemes madárcsicsergés, a langyos tavaszi szellő hatására egyből más szemüvegen keresztül nézzük a világot. A kezdeti optimizmus azonban csakhamar szertefoszlik, idővel ugyanis rájövünk, hogy hiába érkezett meg a tavasz, a mi életünk ettől csak pillanatokra lesz szebb, egy fokkal sem élünk jobban, mint tavaly, a gondok sem kerülnek el bennünket, s ugyanazok az emberek törnek borsot az orrunk alá, akik máskor is, s akiktől a legkevésbé várjuk. De a remény azért ott él mindenki szívében, hogy talán most majd másként lesz, nagyot fordul a világ, s a ború után derű következik. Vajon olvasóink az új tavasz eljövetelével reménykednek-e a szebb jövőben? Mit várnak a tavasztól? - kérdeztük tőlük.
GALAI Kornélia királyhalmi varrónő:
- Hogy mit várok a tavasztól? Mindenekelőtt a természet újjászületését, hogy újra virágba boruljanak a fák, teljes pompájukban tündököljenek a virágok. Ez a színes, életteli kavalkád már nagyon hiányzik a szürke téli napok után. Ilyenkor mi emberek is úgy érezzük, mintha újjászületnénk a természettel, mintha egy varázsütésre megváltozna az életünk. Eltűnik a rosszkedv, sokkal szebbnek és egyszerűbbnek látjuk a dolgokat. Hát persze... mert a tavasz a remény ébredése. Tele vagyunk új energiákkal, jobb a kedvünk a napsütés hatására, és sokkal könnyebb kedvesebbnek, egészségesebbnek és kitartóbbnak lennünk. Ilyenkor új terveket sző az ember, és úgy érezzük, szinte nincs olyasmi, amit ne tudnánk megvalósítani.
Hogy mit várok az idei tavasztól?
Bízom abban, hogy ebben az évben megoldódnak a gazdasági problémák, vagy legalábbis jó irányt vesz a megoldásuk. Erre bizony nagy szükség lenne, hogy végre értelme legyen a munkánknak. Remélem, megfelelő lesz az időjárás, és jó termést várhatunk. Ez a legfontosabb ezen a vidéken, hiszen csak így tudnak az itt élő emberek szép, ízletes gyümölcsöt termeszteni.
FECSKÉS Csongor nagyradanováci munkás:
- Minden évben reményekkel telve várom a tavaszt, az idő múlásával azonban rájövök, hogy ebben az országban nem változik semmi. Persze, optimista természetem az idén sem hagyott cserben, így ezen a tavaszon is több minden megvalósulásában hiszek. Elsősorban abban, hogy országunk nagyobb léptekkel halad az unió felé, s ezáltal nekünk is hamarosan élhetőbb életünk lesz. Végső ideje lenne kiadni a háborús bűnösöket is, mert másképp soha nem fogad be bennünket a népes európai család. Talán emelkedik az életszínvonalunk, habár ebbéli hitemben Jelašić bankkormányzó lemondása alaposan megrendített. A fiataloknak nagyobb munkalehetőséget kellene biztosítani, hiszen másképp nem tudjuk őket itthon tartani. Javítani kellene a környezetvédelmen is. A mindnyájunk életét károsító, vegyi és egyéb anyagokat kibocsátó gyárakat be kellene zárni. Nem azt kellene nézni, hogy kik is a tulajdonosok, hanem elsősorban a lakosság egészségi állapotát, a környezetvédelmet kellene szem előtt tartani az illetékeseknek. Remélem azt is, hogy Szabadka vezetése végre észhez tér, és nem engedi lebontani a műemlékké nyilvánított épületeket, mert ezzel helyrehozhatatlan hibát követne el.
FÜLÖPP Zoltán verbászi újságíró, szabadművész:
- Sok szerencsét remélek elsősorban a magánéletemben, hiszen nemsokára felvételi vizsgám lesz a Teológiai-Kateketikai Intézetben. Már egy jó ideje úgy érzem, hogy a lelkemet megérintette az isteni hívás. Ezt a hívást szeretném az idei évtől kezdve lelkiismeretesen követni. Ezenkívül nagyon kellemes, napos időjárást várok, elegem van a hidegből, a megfázásokból. Na, azért mielőtt még teljesen kitavaszodna, egy erős szelet várok a magyar politikai égen, amely végre el fogja fújni a nyolc évig tartó vörös-kék rémuralmat. Bár szerintem nem fognak kifejezetten nagy változásokat hozni a vasárnapi választások, ti. a mostani hatalomnak az operett-ellenzéke fog hatalomra kerülni, amely szerény véleményem szerint a nemzetközi karvalytőke szolgálatában áll. Talán reményt jelenthet számunkra az új erő várható előretörése? Erre a kérdésre választ fog adni az idő, természetesen jóval az idei tavasz után...
RADICS Katalin zombori nyugdíjas:
- Özvegyi hangulatban vagyok, és mondhatom, hogy az idei tavasztól igencsak félek. A Baracska partján van egy nyaralóm - amit egyébként árulok -, és attól tartok, hogyha megindul a hegyekben az olvadás, és megárad a Duna, akkor elönti a víz az épületet. Az idén rekord mennyiségű hó esett Európa-szerte, így a félelmem nem alaptalan. Körülbelül minden 10 évben egy nagyobb árhullám vonul le a Dunán, és ilyenkor az első emeletet is elönti a víz. Szinte mindennap megnézem a vízállást, és reménykedem, hogy a legrosszabb nem következik be. Más téren is csak panaszkodni tudok. Havonta körülbelül 1000 dinár szemétpénzt fizetek, noha hetente körülbelül egy szatyorra való hulladékot halmozok fel. Sokallom ezt az 1000 dinárt. A nyugdíj nagysága nem változik, a gyógyszerárak és a rezsiköltségek viszont időről időre emelkednek. Ez nem helyénvaló. Például a hagymáért a piacon nem is olyan rég 20 dinárt kellett fizetnem, most pedig 50 dinárért árulják...