Este van, este van: ki-ki nyugalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.
Arany János: Családi kör (részlet)
Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) május 15-ét a család nemzetközi napjává nyilvánította. E kezdeményezés a figyelmet a családra, a társadalom legfontosabb intézményére irányítja. Ha a családról mint a társadalomban elfoglalt helyéről beszélünk, egyfajta intézmény, de inkább pillér, fundamentum, amelyre aztán ráépül minden, ami egy társadalmat társadalommá, országot országgá tesz.
A honfoglalás előtt a magyar harcosok nővásáron vették maguknak a feleséget. Az árát lóban mérték. Ez volt a kezdet, de a nőrablásról a letelepedés után sem szoktak le őseink. A nő vételárából viszont, a következő fejlődési fokon, nyugati hatásra kifejlődött a hitbér, amelynek kifizetésekor az atyai hatalom a nőt a férjnek forma szerint átadta, és az asszony fejével felelt urához való hűségéért. Jó száz évvel később aztán Kálmán király új - az egyházi szertartást kötelezővé tevő és a nő önrendelkezési jogát elismerő - formát vezetett be.
Aztán kialakult a ma klasszikusnak ismert család fogalma, amelyben egy fedél alatt több nemzedék élte le életét. E közösség hasznosságát ma sem kérdőjelezi meg senki, bár különböző ideológiák és szociológiák a ,,klasszikus család halálá”-ról beszélnek.
A mai modern társadalomban jól ismert az élettársi viszony, és a házasságok sem köttetnek mindig egy életre. Felmérések szerint csökken a házasodási kedv, egyre nő az elváltak vagy az együtt maradó, de kapcsolatokban szegény családok száma. A család nemzetközi napja alkalmából arra voltunk kíváncsiak, vajon Kedves Olvasóinknak mit jelent a család.
HEVESI Margit nagybecskereki háziasszony:
- Szinte mindent, az élet értelmét. Szerencsére boldog gyermekkorom volt, a szüleim a cseppet sem rózsás anyagi helyzetük ellenére előteremtették számunkra a legszükségesebb dolgokat, mindamellett pedig mindig nagyon sok türelemmel viseltettek irántunk és rengeteg szeretettel halmoztak el bennünket. Mi is megpróbálunk gyerekeinknek minél többet visszaadni abból a szeretetből. Úgy érzem ez sikerül is. Persze, mint minden családban, nálunk is néhanapján előfordulnak kisebb összetűzések, viták, de ahogy a közmondás is mondja: nincs tányér csörömpölés nélkül. Gyermekeim egyéniségét is pozitívan alakította az itthon uralkodó harmonikus légkör, s úgy érzem, ennek is köszönhető, hogy sokkal jobban megállják helyüket az életben, mint az olyan egyének, akik zaklatott, bizonytalanságot sugalló családban nőttek fel.
KISS Annamária nagykikindai munkanélküli:
- A család a társadalom alapja, tartópillére, egy olyan közösség, amely képes minden nehézséget legyőzni. Számomra a család egyfajta biztonságot nyújt, mentsvárat, ahova elmenekülhetünk a gondok-bajok elől, ahol mindig megértő szavakra, meleg ölelésre találhatunk. Elmondhatom, hogy boldog családi életet élek, habár a munkanélküliség sok helyen képes viszályt szítani a családtagok között, hála az égnek ez nálunk egyáltalán nem áll fenn. Véleményem szerint tökéletes családban élek, ahol mindent a szeretet, a megbecsülés, az egymás iránti tisztelet ragyog be. åszintén sajnálom azokat a családokat, amelyek a megfelelő harmónia híján szétesnek, s a gyerekek - ha vannak - tévútra kerülnek. Tökéletes családból egyre kevesebbet találni, hiszen az anyagi javak utáni hajsza mindent megöl, kiirtja az emberekből a megértés, a megbecsülés, a szeretet csíráját.
ÖRDÖG Ervin szabadkai főiskolai hallgató:
- Azt szokták mondani, hogy a család az alapja mindennek, egyfajta intézmény, fundamentum, amelyre aztán ráépül minden, ami egy társadalmat társadalommá vagy egy országot országgá tesz. Ha tehát a család mint alap nem létezik, vagy nem tölti be eredendő funkcióját, akkor minden más deformálódik? Azt gondolom, hogy - mint ahogy még sok minden - a család fogalma, eredendő szerepe elveszítette értelmét. Elég, ha körülnézünk. A mai értékvesztett világunkban - amikor a fiatal házasok a pénztől teszik függővé, hogy mikor és hány gyermeket vállalnak, amikor az első helyen a az anyagi jólét, a mások előtt való bizonyítási szándék áll - a család fogalma, a korábbiakhoz képest megváltozott. A XXI. század egyik velejárója az, hogy a családok mindössze egy, esetleg két gyermeket vállalnak. Manapság ritka az a család, amelyben kettőnél több gyermek van. Emellett a fiatalok egyre később szánják rá magukat a gyermeknevelésre, első helyen a karrierépítés áll, a siker, és majd csak utána a gyermek. Sok esetben csak azért terveznek gyermeket, mert a környezetük ezt várja el tőlük. Ezután elkezdődik egyfajta pingpongjáték: a szülők nem érnek rá nevelni, erejüket, idejüket lefoglalja a szüntelen pénzkeresés. Nagyszülők, majd napközi, utána óvoda, és végül az iskola. Az eredmény az, hogy nem nevel senki, azaz a gyerekek a számítógépen, a tévé előtt ülve nőnek fel. Azt gondolom itt az ideje, hogy a nagyokosok is belássák: rosszul működik a rendszer, változtatni kellene rajta.