home 2024. július 18., Frigyes napja
Online előfizetés
Miről álmodik Urbán András?
Rokay Károly
2015.12.21.
LXX. évf. 50. szám

Miről álmodik Urbán András? Álmodik-e egyáltalán? Biztos vagyok benne álmodik. Ám közben ébren van. Itt van közöttünk sokkal éberebben mint bármelyikünk. Éberségében helyettünk, nekünk lát. Hiper érzékeny lényében sokkal nagyobb hullámokat ver mindaz ami körül vesz bennünket.

S ez a fiatalember mindannyiunk nagy szerencséjére tehetségén kívül rendelkezik a színház csinálás lehetőségével. Tudja, látja, érzi hogyan adható tovább a rezgés amely benne csapódott le egyik-másik esemény vagy tény következtében. Színháza nézőjében pedig ez a tovább adott energia oly tudati rétegekig hatol, hogy időnként magunkra ismerhetünk és akár a színpadon is állhatnánk…

A fiatal ember ezt oly kiegyensúlyozott módon műveli, hogy a manipulációnak legenyhébb nyoma sincs — szemben számos szakmabeli társával akik a hatásvadászat ragacsos lápjában keresik — és lelik meg alapvető eszközüket, a manipulációt. Urbán András vállalja, hogy két, akár három lépcsős közvetett utalások által érjen célba üzenete. Ezen merészsége miatt van, hogy a többször látott darabjai egyre közelibbek és persze jobbnak tűnők.

A félremagyarázás elkerülése végett: a a darabok nem javulnak! Azok eleve jók! Mi leszünk jobbak, jobban látók, érzékenyebbek…

És javunkra válhat ha annak is maradunk. Ez az „Urbán-terápia” áldásos hozadéka Többet látunk és érzékelünk, mint korábban.

Sajátos rendezői jelrendszerével, a hagyományokra fittyet hányó olvasataival rövid időn belül elérte, hogy a kortárs színházi berkekben fenékig felkavarja a hagyományosság poshadt állóvizét. Bele mert nyúlni és újra értelmezni a kemény dogmákkal körülbástyázott Bánk bánba!!! Hogy merészeli?! Hogy van mersze ilyen fiatalon?! És különösen: hogy teheti ezt a délvidéken?!!! Sőt, hogy jön ahhoz, hogy eme ikonhoz hozzá tegyen amolyan, „csak” délen értelmezhető jelzéseket, szavakat?! Kérdezték és kérdik a magyar dráma kerberoszai. Teszik ezt miközben fogalmuk nincs a határ másik oldalán való élet azon egyszerű alaptételével, hogy a határon túli nem a határon és nemzeten kívüli szinonímája — pusztán és egyértelműen MÁS értékrendszert is jelent(het) és könnyen lehet, hogy az itteni magyarabb magyar a határon belül élőnél.

Bizonyos vagyok: HA Katona József „forog a sírjában az ilyen fatökűség miatt teszi — miközben büszke, hogy darabja sokkal univerzálisabb mint valaha volt

A margón kívül írva: Csodálom, hogy az újvidéki Bánk bán „csak” ekkora port vert fel. Bár remélem, hogy e kevéske por is rettenetesen csípi a megfelelő szemeket! Fokozva a képzavart: A könnyező szem egyik fő baja, hogy tulajdonosa még gyengébben lát, de talán okul belőle, sőt akár hasra/POFÁRA is eshet! Nézőként „cinkostársaivá” lettünk Urbán Andrásnak és büszkék lehetünk és vagyunk ,hogy a vajdasági színház fogalma sarokkővé lett a magyar színjátszásban a kerékkötők szívós hada őszinte sajnálatára. És ez a nem oly régen moziba vagy uszodába, netán a Tisza partjára járás helyett színházat „ csináló” ifjú rendezőként mély barázdákat vág tágabb pátriánk teátrumaiban. Alkotásai rendre jól hallható visszhangot vernek bárhol is kerül deszkára rendezése.

Így volt/van ez Belgrádban is, a Rövid történet az Antikrisztusról című darab esetében is. (Bitef Teatar Bg). Ebben az Urbán-féle rendezői nyelvezet minden szilajsága, könyörtelensége és a szimbólumok nak a leggyengédebbikétől a fájdalomhatárig harsogóig mindegyike felvonul egyetlen tömör falattá egyesítve a káprázatos előadást, amelynek puszta létezése is a szerbiai közeg főleg a klérus nagyvonalúságát és be- és elfogadó készségét illusztrálja!

Köztünk szólva és visszatérve a Bánk bán esetre érintőlegesen: az Antikrisztus odaát nem okozott volna borányt. A színházi közeg és a klérus még a bemutató előtt betiltatta volna!Nincs bortány. Nincsenek hullámok, visszhangok, Nincs por… Nincs előadás! Fő a nyugalom! Nem túl régi történet, amikor a magyar(?) színházi élet epicentruma rövid idő alatt a kaposvári Csiky Gergely szinpadra került a szakma és az akkori rendszer erős fanyalgása ellenére. Remélem nem az elfogultság hangja szól amikor az új epicentrum vajdasági állomáshelyéről hallok dübörgést. Ezen cikk címében ott a zászlóvivő neve nem szabad megfeledkeznünk a mostani vajdasági szcéna rengeteg kiválóságáról! Végeredményben Urbán Andrást sem a szél fújta a vajdaságba! Ő(k) az adott közeg SAJÁT produktuma(i), végtermék amelynek van saját hangja, mondani és mutatni valója, íze, érzése és érzelmei no meg tartása és egzotikusnak is mondható igazi multikulturális értékrendszere, ami elfoglalja méltó helyét a magyar kultúr közegben akkor is ha ez egyeseknek csípi a szemét! Maradva András rendezéseinél és a „közeget” említve szólni kell a Neoplantáról mint a multikultúra egyedülálló metszete és kórképe egyszerre, amiről nem várhatjuk el, hogy mások megértsék.

Ez nem tanítható! Élhető és érezhető. Röviden: Nem újvidéki, nem szabadkai, nem zentai stb. egyszerűen vajdasági. Szövevényes volta folytán és ellenére viszont el- és befogadható. Ami az Urbán (a vajdasági színház ) első leckéje. Nos, ha Urbán András nem is álmodik — sokan mások sem tesszük, ám tudjuk, hogy az epicentrum hamarosan az egyetlen alkalmas helyre kerül: A VAJDASÁGBA.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..