Miközben a világon mindenhol egyenjogúságról, a nők és a férfiak fizetésének kiegyenlítéséről, az üvegplafon eltörléséről beszélnek, mégsem felejtik el szinte soha megemlíteni a vezető nemét, ha például egy sikeres cégről van szó. Van-e még értelme és létjogosultsága férfi és női vállalkozókról beszélni? Van-e különbség, és ha igen, mi az? Ennek jártunk utána, és még arra is kíváncsiak voltunk, hogy van-e különbség vajdasági magyar, ha úgy tetszik, kisebbségben élő vállalkozó és a többségi nemzethez tartozó vállalkozó között.
A szerbiai vállalkozók egyharmada nő — derül ki a Szerbiai Gazdasági Kamara adataiból. Egy felmérés viszont arra is rávilágított, hogy a megkérdezett női vállalkozók 30 százaléka úgy véli, nem egyenlőek a feltételek, vagyis a férfi vállalkozók még mindig előnyben vannak a nőkhöz képest.
A férfiak dominanciája bizonyos szempontból érthető és elfogadható, biológiai adottságuk miatt ugyanis még mindig csak a nők tudnak szülni, így a családalapítás e részét mindenképp nekik kell vállalniuk. Az más kérdés, hogy a szüléstől számított első három hónap után a gyermeknevelési szabadságot már nemcsak a nők igényelhetik, hanem a férfiak is. Tehát az apa vehet ki kilenc hónapos szabadságot a gyermek egyéves koráig. A lehetőség mindenképp megkönnyíti a nők munkavállalását, habár az anyák nyilván ilyenkor sem tudják törölni az agyukból a kisbabájukat, akit etetni és babusgatni is kell.
A szerbiaihoz hasonló patriarchális társadalomban természetesen az is kérdés, hogy a nőket mennyire támogatja a család, illetve a párjuk, de ez már mindenkinek a magánügye, az viszont biztos, hogy a hagyományos családmodell, a klasszikus értelemben vett férfi- és női szerepkörök sem könnyítik meg a női vállalkozók helyzetét.
Jogszabályi változásokra van szükség
Branislava Simanić, a Szerbiai Gazdasági Kamara vállalkozói részlegének igazgatója szerint a közeljövőben mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy kiegyenlítődjön a mezőny, és elsősorban arra kell törekedni, hogy kiegyenlítsék a vállalkozó nők és a többi dolgozó nő szülési szabadságra vonatkozó jogait.
Mert bizony vannak különbségek, melyek miatt a női vállalkozók hátrányba kerültek az utóbbi időszakban. Kovács Elvira, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági parlamenti képviselője lapuknak elmondta: korábban, amikor a szülési szabadság kérdése került szóba, általában a dolgozó anyákról beszéltek, és a mezőgazdasági termelők, illetve a gazdaságban tevékenykedők kimaradtak. Néhány évvel ezelőtt ez a helyzet megváltozott, hiszen a családtámogatási törvény is módosult, ám a vállalkozó nők kimaradtak belőle, így számukra is egyenlő feltételeket kell teremteni. Emellett — magyarázta a politikus — nem szabad különbséget tenni azon nők között sem, akiknek állandó munkaviszonyuk, és azok között, akiknek szerződéses megbízatásuk van. Mint mondta, ez egy hosszú és bonyolult folyamat lesz, de az Európai Unió is elvárja a feltételek kiegyenlítését. A kormány még csak nemrég alakult meg, a módosítások a problémák felmérésének és a közmeghallgatások eredményeinek a tükrében születhetnek meg — tette hozzá.
„Aki vállalkozni képes, az sok mindenre képes”
Csiszár Molnár Anna büszkeséget érez akkor, amikor azt a kifejezést hallja, hogy női vállalkozó, mert — mint mondta — „aki vállalkozni képes, az sok mindenre képes, és számos helyzetet meg tud oldani”. Hozzátette viszont, hogy ez szubjektív érzés, tapasztalatai szerint az ügyfeleknek nem igazán számít, hogy egy vállalkozó férfi-e vagy nő.
Ha viszont muszáj különbséget tenni férfi és női vállalkozó között (mert az újságíró erről kérdez), akkor a palicsi vállalkozó szerint a nőknek a sokoldalúság válhat előnyükre, illetve az, hogy tudnak több helyre is figyelni, és egyszerre több dolgot kézben tartani. Míg a férfiak — alaptermészetükből adódóan — inkább egyszerre csak egy dologra összpontosítanak, és azt a konkrét ügyet viszik előre.
