Mire várunk? - kérdeztük meg heti körkérdésünkben olvasóinkat. Mire várunk az adventi időben, és várunk-e még egyáltalán valamire ebben a sokszor megveszekedett világban, melyben látszólag toleránsan viszonyul ugyan társadalmunk a keresztény értékekhez, olykor még annak hirdetésére is hajlik, ám a toleranciára való hivatkozással Istent azért mellőzi belőle. Mert ma ideológiaként létezhetnek vallások, de Isten, Krisztus megvallása már a magánügy szférájába tartozik, hangosan kimondva pedig sérti a nem hívőket. Egyedül az Isten nélküli, ateista vallás hirdethető fennen, mely egyre erőszakosabban történik a nemzeti és az európai közösségekben is. Hányszor halljuk embertársainktól, hogy szentmisére nem járnak, mert nem szeretik a ceremóniákat. Húsvétkor meg karácsonykor elmennek ugyan, de az ilyen ceremóniákat nem szeretik. Ceremóniák!? Vajon ceremónia az, ha a föltámadt Krisztussal találkozunk? A megtérés nem azt jelenti, hogy egyik vallásból a másikba áttérek. Azt sem, hogy a hitetlenből istenhívővé válok, hanem hogy vallási elképzeléseinken, a már megismert, kinyilatkoztatott igazságokon tovább merünk lépni. Amennyiben tehát a várakozás időszaka azzal telik, hogy helyet teremtünk magunkban a Megváltó születésének, akkor van és lesz is értelme várakozásunknak, mert lesz hívő és nemzeti közösség, amelyhez tartozunk a népszavazás kimenetelének végeredményétől függetlenül is. Életünket nem a tétlen várakozás mozdítja előre, hanem a cselekvő hit, az istenhit irányította helyes döntéseink sora. Ezekre építjük mi, magyarok egyéni és családi életünket több mint ezer éve. Vajon ennek beteljesülését várjuk az idei évben is?
FÜLEKI József hajdújárási plébános:
- Advent van. Az adventi idő az Ószövetségben is a várakozás ideje volt, hiszen a zsidó nép várta Isten eljövetelét, Isten ígéretének teljes beteljesedését. Isten többször is szövetséget kötött a zsidókkal, s ezt a szövetséget és az ígéretet teljesítette Isten Krisztus Jézus születésével. Az eredeti várakozás, vagyis az ígéretnek az eredete tudniillik mindjárt a Biblia legelején található, amikor ősszüleinket Isten kiűzte a paradicsomból, a boldogság kertjéből, ám nem hagyta őket magukra, megígérte, hogy elküldi majd a megváltót, aki az embert lelkileg felemeli egészen az Isten látásáig és Isten szeretetében. Isten leereszkedik az emberhez Karácsony éjszakáján, és ez az ószövetségi várakozás teljesül be ezen a napon. Isten az ígéretét teljesíti Karácsony éjszakáján, amikor elküldi egyszülött fiát. Várjuk Krisztus második eljövetelét, de nem tudjuk, hogy az mikor érkezik el. Nem hivatalos, nem történelmi egyházcsoportok teljesen igazságtalanul, hamisan jövendölgetnek a világ végét illetően. Jézus Krisztustól is megkérdezték az apostolok, hogy mikor lesz világvége. Krisztus erre azt mondta, hogy ezt az egyet nem adta tudtára az atya, tehát maga Krisztus sem tudta. Akkor pedig honnan tudnák a különféle szektások?
Várjuk a noszai templom felszentelését, amelyre - ha minden jól megy - a jövő év augusztus 28-án kerül sor. Az idén bepucoltuk a templomot kívülről és belülről egyaránt, beraktuk az ajtókat és az ablakokat, valamint a villanyhálózatot is sikerült bevezetnünk. A következő év tervei között a templom befestése, a padlózat elkészítése és a templom környékének a kibetonozása szerepel.
BAKA Ervin hajdújárási üzletkötő:
- Hogy mire várok? Elsősorban arra, hogy az ország gazdasági helyzete végre javuljon egy kicsit, arra, hogy ha valaki becsületesen, szorgalmasan dolgozik, akkor az elvégzett munkájának megkapja a bérét. A kettős állampolgárság is nagyban hozzájárulhat az ország gazdasági helyzetének a javulásához, hiszen annak megszavazása meggyorsítaná és biztonságosabbá tenné az áru kivitelét és behozatalát, megnyitná a kapukat a az európai kereskedelem előtt.
TÓTH András palicsi gazdálkodó:
- Ha vicces kedvemben lennék, akkor azt válaszolnám, hogy tapsra. De az utóbbi időben - amióta az anyaország miniszterelnöke ilyen lenézően, lekezelően beszél rólunk, határon túli magyarokról - még a legjobb tréfa sem tud mosolyt csalni az arcomra. Nagyon várom a kettős állampolgárság elnyerését, szeretném, ha mindenféle korlátozás nélkül utazhatnánk külföldre, ha végre hivatalos dokumentumot kapnánk arról, hogy mi is magyarok vagyunk, nem pedig szerbek, mint ahogy odaát beszélnek rólunk. Remélem, hogy Magyarországon is felfogják végre, hogy mi is érünk annyit, mi is vagyunk olyan magyarok, mint azok, akiknek szerencséjük volt, és nem kényszerültek egy gyalázatos békeszerződés aláírása miatt idegen fennhatóság alá. Véleményem szerint magyarnak lenni, magyarnak maradni a határon túl, ahol a nyakunk közé vágnak, ha az anyanyelvünkön szólalunk meg, sokkal nehezebb, mint odaát.
VLAHOVITY Denis újvidéki tanuló:
- A szilvesztert várom. Mert az egy nagy utazás lesz nekem. Többedmagammal elutazunk Szlovákiába, hogy síelhessünk és nagyokat bulizhassunk. Számomra minden bizonnyal ez lesz az év legnagyobb eseménye. Persze, távlati elképzeléseim, vágyaim is vannak. Szeretném befejezni az iskolát, majd egy jó egyetemre beiratkozni, melynek diplomájával érvényesülni is tudok az életben. Ez a mai világban sajnos nem annyira egyszerű. De ha már a mai világnál tartunk, akkor azt is el kell mondanom, hogy bizony azt már nagyon várom, hogy végre vízum nélkül utazhassak Európába.
RÁC Magdolna szabadkai nyugdíjas:
- A nyugdíjamra várok. Ebben a korban ez az a dolog, amit szinte minden hónapban várnunk kell, mert sajnos nagyon rossz az anyagi lehetőségünk. Másra nemigen várok, még a magyar állampolgárságra sem. Hallottam ugyan, hogy valami nagy vita kerekedett belőle, és jó is lenne, ha kapnék magyar útlevelet, de a vita lényegét nem kísértem figyelemmel, és nem is tudom, hogy miért ez a nagy véleménykülönbség ebben a kérdésben.
VÖRÖS Gábor topolyai vállalkozó:
- Az idei advent többszörösen is várakozással telik számomra. Egyrészt a szépet, a jót, a békét várom. Eleink megszívlelendő köszöntésével élve: bort, búzát, békességet! A békével azonban örökösen baj van. Régi mondás, hogy ha békét akarsz, készülj a háborúra. Ez a recept évszázadok óta tévútra, zsákutcába visz bennünket. Éppen ezért az embertársaink iránti megbecsülésen, a szereteten alapuló békét várom. Ennek okán tölt el várakozással a kettős állampolgárságról szóló december 5-ei népszavazás is, hogy érezzük, egy nemzethez tartozunk, egyek vagyunk.