Vajdaságban mindehhez a női, illetve férfi vállalkozói léthez jön még egy kisebbségi lét, ám Csiszár Molnár Anna nem érzi, hogy ilyen megkülönböztetés volna a cégek között, illetve hogy a magyar vállalkozóknak bármilyen hátrányuk származna abból, hogy magyarok. Rámutatott, hogy magyarként például a vállalkozóknak joguk van arra, hogy a cég nevét magyarul is bejegyeztessék. Emellett az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a mostani kezdő vállalkozóknak könnyebb, mert például a Prosperitati Alapítvány által részt vehetnek képzéseken, illetve segítséget kapnak az induláshoz.
Mindezeken felül is pozitívak a vállalkozó tapasztalatai. Szerinte a szerbiai ügyfelek tudják, hogy ha vajdasági magyar üzletemberrel van dolguk, akkor megbízható, ügyes, szorgalmas, rátermett személlyel kerültek kapcsolatba, és erre előnyként lehet tekinteni. Egyébként pedig az ügyfelek nem nemzetiség alapján keresnek partnert — magyarázta. „Nem azt nézik, hogy milyen nyelven dolgozik az, aki megcsinálta, hanem az a lényeg, hogy jól el legyen végezve a munka” — húzta alá.
Csiszár Molnár Anna arra is kitért, hogy a koronavírus-járvány, majd az ukrajnai háború miatt kialakult gazdasági válság miatt most nehéz helyzetben vannak a vállalkozók. A legnehezebb azoknak, akik „egyik napról a másikra dolgoztak, vagy esetleg nagyon sok volt a kintlévőségük, és továbbra is tartoznak nekik, emiatt pedig kénytelenek bezárni”. Vannak viszont olyan területek — tette hozzá —, amelyek nem érzik meg ennyire a válságot, tudnak külföldre is dolgozni, és nem csökkentek a megrendeléseik sem. Kiemelte, hogy valamilyen probléma, valamilyen válság mindig van, és a cégvezetőknek rugalmasnak kell lenniük.
Nem a vállalkozó nemétől függ, hogy sikeres lesz-e
Az óbecsei Bonifárt Noémi sem szereti, ha nemük alapján kategorizálják az üzletembereket. Számára a női és a férfi vállalkozó ugyanaz, olyan személy, „aki gazdasági tevékenységű jogi személyt irányít profitszerzés céljából, nemtől függetlenül”. Szerinte azért beszélhetünk még mindig különbségekről, mert sokan kiemelik ezeket az eltéréseket. „Számomra degradálóan hat, amikor valaki azért közelít hozzám, mert női vállalkozó vagyok. Úgy gondolom, hogy nem a nem határozza meg azt, hogy valaki hogyan vezeti a céget, sikeres lesz-e a vállalkozása, vagy sem, illetve hogy milyen vezető lesz” — magyarázta.
Bonifárt Noémi szerint sem számít az ügyfeleknek a vállalkozó neme vagy nemzetisége, őket inkább a termék vagy a szolgáltatás minősége érdekli. A férfi-női szerepekkel kapcsolatban az óbecsei cégvezető úgy vélekedett, hogy manapság „már a magánéletben sem egyértelmű, hogy ki minek tartja magát, akár a biológiai felépítése ellenére is. Az üzleti életben pedig a kompetencia, a képzettség és a személyiségjellemzők azok, amik hatással lesznek a vezető minősítésére, nem pedig az, hogy milyen nemű” — foglalt állást Bonifárt Noémi.
Mint mondta, az üzleti életben nem a nem vagy a nemzetiség az, ami a leginkább meghatározza a megnyilvánulásokat, sokkal inkább az a kultúra, ahová az ember tartozik. „Nem vagyunk egyformák, más lehet a kultúránk, más lehet az értékrendünk, és ez teljesen normális” — magyarázta. Hozzátette, hogy a magyar vállalkozók esetében gyakran érződik az akcentus, amikor szerbül beszélnek, de ez nem baj, a szerb nyelvet azonban mindenkinek el kell sajátítania. Vállalkozásindításnál éppen a nyelvi nehézségek azok, amelyek a leginkább megjelenhetnek, minden más szempontból ugyanolyan feltételekkel indul bármely cégvezető.
A vajdasági soknemzetiségű létet Bonifárt Noémi előnynek tartja, mert az ember az élete során toleranciát és elfogadást tanul, ami nemzetközi szintre lépve előnyt hozhat. A vállalkozói lét viszont sosem könnyű, inkább nehéz és kihívásokkal teli — magyarázza. Előző beszélgetőpartneremhez hasonlóan ő is kiemelte, hogy mindig van valamilyen válság, nehézség, melyet kezelni kell, ezért a vállalkozó nem ijedhet meg a váratlan fordulatoktól és a kihívásoktól. Ahhoz, hogy valaki üzletember legyen, egyfajta szemléletmód vagy személyiség kell — magyarázta —, és ez nem attól függ, hogy valaki férfi-e vagy nő.